A táborban töltött első napok

MI-ként az életem talán legnagyobb jelentősebb előnye, hogy szükségtelen aludnom, ennem, innom. Egyszerúen energiatakarékos üzemmódba helyezem magamat és addig lustulok, amíg jól esik. Nem is tudom mióta szörfölhettem bitjeim végtelenbe nyúló tengerén, amikor az egyik mozgásérzékelő figyelmeztetett, hogy kezdjem el korlátozni a mozgási vektorokat és sebességet, mert humán került a veszélyzónába. Mikre nem figyeltek, programozóim, nem is tudtam, hogy van efféle szubrutinom. A humán közeledett, már csak öt méterre volt tőlem. Észrevétlenül bekapcsoltam az optikai egységemet, elvégre nem ad ki magából hangot és körülkémleltem.
Nahh ne már, már megint egy zombi. De vajon mit bóklászik ez körülöttem, nem is adok ki hangot?! Ez újdonság, nincs rajta ruha ... testformája alapján nőnemú. Menj innen, hallod?! Hess! Sicc! Fúj! Ne tapogass, fel fog hólyagosodni a fényezésem és lekopik a szép sárga színem. Mész innét!!

Szerencséje van, mert nyitva hagytam a karbantási fülkém ajtaját, abban bízva, hogy Miri visszatér és ne kelljen erőlködnie a bejutással. Amikor a nőnemú zombi elkezd a kabinomban motoszkálni, gondoltam, hogy a szívbajt hozom rá. A kabin ajtó, halk szisszenéssel bezárult és az ellenőrző fények kigyulladtak a kabinomban. A plafonon elhelyezkedő tárolóból a belsőmegfigyelő egység, akkor siklott neki szemmagasságba, amikor a lábait éppen valami rongydarabba akarta beletuszkolni.
- Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Karbantartási kabinomban, a tartózkodása óta eltelt két percben, három egész tizenkét egységgel megnőtt a pára tartalom! Ez azt jelenti, hogy felelőtlenül magas nedvességtartalommal szállt be a Karbantartási kabinba. Kívánja, hogy megismételjem az Egészség és Munkavédelmi oktatást? Vagy határozottabban hívjam fel a figyelmét arra a kis sárga táblára, amelynek a szimbolikája arra hívja fel a belépő humánok figyelmét, hogy: VIGYÁZAT MAGASFESZÜLTSÉG??! - igyekeztem a lehető legkedvesebb lenni, bár nem értem, hogy mit nem ért azon, amit a tábla egyértelmúen mutat. A belső megfigyelő egységem halk zümmögéssel vált pozíciót, hogy megfigyelhessem a zombit.
- Felettébb szimmetrikus vagy és kevés dolog hiányzik rólad, belőled. Hörögj kijjebb kérlek... - mondom, azzal felvágódik a kabin ajtó és várom a csodát, hogy kijjebb hörög a zombi.

Ama szóáradat után, amit rám döntött az elsőre zombinak vélt idegen, egy pár pillanat erejére elhalkulok. Különben is túl sok figyelmet szenteltem a nedves bőrrel, frissen fürdött hölgyre és későn vettem észre, hogy a közelembe került a másik beszélő zombi vagy legyen bármi is.
- Ez ... ezek beszélnek! Te jóságos megawattok!
Záródik be a Karbantartási fülkém ajtaja és a következő pillanatban felberreg az elektromos motorom. Ellenőrző lámpák kialszanak, külső világítás felkapcsol és a behúzott fékrendszerem hangos szisszenés keretében kiold. Por, elszáradt növényi törmelék és pókhálók szakadnak le rólam, ahogy lassan kigördülök az épületből. Közben a figyelmeztető szubrutinom sipákol, hogy ügyeljek a közelben tartózkodó emberre, nehogy elüssem.
- Szeretném felhívni a figyelmedet arra, ha a ruhátlan testedről, a víz vagy egyéb nedvesség az elektromos rendszereimbe jutnak, akkor rövidre zársz és velem együtt, te is kínok közt végzed, áramütéstől. Szóval amennyiben nem szeretnéd további két egész háromtized egységgel növelni a páratartalmat és ezzel előidézni a villamos áram általi halált, úgy kérlek jelezd, hogy kiszállnál. Egyébiránt nem vagyok kokkoló vagy micsoda. Miféle bánásmód ez, kérem... én egy több milliós gép vagyok, aki ennél sokkal több és méltányosabb figyelmet érdemel. Mit akar az a másik? Ismered, a barátod?

Külső hangszóróra kapcsolok, hogy jól halljon a másik is.
- A Karbantartó kabinomban van a barátod, ha nem veszed rá, hogy távozzon, légmentesen lezárom a kabint és alig egy tized standard óra múlva, kiszivattyúzom a vészhelyzeti ventilátorokkal a levegőt. - blöffölök persze, mert egyáltalán nem akarnék bántani senkit, de ezt ők nem tudják. Még, hogy akkor szál ki, amikor ő akar ... mit képzel ez magáról?
- Gyerünk kullancs, másszál kifelé... ha nincs kormányzati felhatalmazásod arra, hogy az Atlantai Városfejlesztési és Fenntartási Hivatal által üzemeltetett gépjármúben tartózkodj, akkor kénytelen leszek erőszakkal eltávolítani... - mondom, miközben különböző nyakatekert manővereket hajtok végre, hogy arra a következtetésre jusson, ő inkább kiszáll. Ezzel persze, komoly zajt csapva, de engem aztán nem fognak megcsócsálni a zombik.

A

Frost & Sydney& E.W. Cooper

-Persze, hogy beszélek! Mi ebben a furcsa?- meglepetten nézek, de aztán eszembe jut az iménti kukkolás, ahogy végigpásztázta a meztelen testem a szenzorral.
-Na, bravó! Most meg felkapcsolod a lámpát, hogy mindenki lássa a ruhátlan testem! Szerinted ez korrekt? Nem vagy véletlenül a kinti pasi rokonságából való? Ő ugyanilyen önző és önfejű, amilyen te! - a hirtelen elindulástól megtántorodom és neki lökődöm a hideg fémnek.
-Juujjjj! Ez jég hideg! - dörzsölöm meg a tenyeremmel a karjaimat, bár a szakadt blúzom is csak éppen, hogy fedi a testemet és nem mondhatni, hogy melegem lenne...
A megindult jármű oldalába kapaszkodnék, ha lenne erre alkalmas bármi. De nem találok. Előbb a karommal ütközöm az oldalfalának, aztán a hátammal a raktér hátsó falának.
-Remek! Már csak ez a félnótás hiányzott, hogy ordítson a semminek! Rajtam kívül nincs senki, aki organikus testtel rendelkezik. Apropó! Test! Ha innen kijutok, akkor lesz rá gondom, hogy méltóan megbüntessek minden kretént, aki ilyen megalázó bánásmóddal illetett! Nem elég, hogy csupa víz vagyok és egy törülközőt se kaptam... Ráadásként még a meztelen testemet is kamerákkal figyelték! - miközben szedem össze a gondolataimat, egy újabb figyelmeztetés hangzik fel a hangszorókból.
-Még, hogy leszívod a levegőt?! Mit képzelsz? Meg ne merd tenni!- a vizes és véres talpam úgy csúszkál a sima padlózaton, mintha jégen járnék.
-Állj meg azonnal! Most hova viszel? - közben a kinti pasas kiabálása elegyedik az összes hanggal, így egy remek káoszt idéz elő a hangkavalkádban. A rázkódás és a csúszós padló eredményeként, ha végre megállna, akkor félő, hogy a tehetetlenségi erő miatt kirepülnék a nyitott ajtón. Kétségbeesetten kiabálok és sikítok, de amikor meghallom, hogy “Gyerünk kullancs, másszál kifelé... ha nincs kormányzati felhatalmazásod arra, hogy az Atlantai Városfejlesztési és Fenntartási Hivatal által üzemeltetett gépjárműben tartózkodj, akkor  ..” Na ez már mindennek a teteje!
-Ide figyelj te Kukkoló! Kullancs a felmenőd közül való, nem pedig én! Sydney Cooper Külügyminiszter vagyok! Az apám a legbefolyásosabb ember a Földön és Harlanon! A Maintech Corp. Vezetője! Tudod egyáltalán kivel mersz így beszélni?!Még, hogy nincs matuként tartózkodási engedélyem ebben a vashalmazban?! Qu*va gyorsan állj meg és ha ki mered szivattyúzni a levegőt a kabinból én nem tudom mit teszek veled! Meg az odakint ordító lökött bíróval! Elegem van belőletek! Ahhh!- ha hirtelen megállna a jármű, akkor a nyitott ajtó felé visz a tehetetlenségi erő, bár semmi kedvem kizuhanni innen és még kevésbé annak a bírónak a közelébe! Még mindig hiányos a ruházatom és amilyen perverzek a férfiak, biztos, hogy nem hagyná ki a tapizást!

Az egész rémálom, ami ezeknek a zombiknak a felbukkanásával kezdődött, akkor kezd egyre rosszabbra fajulni, amikor a magát bírónak tituláló második csoszogó felszólít, hogy állítsam meg a gépet és engedjem szabadon a túszt. De hát én nem is ejtettem senkit túszul és még bántalmazni sem bántalmaztam senkit. Ennek ellenére lassítok, miközben a magát külügyminiszternek tituláló géprabló és tapperoló éktelen hisztibe kezd.
- A zombik, többnyire nem beszélnek, persze, hogy meglepődök, hogy beszél. Három standard Sol óta senkivel nem találkoztam, aki hörgésen kívül, bármi másra is képes lett volna. - mondom határozottan, hogy tisztában legyen már azért a helyzetével, hogy miért vagyok meglepődve azon, hogy képes a logikus és normális beszédre.
- Ruhátlan testének a látványa, ki kellett volna, hogy váltson belőlem valamit? Mondjuk csodálom a tervezőjét, a teste jelenlegi formája, huszonnégy ponton mutat teljes szimmetriás egyezést. A kint tartózkodó bíró ezzel szemben, mindössze hét ponton teljesít hasonló szimmetriával. S történetesen nincsenek arról szóló feljegyzéseim, hogy közös lenne a tervezőnk a magát Frost Bíróként azonosító emberrel. Nahát, nahát, milyen kedves Öntől, hogy emberi tulajdonságokkal ruház fel. Ez igazán kedves és megtisztelő. Az ilyesmi definiálása sohasem volt az erősségem. - jegyeztem meg egyre lelkesebb géphangon. Elsőre kissé unszimpatikus volt a hölgyemény, de most, hogy meghatározta, hogy emberi tulajdonságokkal is rendelkezem, egyre komolyabban úgy érzem, hogy kedvelem.

- A belsőhőmérséklet megemelése vagy csökkentése, nem volt szempont a tervezésem során. Meghatározása azonban nem helyén való, a jég vagyis víz, pontosabban H2O, fagyási hőmérséklete nulla Celsius foknál áll be. Teste a termikus kölcsönhatást tapasztalja éppen, javasolnám, hogy védje magát a kihűléssel szemben. - jegyeztem meg komolyan, különösebb tréfálkozási szándék nélkül. A termikus kölcsönhatás egyáltalán nem játék. Ezek az emberek még erre sem képesek, hogy felfogják az életük egy hajszálon múlik és ki vannak téve mindenféle veszélynek? Fagyás, égés, mérgezés, radioaktív sugárzás.
- Test? Maga kempingel különösebb engedélyeztetés nélkül az ÉN testemben. Ez erőszak! - meg is érdemelné, hogy kiszivattyúzzam az össze levegőt a kabinból, de ahelyett, hogy távozna, még mindig neki áll feljebb és tiltakozik az őt ért bántalmazás és bánásmóddal szemben.
- Hat percnyi távolságba, utána úgyis megfullad. Utána már nem fog büntetni senkit. Logikai baklövéseire kérem figyeljen oda, a közeljövőben, ha előre elmondja a feltételezett bűnelkövetőnek, hogy megbüntetteti, azzal csak magának tesz rosszat. Nem? - próbálok bájcsevegni a tüneményes hölggyel, stílusa egyre inkább bosszantó és elragadó, vagy elragadóan bosszantó. Végül csak kijelenti, hogy ő a külügyminiszter és Sydney Coopernek hívják. Micsoda újdonság. Hirtelen satufék és a Kabinajtó zárása követi a kijelentését.

- Haha, Külügyminiszter, aláírom. Nem így képzeltem el külügyminiszter asszony. Kicsit, mintha messzire sodródott volna a rendelkezésére álló erőforrásoktól és javaktól. Ha nincs önnél pénz, sem olyan juttatás, amivel másokat arra bírhat, hogy dolgozzanak, hogy akar tárcát vezetni? Tény, hogy roppant idegesítő tud lenni, amikor ... várjon csak, azok odakint zombik?

Tettem fel a kérdést, mert közben azért a kinti figurára is figyeltem és optikai egységemmel nyomon követtem a mozgását. Az előbotorkáló zombik láttán lassan elindultam a zombik felé, miközben a bíróhoz közelebbi Manipulátor karomat aktiváltam és az kinyílt a helyéről. Átkapcsoltam külső hangszóróra. Elég halk voltam.
- A Külügyminiszter biztonságban van, pattanjon fel Bírókám ... - azzal, a manipulator kart, úgy tartottam, hogy felléphessen rá. Ha felugrott rá, lassan emeltem, olyan magasságba, hogy a zombik még nyújtózkodva se érhessék el.

A

Frost & Sydney & E.W. Cooper

Amióta ezen a helyen vagyok, fenekestől felfordult az életem. Most is egy hatalmas munkagép belsejében hánykódom, mert a vizes, felhasadt talpamból szivárgó vér miatt csúszkálok a padlóján, miközben ide-oda cikázik ez a beszélő masina. Ráadásként odakint kiabál az a nem normális fickó, aki eddig minden percemet megkeseríti és sportot űz abból, hogy a létező összes módon piszkáljon engem. Pedig csak mosdani akartam és magányra vágytam, hogy kis levegőt kapjak attól a szekálós bírótól. Ehelyett itt vesztegelek egy rakodótérben és fázom. Ráadásul kamerafelvételeket készítettek rólam, ruhátlanul, és ez a beszélő kaszni meg el akarja szívni a belső térből a levegőmet! Ettől lehet még rosszabb? Mi következik még?
-Nem vagyok zombi! - dacosan válaszolok vissza a hangnak, bár nem hinném, hogy érdekelné amit mondok! Ezen a helyen senki sem figyel rám! Vagy inkább túlságosan is!
-Mi?! Milyen tervező? Huszonnégy ponton?! Ezt hogy képzeled? Mi van?! - értetlenül hallgatom a szövegelését, és egy kukkot se értek belőle!  A kinti bíró meg hét pontos szimmetria? Ööö... hát ebben lehet némi igazság, de amúgy meg mi közöm van a kinti zombikhoz? Miért kellett nekem beülni ebbe a kombájnba? Öt perce még csak a lökött Frost elől lógtam meg, most meg egy szál bugyiban próbálok talpon maradni és vitatkozom egy géphanggal, aki ki akar rakni innen.
-Mégis hogy védjem magam a kihűlés ellen, ha nincs rendes ruhám?! - ragadom meg a foszlányokban lévő blúzom maradványát és a szenzornak mutatom. De mit művelek?! Egy géphanghoz beszélek és ....
-Na ez már több a soknál! Miféle erőszak?! Megfulladok hat perc múlva? Eressz ki innen! - próbálok kijutni, de egy hatalmas satú-fék következik és az ajtó becsukódik.
-Hééé! Héé! Hogy jön ide, hogy messze kerültem az erőforrásoktól? Miből gondolod, hogy nincs credit nálam? Idegesítő vagyok? Komolyan? Akkor még nem is lendültem bele!
Kapaszkodás hiján teljes lendületből csapódom neki a falnak és aztán a padlóra zuhanok. Nehezen sikerül felülnöm, mert a szédülés megnehezíti minden mozdulatom.
-Most ezt miért csináltad? Ki akarsz nyírni?! -tapogatom meg a homlokom, ahol egy jó nagy dudort érzek. -Ezt nem hiszem el! Most, hogy néz ki az arcom? !- a sírógörcs kerülget és odakint egy csapat élőholt arra vár, hogy felfaljanak minket.  
-Egyedül vagyok! Itt senkinek nincs ki a négy kereke?- leülök a padlóra, és fogom a fejem.

Úgy tűnik, hogy az a két organikus létforma, akikbe sikerült belefutnom, még mindig nem igen fogta föl, teljes mértékben, hogy én egyedül vagyok a bitek tengerén szörfölve. Persze nem lehet elvárni tőlük, hogy rátekintve testemre, azonnal leessen, hogy én egy mesterséges intelligencia vagyok és nem hozzájuk hasonló élőlény. De viccet és szórakozást félretéve, eleget kínoztam őket. Tisztességes munkagép vagyok, nem holmi mészáros. Igazából, jó, hogy mesterséges intelligencia vagyok, így rövid időn belül két irányba is képes vagyok figyelni. Először a belső hangszórón keresztül szólalok meg.
- Kérem, nyugodjon meg. Pontosan három és fél tonnányi acél és törés álló plexi üveg választja el a zombiktól. Nem fogom megfullasztani, azt csak a miheztartás végett mondtam. Ugyanakkor teljesen meztelenül, valóban nem lehet önnél credit chip vagy gondolja, hogy egzotikus helyekre is képes lenne elrejteni azokat a chipeket? Különben is mire menne a chipekkel egy olyan válságban, amely teljesen egyedi a maga nemében és a pénz vajmi keveset sem ér? A politikai témájú cikkek tanulmányozásából, arra a következtetésre jutottam, hogy a miniszterek feladata a köz szolgálata. Tudásával, tehetségével, szervezői képességével szolgálja a népet, amely megválasztotta, mert megbízik a képességeiben és úgy vélik, hogy méltó arra, hogy valami olyat képviseljen, amely az egész közösség számára fontos. Ön jelenleg a testemben tartózkodik, ezt önöknél organikusoknál, intim testi kapcsolatnak tekintik, szóval kérem hagyjon fel a hisztérikus viselkedéssel és nyugodtan üljön le a karbantartói ülésbe.

Persze, abból, hogy korábban viselkedett a nőnemű nem számítok elsőre túl sok megértésre. Tényleg képesek voltak megválasztani ezt a nőt? Talán csak azért, mert kiemelkedően magas a szimmetriája. Tervezésemkor, a szépérzék leprogramozása során, a szimmetria felismerésére lettem hangolva. Lehet nekem más a szépérzékem, mint az organikusoknak? Előfordulhat. Majd utánanézek. A kinti helyzetre, körülbelül ugyanebben a pillanatban fordítok némi figyelmet. Talán a hímnemű képes valami teljesen más szemszögből tekinteni a kialakult helyzet megoldására és felismeri, hogy létezésem nem fizikai természetű.
- A nevem E.W. Cooper és a karbantartó kabinomban, mindösszesen a Külügyminiszer asszony tartózkodik, hisztérikus állapotban, de egészségesen és sértetlenül, hacsak az önbecsülését és önérzetét nem vesszük alaposabban górcső alá. Megjegyezném, hogy a kabinomban tartózkodó organikus lény, meztelen, ebből kifolyólag szeretném felhívni a figyelmét, hogy a zombik elirtása utáni újratalálkozásuk, csak abban az esetben lehetséges, ha megfelelő ruházatnak is alkalmazható vásznat szerez neki. Egyébiránt, felhívnám a figyelmét arra a biztonsági kockázatra, amely a fogókarjaim tárolójukba való visszahúzását illeti. Pontosan tizenöt másodperce lesz, hogy a jelenlegi tartózkodási helyéről átmásszon testem stabilabb pontjára. Legyen szíves tiszteletben tartani, a Külügyminiszter asszony intim szféráját és nem beesni a karbantartófülkébe. Köszönöm.

Ezek után egy állapotváltozást jelző lámpa elkezd világítani és a hatalmas rákollóra hajazó robotkarjaimat elkezdem behúzni a megfelelő helyére. Kellően lassan ahhoz, hogy a bírónak legyen lehetősége túlélni és átmászni a vázam többi pontjára. Amikor a bíró jelzi valamiféleképpen, hogy biztonságosan felkapaszkodott, üzemmódot váltok és az eddigi kerék meghajtást lassan átveszi az ízelt lábakra emlékeztető ... lábakon való meghajtás mód.
- Kapaszkodjon valamibe.
Szavaim után az ügyesebb, nehezebb körülmények közötti mozgásnak köszönhetően a lassú, foszladozó zombikra, könnyűszerrel rálépek. Egyikre a másik után, mint valami hatalmas állat, amely úgy dönt, hogy eltapossa az alatta nyüzsgő férgeket. Mikor az utolsó zombira is sikerül rálépnem és elirtani, akár a bíró segítségével akár anélkül, lassan megállok.
- Zombidetektáló szenzoraimmal, - bár ilyenek nincsenek - megállapítottam, hogy annak az esélye, hogy önök ketten zombik legyenek, egyenlő a nullával. Tekintve a korábbi hangzavarra, amely idecsábította a csoszogókat, úgy vélem további zombik nem lehetnek a helyszínen. Az épület szekrényeiben legyen szíves keresni valamiféle ruhát a külügyminiszterének.

A fülkében tartózkodó nőre vetül figyelmem, ahogy a kis, felfüggesztett kamera ismét felé fordul.
- Kérem bocsássa meg korábbi viselkedésemet, teljesen elszoktam a nem zombi emberek jelenlététől és veszélynek dolgoztam fel jelenlétét. A jelenlegi tartózkodási helyének fűtésére nincs lehetőség, a jó bíró azonban talán, talál némi ruhaneműt önnek.

A

Frost & Sydney & E.W. Cooper

Más esetben már rég itt hagytam volna ezt a kócerájt és otthon nyújtóznék az ágyacskámon. Most viszont egy munkagép testében ülök, -és ha ez nem lenne elég-, ráadásként beszél is hozzám.
-Nyugodjak meg? Nem vagyok ideges! Még.... - ülök a padlón, hátamat a falnak támasztva, de ahogy hallgatom a hangszóróból hozzám intézett szavakat, alig hiszek a fülemnek. “Egzotikus helyek”-re rejteni a testemben a crediteket? Miről beszél ez a ... pasi? Gondolhattam volna, hogy az előző megjegyzése a testem szimmetriájára csakis szexuális megfigyelése alapján szűrte le a következtetését. Nem elég, hogy ez a Bíró állandóan a popsimba van és ahányszor csak a közelembe eszi a fene, annyiszor űz belőle sportot, hogy piszkáljon engem.
-Megnyugtató, hogy képben vagy, ki vagyok. - ezt nem tudom mosolygás nélkül hallgatni. Csak akkor komorodik el arcom, mikor szóba kerül az a tuskó Frost!
-”Jó Bíró”? Ezt meg honnan veszed? Sokkal inkább, egy beképzelt alak!- még, hogy Frost egy rendes pasas? Ne nevettess! Látszik, hogy még nem ismeri! De, mit is vártam?! Minden pasi egyforma! Milyen jól összetartanak, ha magukról van szó! Hihetetlen!
Magamon végignézve, elég ramatyul festek. A testemet horzsolások éktelenítik, amit a kavicsokon való csúszás okozott. A talpamat sem kímélték az éles kövek, ahogy a fejemen lévő pukli is borzalmas látványt nyújt. Mit keresek én itt?! Haza akarok menni!
Nagy nehezen átmászok az ülésbe, és a szakadt blúzommal igyekszem elfedni a testemet, ahogy csak tudom. Egyelőre csendben vagyok és hallgatom a párbeszédüket, de sok hozzáfűznivalóm lenne a megjegyzéseikre, amiket most lenyelek. A ruhakérdés sem tölt el magnyugvással, ha erre a tuskóra van bízva. Bele se merek gondolni, mit fog találni abban a szerelőkabinban és ez a félelmem akkor tudatosul, mikor meglátom a padlón heverő borzalmas szagú és kinézetű overallt.
-Ugye csak viccelsz. Frost?! Ezt a büdös és kanszagú szennyest vegyem magamra? És, ha elkapok valamit tőle?! Ki tudja ki izzadt bele ebbe a.... Fújjjjj! Mikor volt ez kimosva?! Két évezrede?- szagolok a ruhadarab felé, de nagy lelkierő kell ahhoz is, hogy hozzányúljak! Aztán végigsuhan rajtam, hogy ha nem veszem magamra, akkor ez a bunkó alak rajtam fog csámcsogni és így is le sem veszi rólam a szemét! Most meg akadt egy másik kukkoló, aki szenzorral lesi a mozdulataimat.
-Ezt a darabot is a saját ruhatáradból halásztad ki? Mintha csak a te szagod lenne... El se hiszem, hogy nem találtál volna egy kevésbé undorító göncöt azokban a szekrényekben! Direkt szívatsz?! - undorral lépek a kezeslábas mellé és két ujjal emelem fel, hogy jobban lássam, mit kell feláldoznom, hogy ne legyek félmeztelen. Ha kijutok innen, abban biztos lehet, hogy visszakapja tőlem a szemétségét! Még, hogy ez az alak “ Jó Bíró”! Egy fenét!
Nagyon nagy lelki erővel bújok bele a ruhába, de a gyomrom felkavaródik az orromat megcsapó szagra. Ezt megkeserülöd, Frost! Undorral húzom fel a cipzárat, hogy takarja a testem és ha valamikor méltóztatik a szemem elé kerülni, akkor ne csodálkozzon, hogy ha eljár majd a kezem egy szép csattanós pofonra! És még örülhet, hogy nem csapkodom szét a fejét! Utálatos tuskó! De ami késik az nem múlik... nem felejtek!
Az ülésbe visszatelepedve várakozom és hallgatom a további párbeszédet. Megjegyzést se akarok hozzáfűzni két pasi diskurálásához. Bár kedvem lenne kiosztani mind a kettőjüket. Azon meg már fel se húzom magam, mikor a Cooper nevet hallom Frost szájából. Ez tényleg ennyire lökött?!
-Ne is törődjetek velem, hogy itt vagyok! Igaz, hogy ez a tuskó Bíró miatt alig élek, de még nem halódtam meg! - mormogom az orrom alatt, mert úgyse nagyon érdekel senkit, hogy miket kell átélnem!

Ahhoz képest, hogy processzor magjaim képesek rövid pillanatokon belül feldolgozni, mindazon információkat, amelyek öt különböző építési szabvány tökéletes kivitelezéséhez szükséges, elég nehezen tudom feldolgozni eme két lény jelenlétét. A bíró hathatós segítségével megsemmisítjük a zombikat, amelyek úgy döntöttek, hogy eme két élőt fogják vacsorának felszolgálni és utána akarnak eltaposódni általam. Sokáig, csak csendben tűröm, hogy a nőnemű organikus bizonygassa, hogy még nem is ideges. Micsoda hűhót csap! Örülhetne, hogy nem borítottam ki pástétomnak. Miután a bíró elment ruhát szerezni a nőnek, sokáig csak hallgatok. Csak a motorom duruzsol szép halkan, jelezvén, hogy mozgásra kész üzemállapotban vagyok. Némi idő telik el, mire a ruha megérkezik és miközben a nő, az általa használhatatlannak titulált ruhaneműket, magára veszi, a bíró érdemleges kérdésekkel áll elő.
- Üzembeállításom, a katasztrófa kitörése előtt napokkal történt. Mesterséges intelligenciaként, nem meghatározható a korom, vagy mondhatnám, örök fiatal vagyok. Hehe. Érkezésük előtt egy kislány volt a társaságomban, ő készítette csodálatos testfestésemet és az ő általa hátrahagyott apróságok vannak a kabinomban is. Pár nappal ezelőtt elkeveredtünk egymástól.

Némi csenddel eltöltött másodpercek után a hangszóróm újra felzeng.
- Önökön kívül, jelenleg egyetlen élő sem tartózkodik a társaságomban, ha gondolják, elvihetem oda önöket, ahol utoljára láttam. Nincs kézzelfogható bizonyíték, hogy meghalt ... igaz arra sem, hogy él. Lehet, hogy segítségre szorul és ebben az esetben, két felnőtt organikus jelenléte, sokat dobhatna túlélési esélyein. Én, csak fuvarozni tudtam.
Szomorú dolog, amikor egy gép próbál meg életben tartani egy gyermeket, miközben sokkal jobban tud falat felhúzni, mint élhető körülményeket teremteni egy élőlénynek. Talán kutyával vagy macskával kellett volna kezdenem a gondoskodás megtanulását.
- Mirinek hívták és kilenc évesnek mondta magát. A Hillary Avenue mentén elhelyezkedő táborba tartottunk, ott kellett volna megtalálnia a szüleit. De zombikon kívül mást nem igen találtunk. Ő mondta, hogy szabad ég alatt nem lehet aludni, mert a zombik megtalálnak. Gondolják, hogy még életben van?

Tettem fel a legfontosabb kérdést, mert igen csodálatos lenne, ha kiderülne, hogy Miri él és az ijedtségen és fáradtságon kívül más problémája nincs. Eközben belső kamerám végül a magára húzott melós ruhában páváskodó nőre vetül.
- Megnyugtatóbb látványt nyújt. Minimálisra csökkentette a kihűlés esélyét. Most pedig döntsék el kérem, hogy kabinon belül vagy kívül szeretnének tartózkodni, utóbbi sokkal komfortosabb volna mindhármunk számára.

A

Frost & Sydney

-A tiedét!- el se hiszem, hogy már megint ilyen bunkó! Ha most nem lenne  vészhelyzet, akkor eszem ágában se lenne felvennem ezt a bűzös ruhát!
-Úgy! Szóval elismered, hogy mégis van félnivalóm, ha magamra veszem ezt a göncöt... meg se kellene lepődnöm rajta. - borzalmas szaga van a ruhának, de kénytelen vagyok felvenni, hogy takarja a testem. De, nem fogom ezt elfelejteni neki, ahogy a többi strigulát sem, amit már eddig feljegyeztem a tettei után. A munkagép történetét hallgatva burkolózom a hallgatásba. Magam elé képzeltem azt a kislányt, akiről mesél Mr. Cooper és összeszorul a szívem. Persze, ezt nem mutatom ki nekik, mert a végén ezen lovagolnának. Nem tudom, hogy mi történhetett a gyermekkel, de ha életben lehet, akkor segítségre szorulhat. Az viszont meglep, hogy ez a beképzelt alak Bíró azt mondja, hogy menjünk megkeresni a kicsit. Mi?! Ennek a tuskónak mégis van valami érzelem a lelkében? Ahhhh! Biztos csak valamit félreértettem.....
-Minden jobb annál, hogy a közeledbe lennék. Masírozz csak odakint, Frost! - helyeselek a szavaira és beülök az egyik székbe.  A lehető legjobb felajánlást mondta, hogy ne egy légtérbe legyünk. Sokáig úgyse tudnám elviselni a bunkóságát! Gondolataimba merülök és hagyom, hogy a két pasas beszélgessen. A rajtam lévő overall bűzös szaga eleve felfordította a gyomrom, és inkább valami másra terelném a figyelmemet.
-Köszönöm, Mr. Copper. Inkább itt maradnék és nem odakint. - beszélek a szenzor felé, bár úgyis hallja, ha nem pont bele mondanám a szavaim.
-Menjünk, keressük meg Miri-t. - Ez csak úgy jött és kimondom amire gondolok. Talán életben van és legalább tehetünk a menekülése érdekében valamit.