Helyszín: Óváros - Peremkerületek - DataTerm Infopult
Időpont: kora tavasz (péntek)
Esemény: napi hírek (FAXLAP)
Résztvevők: "Folyamatban"
PLETYKÁK - VÉLEMÉNY - IDŐJÁRÁS & VESZÉLYEK - TECHÉLETSTÍLUS - SZÓRAKOZÁS - ÜZLET - NEMZETKÖZI HÍREK
Tokió City Today
A mundér becsülete
Írta: Hugh Morris
Frissítés: kollégánkat, Hugh Morrist, e cikk íróját két órával a megjelenés után lelőtték a Lazarus biztonsági szolgálat "rendőrei" egy utcai igazoltatás során. Tiltakozunk a rendőri erőszak és túlkapások ellen!
Helyszín: Óváros - Peremkerületek - DataTerm Infopult
Időpont: kora tavasz (péntek)
Esemény: napi hírek (FAXLAP)
Résztvevők: @Daniel Lewis , @Dominique A. Wessler , @Radka , plusz még aki jelentkezik az elkövetkező 1.5-2 hétben
PLETYKÁK – VÉLEMÉNY - IDŐJÁRÁS & VESZÉLYEK - TECHÉLETSTÍLUS - SZÓRAKOZÁS - ÜZLET - NEMZETKÖZI HÍREK
Tokió City Forró romzóna – Óváros peremkerületek
A forró romzóna robbanásának egy területét található törmelékek egy jelentős részét az újonnan kialakult öbölbe dózerolták, a kísértetiessé vált környéken még mindig egymást érik a megroppant, eltorzult felhőkarcolók, kiégett autóroncsok és a romok alá szorult szerencsétlenek maradványai.
A sugárzás mértéke csökkent ugyan, de nem szűnt meg teljesen, a lakók helyét pedig a bandák legalja vette át. Ha a forró romzónába jössz, de nem vagy magad is bandatag, akkor meguntad az életed, vagy fosztogatóként keresel valamit a kiterjedt rommező alatt.
Csen a „Zsákos” lakása egy tömbházban a megmaradt óváros peremén négy háztömbnyire található a forró romzónától avagy ahogyan a helyiek emlegetik a harci zónától a mendemondák szerint a házban lakók a bérleti díjukból fedezik a javításokat és az épület biztonságos létezéséhez szükséges kenőpénzeket, és így kábé nullára jön ki a mérleg, de éppen csak. A Zónához ilyen közel senki sem jön, hogy beszedje az infrastruktúra adót, cserében közszolgáltatások sincsennek a környéken. Amíg Rex megkapja a lakóktól a jussát a környező bandák jelentős része nem zargatja a lakókat. A lehetőségekhez képest elég kényelmes a helyzet, sőt a közvetlen környéken paradicsominak mondható. A tetőről nyíló kilátás képeslapokra kívánkozik állítólag a lakók havonta közösségi pókerpartikat rendeznek grillezéssel egybekötve a tetőn.
Helyszín: Óváros - Peremkerületek - DataTerm Infopult
Időpont: kora tavasz (péntek) - este
Esemény: nyitány - találkozó
Résztvevők: JK-k: @Daniel Lewis , @Dominique A. Wessler , @Radka, NJK-k: Csen a „Zsákos” , Yagami Minori, Grant Jung
NYITÁNY – in medias res
Tokió City Forró romzóna – Óváros peremkerületek – Csen lakása
- Igazán örülök, hogy ilyen népes kis társaság gyűlt össze mint tudják Minori formációjának a Cerberusnak meggyült a baja a Taknyos Sakálokkal akik lépten nyomon megkeserítik a fellépések kapcsán az életüket és erre a problémára kéne valami kreatív megoldást találnunk. A következő fellépés a Club Beyond X-ben lesz és a tulajdonos nem szeretné, ha a szokásosnál durvábban elfajulnának a dolgok, viszont a Taknyos Sakálokat és vezetőjüket Jan ’Gohul’ Lihlotot ismerve ezt már most elvethetjük. – közli Csen a „Zsákos” mosolyogva két szippantás között miközben felszisszenti a kezében lévő sörösdobozt.
//OFF @Daniel Lewis , @Dominique A. Wessler , @Radka találjátok ki, hogyan kerültetek Csen lakásába erre a kis összejövetelre, azért néhány lehetőséget felvetek és a karakterek által begyűjthető plussz információkat leírom OFF//
@Radka
Nem is tudod valójában, hogyan kerültél ilyen „komoly” arcok közé lehet, hogy az Éjszaka Gyermekeinek volt frontemberét a „kiöregedett” rockert Rico Robinsont ismered szegről végről vagy csak Yagami Minori és a Cerberus után koslatsz mint rajongó. Amivel viszont tisztában vagy a Cerberus formáció Yagami Minoriból, Amane Misaból és Mukai Tetsuyaból tevődik össze ők hárman alkotják a Cerberus formációt mint feltörekvő chromatik metal banda a japán újhullámmal karöltve valamint, hogy a házban lakik még a nem kicsit különc Gina Zepola zöld aktivista kinek a lakása kész pálmaház néhány igencsak kihalt állatfaj példányaival megtűzdelve, Gina igencsak bizalmatlan az idegenekkel ám veled jóban van és néha megengedi, hogy az állatkáit babusgasd .
@Dominique A. Wessler
Lehet, hogy mint patronus állsz Yagami Minori és a Cerberus mögött ezzel is kifejezve a lázadásodat és devianciádat, vagy csak egyszerűen katasztrófa turistáskodsz és „alvilági” izgalmakra vágysz, amit a matuk punnyadék életvitelében nem lelsz meg. Amit viszont biztosan tudsz a környék mini „keresztapája” Rex kimondatlanul is, de rivalizál Csennel a „Zsákossal” és, hogy Grant többnyire Rex zsoldjában áll a valódi neve Grant Jung és egy zsoldos, aki mindemellett állítólag fergeteges póker partikat szokott szervezni a házban főképp a tetőn történő grillezésekkel egybekötve. Állítólag a házban laknak még Andersonék az Anderson család, akik kisebb piszkos munkát bármikor elvégeznek, ha rendesen megfizeted őket és nem kérdeznek semmit, a családot Molly Anderson a matriarka fogja össze.
@Daniel Lewis
Lehet, hogy Yagami Minorinak és a Cerberusnak egy „tökéletes” M.I. szervező kell a koncertek lebonyolításához és menedzseléshez és pont ez a személy vagy te, vagy jelenleg a Protektorátus zsoldjában állsz újra és Csenre a „Zsákosra” állítottak rá, hogy tudj meg minél, többet az üzérkedéseiről valamint, hogy szerezd meg az adatbankját, vagy a Biotechnika kért fel, hogy „kémkedj” Gina Zepola után és a nyomok a házba vezettek és most próbálsz meg beolvadni a házközösségbe amihez Csen jó kapocs. Amit viszont biztosan tudsz a házban és környékén nincs globális hálózat a házban egy kisebb védett helyi hálózat üzemel amin Curnch névjegye látható aki egy közepesen menő kódtörő fenegyerek hírében áll. Csen dohányzóasztala a futurisztikus vonalvezetés mellett valószínűleg jó adag elektronikát is tartalmaz, mert a belőle áradó fehérzaj lehetetlenné teszi az egész lakásban mindenféle rádiókommunikációt. A házban lakik még Dr. Carver egy zugsebész aki mindenféle orvosi ellátást biztosít az alsó szinten az egyik lakásban kialakított rendelőjében mind legálist, mind illegálist és helyi hálózat bélyegzése alapján valószínűleg Curnch is a házban lakik valahol.
Kiegészítés: @Daniel Lewis a helyi hálózatot 30%-os eséllyel tudod feltörni azaz D10-es dobás esetén 7, 8, 9 és 10-es dobásértékre.
Ez az érzés akkor uralkodott el rajtam igazán, miután felvettek és körbe tudtam járni ennek a bűnözőnek a kecóját. Valami házilag barkácsolt hálózatuk van, amiről jobb nem segélykérő, meg egyéb jeleket küldözgetni. Szóval hiába van nálam ONI. A belső térből sehogy sem fogok tudni kifelé jelezni senkinek feltűnés nélkül, és mivel nem vagyok egy képzett katona így jobb ha meghúzom magam. Alig kaptam információkat a központból. Az ONI kameráját tudom használni a felvételekhez, csak hát óvatosan, mert a kékes fénnyel csillogó tárgy a szembogaramban, ha bekapcsolt állapotban van, akkor nem egy életbiztosítás itt bent. Valószínűleg mindenkinek van ilyenje, tehát feltűnést nem kelt, ha megcsillan a lencséje, de ha feltűnik a kékes fény, vannak tippjeim mit kapnék érte. Szóval nem is használom most.
Amikor megérkeztem illedelmesen köszöntöttem őket, ahogy ez a köreikben szokás. Beljebb tessékeltek. Az öltözékem passzol a fiatal huligánokra jellemző lezserséghez: ujjatlan, sötétkék trikó, sötétlila hosszú nadrág, a cipőm egy szivárvány színeiben pompázó dorkó, és a trikó felett egy sötétbarna dzsekit viselek. A fejemen fekete sapka, ami maga alá tessékeli rakoncátlan hajfürtjeim. Az egyik fülemben pontszerű arany fülbevaló ékköve csillan. Kifejezetten tejfeles szájúnak öltöztem, ezt benyalták, bár tudják hogy M.I. vagyok, de azt nem hogy milyen öreg. És pont úgy is kezeltek eddig, mintha az a bulizós fajta ifjú suhanc lennék, zöldfülű, vagy ilyesmi. De mindegy is. persze ettől függetlenül biztosan megvannak a fenttartásaik velem szemben.
Nem szeretek meghalni, pedig jó párszor sikerült már. Nem kellemes érzés. Hiába a klónjaim, a napi mentéseim, inkább az elkerülésére hajtok. Úgyhogy amíg vártunk másokra, én leültem a nappali ülőgarnitúrájára és figyeltem az érkezőket, meg a jelenlévőket. Közben az ONI-val megpróbálok rácsatlakozni a barkács hálózatukra, hogy egy általam kreált vírust csepegtessek a rendszerbe. Ez meg is történik, és a terv az volna, hogy a meggyengült rendszert aztán feltöröm, mert egy próbát megér. Akkor lehetne kifelé is jeleket küldeni. De ahogy ez lenni szokott, hiába a vírus, a rendszeren fennakad. És nincs tovább. Itt már érzem hogy könnyen bajba keveredhetek, ha mondjuk egy jó hacker, vagy programozó is van az alkalmazásukban és ne adj Isten, visszabontja az algoritmust és megnézi a forrást.
Úgyhogy a további időben csendben ülök, a környezetemet szemlélve, de magamnak a vírus által küldött adatokat elemezve igyekszem kitalálni meddig jutott. Csen felcsendülő hangja ráz fel ebből az állapotból. Tekintve hogy még senki sem jött értem, azt hiszem nyugi van. De a szavai nyomán rájövök hogy mégsem. Igen, a klub.
- Mire lehet számítani?
Én vagyok a szervező papíron, szeretnék tisztán látni. Tömegverekedés? Organikus károkozás? Lövöldözés? Mik lehetnek azok a momentumok, amiket valahogy ki kellene védeni, még ha saját elmondása szerint ez halva született terv. Érdekel.
A hónapok óta tartó tivornyázásaim már nem tudnak kihívást adni, így keresnem kell valami más elfoglaltságot. Kezdek közönyössé válni a semmittevések közt és lassan untatnak a bájolgó nők árkus szemeikkel való méregetésük. Ez nem azt jelenti, hogy nem használom ki a kínálkozó alkalmakat az intimitásra. De elegem van, hogy az együtt töltött órák után le se tudom vakarni magamról az éppen aktuális hölgyet. Ezért úgy döntöttem, hogy nézek valami izgalmasabb “kalandot”, ami az adrenalint is megnöveli a testemben, nem csak a libidót. Ez most kimondva elég nagyképűnek hangzott, de mindegy is. Tudatában vagyok, hogy úgy is minden úgy alakul, ahogy én akarom. Most random kiválasztok egy negyedet és oda tartok. A kocsim eleve feltűnő lesz, de bánja a fene...
Vezetés közben vidáman hallgatom a zenét és bámulok kifelé az embereket nézve. A dúdolgatásomat egy üzenet érkezése zavarja meg, ami az ONI.-mra érkezik. Különösnek is tartom, mert mostanában nem szoktam kapni privát tartalmú üziket. Mondjuk a jellegét tekintve nem is csodálom, hogy nem verik nagy dobra. Az üzenet végén felmerül bennem, hogy megnézzem magamnak ezt a helyet.
-Hmm...a “Zsákos” még él?- nevetek fel, majd egy széles kanyarral a romváros felé indulok. Talán ha egyszer találkoztam Csen-nel, akkor is futólag, bár a híre után szentül meg voltam győződve, hogy hamar “lekapcsolják”a habitusáért. Sok közös témát nem tudnék említeni vele kapcsolatban, de lehet éppen ez a váratlan és kiszámíthatatlan vonz, hogy most odamenjek. Lepusztult a környék, és eleve feltünő jelenség vagyok, és van biztosítás a verdán.
Az épületbe lépve a külső homlokzat után a belső sem valami bizalomgerjesztő. Hamar megtalálom az említett ajtószámot és bekopogok. Pár másodperc múlva már egy szép kis társaságban találom magam. A jelenlévők közül egyet ismerek, és kettőt nagyjából. Inkább csak hallottam felőlük, de most itt vagyok. A negyedik fiút egyáltalán nem tudom hova rakni, mert még soha nem láttam. Ifjú lehet és az sem kizárt, hogy valakinek a valakije. Ilyen helyeken nem lehet tudni semmit biztosra.
Amint helyet foglalok a viseltes kanapé egyik részén, a hideg sört már a kezembe is kapom.
Biccentek az italért és csendben figyelek. Feltételezem, hogy a lakásban jelenlévők tudják ki vagyok és nem a bemutatkozással untatjuk egymást. Bár... izgat, hogy ki lehet ez a fiú. Club Beyond X. Mintha úgy emlékeznék, hogy ott mindig van balhé. Amióta vettem egy Bárt, azóta egyre többször említik azt a helyet. Van amire nem lehet felkészülni. És nekem pont erre van szükségem!
-Sok jóra, nem!- vigyorogva kortyolom a sörömet és a fiú után Csen-re nézek, aki szintén ugyanígy véli. Legalábbis a megérzésem után hasonló véleményen lehet.
-Mennyien leszünk a buliba? Várunk még valakit?
Elegendett e, vagy csak ismét javultam a menekülésben, tán sosem fogom megtudni. Se kezeimen, se lábaimon nincs annyi ujjam, hogy meg tudjam számolni, mennyiszer próbáltam és mennyiszer sikerült elhagynom börtönöm. De börtönben éltem e egyáltalán? Hol mindenem megvolt. Mindent megkaptam, amire csak rá mutattam. Börtön e az a hely, ahol azt csinálok, ami csak józannak nem mondható eszemből kipattan. Igen. Hisz mindennek ellenére, nincs az a pénz, nincs az a szórakozás mely felülmúlná az igazi szabadság érzetet. Sőt. Nem hogy csak gyémánt ketrecbe zártak, mint egy kihalt állatot amelyet ismét életre keltettek, de Szörnyetegem számára kiskedvencé váltam. Az a fajta, akit szeretnek mutogatni, viszont senkinek nem engednik hogy hozzá érjen, nem még hogy játszanak vele.
Az csak az Ő kiváltsága.
Párat pislantok a vörös nap fényébe. Égszinkék szemeim csodálkozva tükrözik vissza ama csodát, amely épp most játszódik le előttem. A természet csodája. A természet művészi festménye. Nincs az az ember ezen a világon, ki szebbet, jobbat tudna alkotni. Nincs az a gép, se M.I., mely szebbet és jobbat tudna alkotni. Hiába merítenék bele egész lényüket, egész szívüket. A természetet nem lehet felülmúlni. És ezt minden egyes nap, minden egyes lélegzettel tudatunkra adja. Nagy kár, hogy ebben a világban, melybe felébredtem oly nagyon sokan süketek és vakok. Néznek, de nem látnak. Hallanak, de nem hallgatnak. Minden nap felébrednek, minden éjszaka lefekszenek, de nem élnek. Üresek annak ellenére, hogy üres testbe van helyezve tudatok. Mily szomorú ez számomra. S úgy mint már nagyon sok napja, ma is járok közöttük. Rám néznek, de valójában nem látnak. Nem látják azt, ami előttük van. Pedig annyira gyönyörű! A vörös égbolt, mely mintha égne. Maga a Mennyország, mely találkozott a Pokol kapujával!
- Hmmm… - adom ki magamból megbékélve mindjárt az után, hogy bojhos nyuszifejű tollammal leírtam egy-két gondolatot a régi, sárga naplómba. Egy azok dolgok közül, amik régi életemhez kötnek. Fontos, nagyon fontos tulajdonom - kincsem. Emlékeim és előző életem tükre, egyik töredéke. Mégis hamar dugom vissza rózsaszín hátizsákomba amely egy nyuszit alakít. Rózsaszín kapucnyimat csak jobban arcomba húzom s megigazítom a hosszú nyuszis füleket rajta. Pólóm elég hosszú. Teljesen eltakarja kezeim és térdjeim alá esik. Igaz kicsüng alóluk mezítelen, piszkos lábaim, de sebaj. Mindig cipő nélkül járok. Hisz csak így érzem igazán magam alatt a világot! Csak így érzem igazán azt, hogy tényleg élek. És hogy szabad vagyok.
- Menjünk Szerelmem. Sok az idő. Mindjárt sötét van. És te félni fogsz - suttogom plüss nyuszimnak, kit lágy ölelésben tartok. Ujjaim szeretetteljesen futnak végig egykor fehér, ma már elég piszkos, szürkés-sárga bundáján.
- De én itt vagyok veled és megvédelek. Úgy mint mindig. Mutasd az utat és megyünk - puszilom meg fejét.
Vetek még egy utolsó pillantást az égboltra, nem akaródzik búcsúznom. Nem akaródzik leszakítanom róla elmémet. De muszály. Az este közeleg s vele együtt az éjszakai bestiák is. Ez a környék senki számára nem biztonságos. És egy vörös hajú, megtört lelkű rózsaszín nyuszi számára már főleképp nem. Igaz, ez a nyuszi is csak addig aranyos, amíg nem bántják…
Mezítelen lábam halkan csattog a folyosón. Mindkét oldalamon fal húzódik, megannyi ajtót hagyok el magam mellett. Ajtót, mely mögött emberi életek mindennapja zajlik. Eltakarva mások szeme elől s csak olykor-olykor hangok árulkodnak arról, mi történhet odabent. S mi csak találgathatunk. Igazi mindennapi titkok! De én egy-két ilyen életet már ismerek. Nem egyszer voltam itt. Nem egyszer jutottam el idáig. Ismerve a biztonságos, sunyi utakat, nehogy rossz emberekbe ütközzek. De mégis, ennek ellenére félek. Gyakran állok meg s nézek fülelve hátam mögé. Nem látom, nem hallom, de tudom hogy ott van. Az árnyék, mely mindig követ. Mindig velem van. Biztonságos távolságban. Nem túl közel, de nem is túl messze. Baljós árny, amelyikkel kéz a kézben jön a félelem. Szorongás. Tudom hogy nincs itt. De mégis figyeli minden léptem. Az a félelem melyet Szörnyetegem képes volt bennem elhinteni… Éveken keresztül, évtizedeken keresztül üldöz. Olykor megjelenik, olykor fülembe suttog. Olykor átölel, csak hogy ne felejtsem el. Testemen végig fut most is a borzongás és én inkább gyorsítok. Szívem után nyúl hosszú, karmos kezével. Meg akarja ismét kaparintani, vas markában alaposan megszorongatni.
Nyílik az ajtó, majd be is csukódik mögöttem. A félelem már úrrá lett rajtam. Fagyot lehelt ereimbe, fátylat dobott világomra. Szívem hevesen kalapált s nekem egy jó pár lélegzetembe került, mire kiszabadítottam magam a rettegés karjaiból. Egy utolsó mély lélegzet, fokozatosan hagyott el minden rossz érzés. S végre megtalált a nyugalom amely lassan, melegen öntődött végig testemben.
- Kukucs - bököm ki magamból szinte hallatlanul. Mégis fehér, ámde szeplős arcomra törékeny mosoly ül. Égszinkék szemeim mint a nyugtalan kolibri, úgy szökdelnek az egyik ismerős arcról a másikra. Végre jó helyen vagyok. Biztonságban. Itt nem kell félnem semmitől és senkitől.
Pár lépéssel beljebb invitálom magam. S noha sok mindenkit ismerek, egy-két arcnál azért meg-meg állok. Fürkészem őket kíváncsian. Nem tudom eldönteni, hogy már láttam e őket valahol, vagy csak ismét az elmém szeretne szórakozni velem. És ha láttam, hol? Mikor? Előző életemben mely már reménytelenül el van temetve s én ki szeretném ásni a maradványokat? Vagy tán ebben a világban, mely túlságosan más?
- Juj, én nem ihatok ilyet! - meresztem hirtelen szemeim a kínált sörre. A gyógyszerhiány, széttépett elme és az alkohol sosem volt jó barát. Mindig vigyáznom kellett erre, noha néha nem sok sikerrel.
- Nem ismered az illemet? - néztem piszkos, mezítelen lábaimra miközben magamnak sziszegtem nem épp kellemes hangnemmel.
Osszeszorítottam ajkaimat, bocsánat kérő tekitettel vettem át a kellemesen hideg sört.
- De azért köszönöm szépen - pisszentettem ki halkan, gyermeki szégyenlőséggel amihez még egy mosolyt is csomagoltam, majd a sört szinte azonnal hátizsákomba rejtettem.
Nem is tartott sokáig s mi megtudtuk miért is vagyunk itt. Mármint… a többiek. De én? Én hogy kerültem ide? Mi csalogatott ide? A biztonság érzet? A félelem hajtott ez mögé az ajtó mögé? Ebbe a lakásba, hol olyan személyekre bukkantam, akiket ismerek? Fura volt hallani Chen szavait. Főleg azzal a halk háttérzenével. Ennek ellenére egyetlen szava sem kerülte el fülem. Megtalálta az utat elmémhez, szépen be is fészkelte magát oda.
- Az utolsó útján járva közeledik vége felé, hogy sírjára boruljon s átadja magát a végtelennek. Utána már csak szívünkben fog játszani, hogy ne felejtsük- sóhajtok fel szomorúan, miközben ama fal felé nézek, amelyiken keresztül érkezik hozzánk a zene.
- Mennyi fájdalom fér egy hangba? - teszem fel inkább a költői kérdést, miközben plüss nyuszimat jobban magamhoz ölelem. Érzem fájdalmát, érzem szomorúságát mely teljesen átjár. Vigasztalni próbálom.
Helyszín: Óváros - Peremkerületek - DataTerm Infopult
Időpont: kora tavasz (péntek) - este
Esemény: nyitány - találkozó
Résztvevők: JK-k: @Daniel Lewis , @Dominique A. Wessler , @Radka, NJK-k: Csen a „Zsákos” , Yagami Minori, Grant Jung
NYITÁNY – in medias res
Tokió City Forró romzóna – Óváros peremkerületek – Csen lakása
- Nem, nem várunk már senkit, bár úgy látom, hogy olyanok is tiszteletüket tették nálam akik valószínűleg csak unatkoznak és a fenekükről még le sem esett a tojáshéj. – pillant a távolkeletiekre olyannyira jellemző talányos mosollyal Radkara -Ám, mit a sors keze nyújt azt az Ég alatti gyermeke nem háríthatja el magától felesleges erőlködés lenne az csupán. Amúgy meg minden valamirevaló bandának szüksége van kabalára és talán a Cerberusnak pont egy ilyen bájosan őrült kabalára lesz szüksége az elkövetkezendő időkben nem igaz Yamagi san?. – vándorol át a tekintete Radkaról Yamagi Minorira.
Yamagi csak megvonja a vállát mielőtt megszólalna - Elképzelhető Zsákos san, bár nem tudom, hogy ővörössége képes lesz-e megszelídíteni a Cerberus mindhárom fejét egyszerre, egy biztos, Amane Misa oda lesz érte imádja az elkoborolt lelkeket és betegesen vonzódik az eltört dolgokhoz.
Csen csak halkan kuncog néhány füstpamacsot elengedve miközben, munkához lát a dohányzóasztalon, majd rápillant Radka szutykos lábára - Radka kis drágaságom, ha már erre tévedtél és esélyesen pályázol a Cerberus kabalájának címére akkor igazán megmoshatnád a lábad a zuhanyzóba és adok neked ajándékba egy lábbelit ami nem cipő és nem is zokni olyan mintha továbbra is mezítláb lennél ám nem lesznek mocskosak az édibédi kis tappancsaid. – majd visszafordul a dohányzóasztal felé - A Club Beyond-X az apokalipszis romkocsmája a tulaj Magda Alcantar Delgadillo kemény nőszeméj ám a pénz nem veti fel ezért is a kocsmának nincs biztonsági személyzete, maga a kocsma a robbanásban megsérült és majdnem megsemmisült áruház épen maradt garázsából került kialakításra, szóval rossz széljárás esetén percegnek rendesen a sugárzásmérők, de hát igazán ideális egy az alvilághoz köthető banda fellépéséhez ehhez mérten a törzsvendégeke is kellően elvetemültek főképpen a Taknyos Sakálok akik riválist látnak a Cerberusban főképpen úgy, hogy a kieső koncertidejük alatt nem tudják terjeszteni az illegális áruikat aminek lehet, hogy titkon Magda örül is talán ezért is engedte meg, hogy a Cerberus a Taknyos Sakálok helyett koncertezzen főképpen hétvégén. A klub a épen maradt mélygarázsban került kialakításra és két szintes, így mindkét szint a föld alatt található az első szinten található a bár (lásd térkép) és alatta ugyanolyan területen a koncertterem más néven a dühöngő (Az alsó szint alaprajza ugyanolyan mint a felsőé, azzal a kivétellel, hogy egyáltalán nincsenek válaszfalak, így az egész egy nagy táncterem. A fal mellett apró, négyszemélyes boksz-ok sorakoznak. A mennyezetről a legújabb technikát képviselő fény- és füstgépek lógnak le a legerősebb hangüvöltők mellett) – mondja Csen miközben a háromdimenziós térképet forgatva mutogatja a helyszínt - Mivel ez egy felvezető buli és a Cerberus még nem túlzottan ismert a környéken ezért úgy 150-200 fővel számolunk amiből 30-40 fő valószínűleg a Taknyos Sakálok formáció tagjai és a köréjük szerveződött banda a Ghost akik nem a finomkodásukról híresek. – mondja Csen - Valószínűleg megpróbálják majd jól szétcseszni a bulit a maguk módján, hogy a Cerberus ne tudjon ott többet fellépni vagy lenullázni a Cerberus tagjait egy kirobbantott tömegverekedésben. A Ghost tagjainak közös vonása, hogy már lemondtak arról, hogy valaha is „normális" életet éljenek, és ezért minden mindegy alapon bármire kaphatóak. Viselkedésükben, beszédmódjukban is van valami baljós, amitől a legtöbben borzongani kezdenek. Nincs külön „egyenruhájuk", de legtöbbjük a vastag bőrdzsekit kedveli. Elterjedt viselet még a sötét, hosszú kabát, a szürke illetve fehér ing és a fekete csizma. – sorolja az információkat Csen miközben elégedetten pöfékel a szivarjából, mögötte Grant csendben álldogál, de valószínűleg fejben már durván jegyzetel és kockázat elemez, miközben Minori érdeklődve figyeli kicsiny társaságotokat valószínűleg arra kíváncsi mennyire vagytok bevállalósak.
@Daniel Lewis
Csen a „Zsákos” dohányzóasztala valószínűleg egy légréses rendszer amit egy biometrikus rendszer véd azt nem tudod, hogy a dohányzóasztalban megbúvó légréses rendszer egy szimpla adatbank, vagy egy KMI (korlátozott MI) is egy Múzsa is tartozik hozzá, bár Csen chipware aljzat beültetését látva inkább az utóbbira szavazol.
Légréses rendszerek
A legőrzöttebb rendszerek légrésesen vannak védve - fizikailag le vannak választva a meshről. Általában kábellel működnek, és nincs vezeték nélküli jeladójuk, vagy rádióbiztos korlátok védik őket. Az ilyen rendszerekhez csak fizikailag lehet hozzáférni, vagy közvetlenül kell rájuk csatlakozni, vagy le kell gyűrni a rádióblokkoló gátokat, vagy valahogy vezeték nélküli készüléket kell csatlakoztatni a rendszerre.
Biometrikus szkennelés
Ezek a rendszerek a tested egy vagy több biometrikus jellemzőjét szkennelik be (ujjlenyomat, tenyérlenyomat, retina, DNS minta, stb.). Népszerűek voltak a tudattokok kifejlesztését megelőzően, ma azonban már ritkábbak, mivel nem praktikusak szintetikus testek esetén, valamint olyan felhasználóknak sem, akik gyakran újratöltődnek.
MI-K ÉS Múzsák
Az MI-k öntudattal rendelkező szoftverek. Mint bármilyen más kódot, őket is egy számítógépes rendszeren kell futtatni. Mesh harcban összeomolhatnak, le lehet őket másolni, törölni, adatként lehet tárolni őket, meg lehet fertőzni őket vírusokkal, és át lehet programozni őket.
KMI-k (Múzsa)
A korlátolt mesterséges intelligenciákat “segítőként” tervezték különböző eszközökhöz és feladatokhoz. Gépi tanulással működő neurális hálózatokra épülnek, amik az eszköz/művelet számára elérhető rengeteg adattal dolgoznak, így jól ismerik az ahhoz szükséges legjobb módszereket, és lehetséges eredményeket. Beprogramozták őket a megfelelő képzettségekkel, amik szükségesek a feladataik végrehajtásához, személyiségüket pedig ügyfélszolgálatra, engedelmességre, és elégedettségre alakították. A legtöbb KMI botokon, járműveket, és más hasonló eszközökön fut, és segíti a transzhumánokat a gép kezelésében. A társadalomban a KMI-k inkább dolgoknak és tulajdonnak számítanak, mintsem embereknek, így nincsenek jogaik sem. Bizonyos szerepektől és tevékenységektől el is tilthatják őket. Néhány politikai csoport személynek tekinti őket, korlátolt vagy teljes személyi jogokkal és védelemmel.
ÁMI-k
Az ÁMI-k teljes értékű, és autonóm digitális elmék, öntudatosak, és képesek intelligens gondolkodásra ugyanazon a szinten, mint más transzhumánok. Az ÁMI-k képesek a kreativitásra, a tanulásra, és az önfejlesztésre (az emberekhez hasonló lassú tempóban). Mély és kiforrott személyiségük van, és a KMI-khez képest erősebb érzelmi és empatikus képességeik. A legtöbben VR-ben nevelkedtek hasonlóan az emberi gyerekekhez, így a transzhumán értékekkel is tisztában vannak. Ennek eredményeként viszonylag emberi személyiségük és kinézetük van, bár vannak eltérések – az ÁMI-k gyakran alakítanak ki olyan személyiségjegyeket és szokásokat, amik különböznek az emberi normáktól, így idegennek tűnnek. Az ÁMI-k emberiesítésére tett kísérletek ellenére nincs meg ugyanaz az evolúciós és biológiai hátterük, mint a transzhumánoknak, így szociális válaszaik, viselkedésük, és céljaik néha különbözőek. Érzelmi szinten az ÁMI-k olyan szubrutinokat futtatnak, amik hasonlóak a biológiai emberi érzelmekhez. A legtöbbet beprogramoztak, hogy empatikusak legyenek, osszák a transzhumánok érdekeit, és jelentős értéket tulajdonítsanak mindenféle életnek. Az ÁMI-k ugyanúgy viselkednek, mint a transzhumánok és ugyanúgy érzékenyek érzelmi manipulációra, félelemre, stb. Az ÁMI elmék a transzhumán neurális mintákat szimulálják, így képesek biológiai agyba is letöltődni. Az ÁMI-knek sokszor gondjaik akadnak a biológiai neurokémiával, és az olyan reakciókat, mint az éhség és a félelem, zavarónak és újnak találják. Az ÁMI-ken hatalmas társadalmi stigma ül a nem biológiai eredetük miatt, és sokszor előítéletek és bizalmatlanság fogadja őket. Néhány lakhely kitiltja az ÁMI-ket, vagy erősen korlátozza őket, így sokan kénytelenek elrejteni valódi természetüket, vagy illegális módon darkcastolni.
MSI-k
A szuper-intelligens MI-k képesek exponenciális sebességgel fejlődni, és istenszerű entitássá válni. Hatalmas számítási teljesítményre van szükségük, és a kódjukban lévő folyamatos változások miatt egyre bonyolultabbá válnak. Jelenleg nem létezik ismert MSI a Naprendszerben, sem egyetlen transzhumán által meglátogatott planétán. Számos pletyka kering a rendszer peremén rejtőző MSI-kről.
Nem hagyományos MI-K
Nem minden KMI és ÁMI készült transzhumán modellek alapján. Ide tartoznak az olyan intelligenciák, amik saját maguk építettek ki neurális modellt, és képesek maguktól gondolkodni. Ide tartoznak a felemelt rendszerek, a gépi elmék, amik nem emberi agyak alapján készültek, és az ennél furcsább dolgok is. Ezek a teremtmények illegálisnak, és veszélyesnek számítanak a legtöbb területen. Ennek ellenére a hipercégek, és más csoportok is kísérleteznek velük, különböző eredménnyel. Némely esetben ezek a digitális elmék annyira különböznek az emberektől, hogy még a kommunikáció is lehetetlen velük. Másoknál elég átfedés van a kommunikáláshoz, de ezek az entitások akkor is nagyon különösek.
Térkép:
Megjegyzés: egy kocka kb 1x1 méter
- Az épületben tartanak sugárzó anyagokat?
Nézhetnek rám hülyén, legalább látszik hogy fogalmam sincs magáról az épületről, így nekem tökéletesen jól jön Csen térképe és az elbeszélése. Fel is állok a kanapéról, hogy közelebb menjek megszemlélni alaposan, miközben mutogat. Végig hallgatom az információkat. Ha most tehetném, fellépnék a hálózatra még több információért, de nem tehetem, mert itt csak az a zárt, szutyok van és örülhetek, hogy eddig nem buktam le.
- Ha a tulaj nem is, mi bérelhetünk fel biztonsági személyzetet ezekre a napokra. Ha jól látom kevés bejárat van, érdemes volna ezekre a helyekre jól álcázott kamerákat felszereltetni. Ehhez kell egy kamera terem és egy M.I. Így könnyedén kiszűrhetőek az általad leírt személyek, akikhez rögtön tudnánk erősítést hívni a biztonsági személyzet tagjaiból, és még azelőtt kipenderíthetjük őket, mielőtt komoly kalamajkát kezdenek.
Én vagyok a felelős személy, úgy gondolom nekem kell egy jó tervvel előállni. Ha valamit figyelmen kívül hagytam, úgy azt most közlik, ahogy azt is, ha nincs annyi pénz ennek a tervnek a költségeire.
Mikor megérkeztem, tulajdonképpen jó bulinak tűnt, de aztán egyre komolyabbá válik ez az egész. Valahol erre számítottam, de amint meglátom az érkező “kislányt”, aki szinte semmit nem változott az elmúlt hetek óta. S attól a naptól, mikor összeakadtunk... Nos. Őrá számítottam itt a legkevésbé! Ha most nem a fontos információk hangoznának el, ami nagy valószínűséggel meghatározzák az elkövetkező órákat, esetleg napokat... akkor rákérdeznék, mit keres itt a “ kis vörös”?! Őszintén szólva, remélem rám nem emlékszik és hasonlóan idegenként kezel, mint az itt jelenlevőket. Azt se nagyon értem, hogy engedték be ide... Kissé labilis személyiség.. igaz, hogy az sem kizárt, hogy ez csak az én tapasztalatom vele. Inkább az elhangzottakra koncentrálok és jegyzetelek magamban. Igyekszem nem a vöröskére figyelni. Bár... soha nem árt szemmel tartani, ha az emlékeim nem csalnak. A söröm iszogatása közben az információkra összpontosítok és közben járnak az agytekervényeim...
Az “alapszitu” adott, és a felmerülő kérdések csak az ismertetés után következnek, Majd a fiatal fiú beszéde után szólalok meg.
-Ha jól értem... akkor az lenne az elsődleges cél, hogy bejussunk oda és a Cerberus bandát “segítsük”? - nézek körbe, majd Csen-re, aki nyugodtan pöfékel és csendben üldögél továbbra is.
Ha a feltételezésem helyes és nagyjából körvonalazódik a célunk, amit véghez kellene vinnünk. Ismerve hallomásból a szóban forgó Magda-t, az igaz, hogy sokszor küzd anyagi gondokkal és nem is előszór hallottam már. A fiú viszont nem mond hülyeséget, de én másként oldanám meg... Persze, nem azt mondom, hogy az én megoldásom lenne a tökéletes, csak más módon közelíteném meg a feladatot.
-Megoldhatónak látom, amit a fiú mondd, bár kényesebb a kivitelezés, hogy kamerákat telepítsünk egy olyan helyre, ahol még írmagja sincs a biztonsági előírásban szerepelteknek. De mindent félretéve, az ötlet megfontolandó.- bólintok rá, és kortyolok a sörömből. - Amúgy a kredit nem gond. Meg tudnád csinálni?- nézek a fiúra, kezemben a sört lóbálva. Ez nem felé irányul, hanem a lazaságomból.. vagyis, az itt jelenlévők közül az egyetlen vagyok, akinek nem okoz gondot semmi. Rendelkezem a kellő vonzattal és lehetőségekkel arra, hogy ha megvan a terv és mindenki jóváhagyja, akkor megadom a támogatást. Ha engem kérdeznének, akkor én hagynám, hogy egymást “ritkítsák”, aztán kerülni bele a sűrűbe. Oszd meg és uralkodj elven... De most nem az én teóriám a mérvadó, hanem a közös döntés. Végre valami izgalmas is jut erre a hétre!
-Mondd meg mi kell hozzá és megkapod!- nézek ismét a fiúra, aki úgy beszélt, mint aki teljes bizonyossággal meg is tudja alkotni. Matu-ként bárhova bejutok, így a többieken múlik, hogy miként akarják ezt megvalósítani. Szépen iszogatom a söröm és figyelek. Izgalmasnak ígérkezik ez az este is és végre történik valami!
Chen megjegyzése arról, hogy popsimról még le sem esett a tojáshéj… Mély, gyermeki mosolyt csalt arcomra. Igaz, már-már ajkamon táncolt egy-két mondat, mégis a felnőtt elme csendre intett. Nem mindig jó és helyes utat adni gyermeki énemnek. Nem mindig érdemes hagyni a kicsit játszani. Ezekre a pillanatokra lesz még tán elég idő. És elehetőség. Sokkal… jobb lehetőség.
- Elnézést. Néha elfeledkezem a jómodorról - szólalok meg csendesen, miközben bocsánatkérően nézek Chen szemébe. “Mit tudhat pont ő a mi korunkról, Szerelmem…” sóhajtok fel magamban, utat nem adva hangosan kimondott gondolataimnak. Még azt a kellemetlen, fanyar érzést is inkább egy apró mosoly mögé bújtatom.
- A lábbelit hálásan köszönöm. Igazán figyelmes - teszem hozzá, de nincs sok időm ezzel foglalkozni. Hisz sokkal fontosabb dolog miatt vagyunk itt. Azaz… engem tényleg csak ide fújt a szél. Vagy erre lökött a sors hulláma? Meglátjuk. Igaz, soha nem hittem a szerencsében. Se a véletlenben. Minden valami miatt történik és mi sem vagyunk itt véletlenül. Talpaimat ezért csak jó alaposan lábamhoz súrolom, így a legnagyobb mocsok le is esik róla. Mindeközben csendben figyelek, hallgatok. Kis józan eszemmel mint a szivacs igyekszem felszippantani minden információt és apróságot. Nem megyek hozzájuk túl közel, elvégre felnőttekkel vagyok körülvéve. Olyanokkal, akiknek talán sokkal jobb ötleteik vannak, mint nekem. Mégis… Ahogy hallgatom őket, az egyiket, ki elég drága öltözékben érkezett valahogy ismerősnek néz ki. De honnan? És ki? Mindhiába igyekszem kihalászni emlékezetemből, egy hal sem akad horogra. Mind körülötte úszik, de oly távol… Mint az ének, melynek dallamára nem emlékszem. De a szöveg sem képes kirajzolódni.
Enyhén rázom meg fejem. “Koncentrálj!” hangzik el elmémben a hang, mely ismét visszahoz a valóságba és én szilárdan állok a földön.
- Tudjátok hogyan viselkednek a patkányok mikor fogságba esnek? - teszem fel hirtelen a kérdést, hosszabb hallgatás után.
- Idő után kiéheznek és elkezdik egymást felfalni amig nem marad egy, az utolsó. Azt utánna sokkal könyebb likvidálni mint egy egész fészket - vonom meg vállam, miközben a klub hologram térképét nézem elgondolkodva.
- Mi lenne ha… - kezdek bele habozva, majd alsó ajkamba harapok. Nem. Nem a kisgyerek van észnél. Ha mindig csak rá számitanák, már réges rég meghaltunk volna.
- Mindkét ötlet szerintem jó. Lehet velük dolgozni - mosolyodom el a két férfira akkor is, ha Chen szava a legfontosabb.
- De én egy kicsit tovább tolnám. Mi lenne ha mindjárt azokat a személyeket akik gondot okozhatnak már az érkezésükor egy helyre raknánk? Mondjuk ide? - mutatok az alsó szintre ahol a boxok vannak.
- Ott sokkal könnyebb lesz őket figyelni. Sőt, valamilyen módon el lennének egymástól különítve így nem fognak tudni azonnal együtt dolgozni. Na meg ugye biztonságiakat is supizunk azokra a helyekre szóval ha petye-putyázni kezdenek, akkor mindjárt pofán lesznek vágva. Aztán meg ilyen helyet ahol együtt lesznek de mégsem, sokkal könyebb lesz kamerán is figyelni mint állandóan lesni a hely összes zugát - vonom meg vállam.
- Meg kaphatnak oda ingyen érkezési piát. Amibe lehetne valamit csempészni amitől aztán kicsit ki lesznek ütve. Értitek, nem? Azt fogják hinni hogy mennyire VIP-k lesznek, hogy mennyire becsülve meg félve vannak, így felmegy az egójuk és nem fognak annyira lesben lenni. De valójában meg lesznek gyengítve és felügyelet alatt lesznek rendesen - teszem hozzá olyan módon, mintha ez annyira egyszerű és nagyszerű lenne. Lelkesedésem viszont nem nagy a tervem iránt. Mégiscsak jómagam a rögtönzés mestere vagyok mert ha a terv fucsba megy, mindenki hirtelen elkezd pánikolni.
Helyszín: Óváros - Peremkerületek – Csen lakása
Időpont: kora tavasz (péntek) - este
Esemény: találkozó
Résztvevők: JK-k: @Daniel Lewis , @Dominique A. Wessler , @Radka, NJK-k: Csen a „Zsákos” , Yagami Minori, Grant Jung
NYITÁNY – in medias res
Tokió City Forró romzóna – Óváros peremkerületek – Csen lakása
Megjegyzés: nincs
Kissé megringattam felső testem ahogy Chen ismételten elküldött lábat mosni. Szemeimet mint a gyermek, kit anyja szidja lesütöttem, ajkaimat szégyenbe biggyesztettem.
- Megyek… - sóhajtok szinte feladva minden reményt arra, hogy itt én akármilyen módon segítőkész tudok lenni. Elvégre mit is vártam? Ovációt? Tapsvihart hogy ÉN voltam képes megoldani a felnőttek problémáját? Ennyire talán én se lehettem hiszékeny. Vagy talán mégis?
Hátat fordítva nekik lassan kullogtam a mosdó felé. Mögöttem, szavak és hangok nélkül is hallottam az Ő gúnyos nevetését. Halk volt, mégis vérfagyasztó. Mélyen hatolt belém éles karmaival. Összeszorítottam fogaim, kiegyenesedtem. Büszkén, erősen akartam kinézni. Nem engedve győzedelmét felettem. De ezzel csak még gúnyosabb nevetést harcoltam ki.
“Ugyan drágám… Hiába igyekszel. Tudod hogy előlem semmit nem tudsz elrejteni. Főképp magadat nem” suttogta rideg gonoszsággal fülembe.
Felemelve fejem már a mosdónál találtam magam. A tükörből saját magam pillantott vissza. Az a vörös, kék szemű leány akinek az arca még sanyarabb, gondterheltebb volt, mint évekkel ezelőtt.
“Tudom. De azért megpróbálom” vetettem vissza elmémben, melyben szinte azonnal torz nevetés robbant fel. Fájdalmasan ömlött szét. Tépte, égette minden gondolatomat. Erősen szorítottam össze fogaimat csak azért, hogy arcomra ne üljön ki a kín.
“Csak idő kérdése…” hangzottak szavai fenyegetően.
“Mind minden más” vakkantottam vissza fájdalmasan, de azért ellenszegülve. Már túl sok éve igyekszik megtörni. Túl sokáig próbál felemészteni, hogy uralkodhasson. Hogy élhessen és ne legyen csak túlélő.
Vállam felett többiek felé nézek. Mindenek ellenére fél füllel és fél lélekkel velük vagyok. Hallgatom őket, igyekszem tudomást venni jelenlétükről. Ehhez nagy számban hozzásegít a víz csobogása. Lábamat ügyesen helyeztem a mosdóba, hogy lemossam róla a koszt. Igaz alacsony vagyok, de hajló. Ennek köszönhetően nem okoz gondot állva lábat mosni egyenesen a mosdóban.
“Már tudod, hogy fogsz rájönni?” vigyorodott el Iracebeth.
“Cerberusa? Igen. Várok. És amikor lesz alkalom, megtudom” válaszolok.
Cerberus… Ebben a világban teljesen mást jelentő, mégis rengeteg emléket, érzést kelt fel benne. Akárhányszor rá gondolok, akárhányszor találkozom vele, száz és további száz évvel reppent vissza múltamba. Ismét a tökörbe pillantok, miközben lábat váltok. De most nem saját arcom néz vissza rám. Hanem más, távoli emlékekbe való arcok. Egy ázsiai, vidám szemű fiatal férfi mosolyog rám. Orron pöcköl és én hallom hangját ahogy megszólít: “Vöröske”Majd felnevet jókedvűen és fejével hátra billenti fekete haj tincseit. Apró mosolyt csal arcomra, de fájdalmat is hoz magával.
“Ne legyé’ szomorú kislány” ölel át a borostás, barna hajú férfi kinek illatát a mai napig érzem orromban. Áfonyás szivar és whisky. Halk sóhaj hadja el ajkaimat s köd nehezedik rájuk. Az emlék lassan tűnik szemeim elől. Nem akarom elengedni, de muszáj.
“Hamarosan…”bizonygatom magam.
Cerberus… Ebben a világban mást jelentő, számomra mégis a múltban nagyon szoros kapcsolatot jelentett. MI voltunk a Cerberus. Én, Lucas Chakrii Wang és Geret Reed. A három fej, mely a Pokol bugyrában találkozott és megjárta a legmélyebb gödreit is. A három személy, mely eggyé vált. Ismertük az oda vezető utat, épp ezért őriztük azt. Hogy senki se jusson el oda. Talán épp ezért vagyok itt? Nem. Nem talán. Biztos vagyok benne.
Lopva pillantok plüss nyuszimra, ki a mosdón ül és figyel engem.
- Megtaláljuk őket. Biztos vagyok benne. Ha én itt vagyok, akkor nekik is itt kell lennie. Ha Szörnyeteg itt van, akkor ők is itt vannak. És ha mind itt vagyunk, amiben biztos vagyok, akkor Őt is megtaláljuk. Ígérem Szerelmem… - suttogom felé elhatározva. Elvégre mindegy milyen világban vagyunk. Mindegy hogy néznek ki a kulisszák. Mindegy hogy néznek ki a színészek. Egy biztos: a történet magja változatlan.
- Ó, ezt vedd megoldottnak.
Nézek bután Csen azon irányú kijelentésére, mely szerint Yamagi sanékat egyenlőre nem veti fel a pénz, mert nekem azt honnan kellene tudnom? Megvonom a vállamat, de aztán a hátam mögött megszólaló hang ígéretet tesz arra vonatkozólag hogy át tudjuk hidalni ezt a problémát. Hátrafordulok a hang irányába.
- Nagyszerű! Írok egy listát.
Tekintve hogy Csen is ezt az utasítást adja nekem, a dolog adott. Közben igyekszem alaposabban szemügyre venni az asztalt, amikor nem velem foglalkoznak. A kezeimmel az asztal lapjára támaszkodom, és ahogy lefelé fordítom a fejem, akkor látom hogy itt valami nem stimmel. Ez nem egy bútordarab, hanem tároló. Ha tippelnem kéne, akkor ugyanazon a szutyok belső rendszeren fut. Most túlságosan szem előtt vagyok ahhoz, hogy ezzel babráljak, így lógva hagyom. Nem adták parancsba a világ problémájának megoldását egyedül, főleg, mert nem vagyok ügynök, szóval nem erőltetem. Ha tiszta lesz a terep, és lesz rá lehetőségem, megpróbálom alaposabban szemügyre venni. Most viszont ellököm magam tőle, előveszem az ONI-m, és elkezdek körmölni. Természetesen a listát írom, a feltehetően matu fazonnak, aki még mindig ott ül és sörözget. Ha van mellette hely, akkor lezseren ledobom magam mellé és csendben gondolkodom és szaporítom a megkezdett sort. A lánnyal nem foglalkozom, bár azt észlelem, amikor eltűnik a szobából.
- A biztonsági felszerelésen kívül van még valami, amit nekünk kell beszerezni?
Teszem fel a kérdésem Csen-nek. Gondolom a fellépéshez szükséges cuccok megvannak, így engem sem ezek érdekelnek.
Különösebben nem folyok bele a beszélgetésekbe, mert a söröm iszogatása jobban leköt. Bár a látszat ellenére azért a fülem ott van az elhangzottakat rögzítve. Ha előadnám a saját privát elképzelésemet a bandák összeugrasztására, akkor lehetséges, hogy nem törnének ki lelkesedéssel a többiek. Ahogy így elnézem elég sok szervezést és előkészületet feccöltek bele a mostani találkozónkra és ha egy laza beszólással megtörném a lelkesedésüket, akkor az egész feleslegessé válna. Amúgy meg éppen az ismeretlen izgalmak miatt vagyok itt és ebben a jelek szerint nem lesz hiány. Csen a tőle megszokott higgadtsággal figyeli az eseményeket és a többi résztvevőt. A vörös-hajú kis-csaj végül elvonul megmosakodni és bevallom őszintén, örülök is neki, hogy egy ideig nem látom. Nem mintha izgatna... amúgy se a jelenléte ami miatt itt vagyok. A fiú viszont nem mond hülyeséget és még van benne fantázia, hogy valahol elinduljunk a terv megvalósítása felé.
Szemmel láthatóan lelkesebben kezd listába, hogy mi mindenre lesz szüksége a kivitelezésre. Még közelebb is ül mellém.. bár pontosan nem értem, hogy ez most azért van, hogy meg akarja beszélni velem, vagy csak azért, hogy jobban láthassam az írását a felsoroltakkal.
-Írjad csak nyugodtan. Nem kell kapkodni. - vigyorral nyugtázom, hogy lelkesen körmöli a szavakat a papirosra. Közben Csen szavaira még szélesebb vigyor terül el az arcomon.
-Nincs szándékom betársulni senki mellé. Amióta saját érdekeltségem van, nem utolsó szempont, hogy figyelemmel kövessem a “konkurenciát”. Nem mintha Magda “csehója” bármiféle veszélyt jelentene a bizniszembe, de a szorosan kapcsolódó probléma a bandákkal már gondot jelenthetnek idővel. S jobb a zavaró tényezőket hamar kiiktatni. Nem így gondolod? - emelem a sörösüveget a számhoz és kortyolok belőle. Csen pontosan jól tudja mire akarok célozni és nem is ragoznám túl a dolgot. Van amit lehet halogatni, de teljesen nem lehet szemet hunyni felette. Főleg, hogy előrelátóan sokféle eshetőséget számításba kell venni. A házigazdánk meg pontosan tudja, hogy nem mindig az anyagi dolgok okoznak gondot, hanem az eltorzult emberi tényező. S ha már kisebb befektetéssel kiiktatható egy része a gondnak, akkor már megérte a részvételem a tárgyi biztosításokkal. A fiú meg ha meg tudja csinálni, az fél siker! Elég határozottan állította, hogy megoldható, így ez már az ő reszortja. Amit meg listáz, azt megkapja. A söröm kortyolgatása közben a többieken futtatom végig a tekintetem. Az odáig teljesen tiszta és logikus, hogy kit kell “támogatnunk” és kit kell kiiktatni a történetből... de egy fontos dolog azért foglalkoztat.
-Ez mind oké és rendben is van... - utalok a listán szereplő berendezésekre és alkatrészekre...- Csak kérdezném, hogy ha mi lazán felvonulunk Magda romkocsmájába, akkor az másnak nem szúr szemet? Gondolok arra, hogy senki nem feltételezi pont ugyanezt mint most mi?-nézek a többiekre és ha nem teljesen értik a gondolatmenetemet, akkor bővebben kifejtem. - Valószínűleg rosszul fogalmaztam meg amit akarok ebből kihozni, de felmerül bennem az, hogy ha most mi itt terveket kreálunk egyik-másik banda félreállítására és a harmadiknak a “segítségére” teszünk lépéseket... Ez nem jutott senkinek az eszébe, ahogy nekünk? Gondolok arra, hogy mennyire lesz feltűnő ha mi egy rakat hi-tech cuccal vonulunk fel egy lepusztult romhalmazba? Nem mintha ellenezném a kivitelezést, mert izgalmasnak hat a tudat is a lehetetlen megkísérlésére... csak ha valakinek pont ugyanez megfordult a fejében és várnak ránk...vagyis felkészülnek bárki érkezésére, ha nem is konkrétan tudják, mi jövünk... Értem én, hogy tenni kell valamit, hogy ez ne gyűrűzzön tovább és, hogy megállíthatjuk a fertőt, még mielőtt elszabadulna és kezelhetetlenné válna. Csak éppen az motoszkál a fejemben, hogy ha ez nekünk szemet szúrt, akkor másnak is feltűnhetett. Izgalmas és egyben veszélyes “játékba” kezdünk... Csen tudja talán a legjobban, hogy a kockázat mértéke nem mindegy... A kredit egy dolog, de a következményekkel jobban kell számolni, mint pár millió kredit kiadás a jobb cél érdekében.
-Amúgy nincs ellenemre a kockáztatás vagy éppen a kiszámíthatatlannal való tényező tudomásul vétele.. Inkább az foglalkoztatna, hogy ha most ezekkel bevonulunk.... akkor lesz időnk rá, hogy kivitelezzük a tervünket? - nem szkeptikusnak akarok látszani és távol is áll tőlem, de most így belegondolva, valami hibádzik amit talán nem veszünk észre. Túl simán és flottul halad minden, de már megtanultam, hogy a tervek kiagyalásától a kivitelezésig bármi történhet. S arról a helyről valami azt súgja, hogy csapda rejlik benne... Megmagyarázni nem tudom, csak egy megérzés részemről.
Helyszín: Óváros - Peremkerületek – Csen lakása
Időpont: kora tavasz (péntek) – késő este
Esemény: beszélgetések
Résztvevők: JK-k: @Daniel Lewis , @Dominique A. Wessler , @Radka, NJK-k: Csen a „Zsákos” , Yagami Minori, Grant Jung
ÖTLETBÖRZE – váratlan látogató
Tokió City Forró romzóna – Óváros peremkerületek – Csen lakása
- Legyen úgy. – válaszólja Csen Domnak a társulás kapcsán feltett kérdésére kapott okfejtés kapcsán -Nos igen a zavaró tényezőket nem árt szemmel tartani és szükség esetén a megfelelő lépéseket megtenni mielőtt túlságosan elfajulna a helyzet. – utal a bandák jelentette problémára Csen majd Daniel kérdését válaszolja meg - Tudtommal nem kell semmit beszereznünk a felvetett biztonsági felszerelés megszerzése és felszerelése is valójában a mi kényelmünket szolgálja és a munka elvégzését könnyíti meg. – majd ismét Dom felé fordul - Pusztán csak az a kérdés, hogy mennyi és mennyire feltűnű high-tech cuccot pumpolunk Magda csehójába nagy hirtelen. Szerintem ha csak pár kamerát szerelünk fel és azokat is régi burkolatban álcázva az nem fog ingerküszöböt meghaladó feltűnést kelteni, főképpen akkor nem, ha a felszereléssel nem szakikat bízunk meg hanem mondjuk magunk végettük el. Grant bejáratos a csehóba ő esetleg feldobhatná a pár kamerát és Daniele esetleg segíthetne neki az összedrótozásukban. – néz rá a két említettre miközben egy öblöset szippant a szivarjából miközben Dom újabb kockázatelemzős okfejtésbe kezd ám erre Csen már nem tud válaszolni mert a bejárati ajtón elemi erővel dörömböl valaki és japán illetve angol nyelven kiabál- /Japán/ Csen! Engedj be azonnal! Tartozol nekem! – újabb dörömbölés - /Angol/ Csen te kibaszott kínai kurafi! Azonnal engedj be! Engedj be különben levágom a töködet és megetetem veled!. Csen az ajtóhoz megy kikukkant ám az ajtórésen a következő pillanatban egy csapzott hosszúhajú fiatal japán nő robban be karcsúsított motoros ruházatát deréktájon vérnyomok csúfítják amely nyomokból úgy tűnik még mindig szivárog a vér, a nő mintha ott sem lennétek egyenesen a nappaliba viharzik miközben japán angol keverék nyelven Csenhez beszél aki a bejárati ajtó bezárását követően tisztes távolságból a maga mögött vérnyomokat hagyó nő nyomában lohol, amikor váratlan látógatótok a jobb kezében lóbált Militech Crusher SSG-vel (repeszpisztoly) megböki mondandója nyomatékosítása végett Csen mellkasát az egy pillanatra összerezzen aztán finoman eltolja magától a pisztolycsövet. - /Japán/ Csen! Segítened kell most azonnal! – hadarja láthatóan sokkos állapotban- /Angol/ A nyomomban vannak! Jönnek! Yoshii-t (Hiroyasu Yoshii) bolondpercben* lelőtték! Spéci lőszert használtak, vártak ránk! – darálja tovább mondandóját láthatólag azt sem veszi észre, hogy pillanatok alatt vált egyik nyelvről a másikra- /Japán/ Ne akarjál nyugtatgatni! Meg se próbáld! Töröld le az arcodról az önelégült mosolyt. Hát nem érted mindenkit meg fognak ölni! – fúj egy nagyot miközben körbe néz és tudatosul benne jelenlétetek- /Angol/ Áhh vendégeid vannak! Elnézést…. Rossz hírem van maguk mind elvarratlan szálak attól a pillanatól fogva, hogy beléptem ide. – a nő újabb levegőt vesz így van időtök jobban szemügyre venni, úgy tűnik lőtt sebe van ami még mindig vérzik és mivel vér ezért valószínűleg nem szintetikus burkot visel a jobb kezében a Militech Crusher SSG-t lógatja míg bal kezéhez egy biztonsági aktatáska van bilincselve a bal válla felett egy kardmarkolat kandikál ki a feje mellett.- /Angol/A következő az üzleti ajánlatom reggel nyolcig élve juttassatok el a megbízómhoz és egyenlő arányban osztozunk a munkáért járó díjazáson. Ha sikerrel jártok akkor a honoráriumon túl kimásztok abból a slamasztikából amibe keveredtetek és elkerülitek a VH-t is (Valós Halál) . – tartja fel felétek a bal kezéhez bilincselt biztonsági aktatáskát- /Angol/ Nos mit válaszoltok itt maradtok ászt húzni* avagy megcsináljátok a melót mindenki jól jár és a végén el is feledhetitek ezt a kellemetlen estét. - néz rátok kérdően miközben Csen próbálja óvatosan megközelíteni folyamatosan szemmel tartva az óvatos közelítés közben Csen a ülőgarnitúrán üldögélő Daniel kezébe nyom egy flakont- /Angol/ Dan, ha előkerül a vöröske és tiszta a lába ezzel befújnád két rétegben. Köszönöm – majd csak egy pillanat idejégi pillant Domra - /Angol/ A kanapé mögött találsz egy elsősegélykészletet, ha időd engedi idepasszolnád? – a következő pillanatban már a türelmetlenül topogó zilált tekintetű elszánt nőhöz beszél ismét - /Angol/ Lassíts bébi. Teljesen megrémíted őket, egy kicsit hagyd gondolkozni a társaságot, hiszen éppen most rúgtad teli talpal a képükbe az ajtót.
*Bolondperc: (zsoldos duma) rövid, ám annál hevesebb tűzpárbaj automata fegyverekkel.
*Ászt húzni: (zsoldos duma) Meghalni harc közben, kipurcanni
@Radka
Csen fürdőszobája, ami inkább csak egy zuhanykabin a helyi viszonyokhoz képest egy jól felszerelt már-már luxust árasztó kuckó, úgy tűnik Csen nagyon ügyel a személyes hígéniára a fülke patyolattiszta és van benne néhány jó minőségű testápoló és kézműves szappan, ami levendula és mentol illatot áraszt törülközőt viszont nem találsz. A lábmosás végén jössz rá a törülköző hiányának megoldására, mivel a kabin finom ultrahangrezgésekkel szárítja meg nedves testfelületedet éppen a finom bizsergés élvezetét fedezed fel amikor a bejárati ajtón dörömbölnek majd Csen ajtót nyit és valaki akinek nagyon finom parfüm illata van ám most ez a kellemes illat a rettegéstől kiváló izzadság nem túl kellemes szagával keveredik, beront vélhetőleg Csen mellett a lakásba egyenesen a nappaliba megy miközben vegyesen angolul és japánul beszél szidalmakkal tűzdelve.
@Daniel Lewis
Ahogyan rátenyerelsz Csen dohányzóasztalára azonnal rájössz, hogy ez egy valószínűleg lebutított szintezett hálózat ami ráadásként biometrikus azonosítást is kér látsz egy a hajlatban diszkréten elhelyezett hálózati csatlakozót ami valószínűleg VPN ponttal csatlakozik Csen valamelyik eszközéhez vagy magához a chipware aljzatához és arról vagy Csen egyéb arra alkalmas eszközéről szedi le a szükséges biometrikus azonosítást, így Csen nem csak itt az otthonában, hanem korlátozottan távolról is hozzáfér a dohányzóasztalnak tűnő adatbankban lévő kincseihez. Szinte érzed a tenyered alatt a fodrozódást az apróbb jelekből arra következtetsz, hogy az elegáns adatbankot egy K.M.I. (korlátozott mesterséges intelligencia azaz Múzsa) felügyeli. Amit ott állsz rádöbbensz, hogy az egész cucc valószínűleg egyedi darab és egyedi megrendelésre készült inkább műalkotás mint technikai eszköz aztán a fa részben egy diszkrét ponton megpillantod a művész kézjegyét „Milo Rambaldi <0>”
VPN: VIRTUÁLIS PRIVÁT HÁLÓZAT
A VPN-ek a csomópontokat titkosított “alagutakon” keresztül kapcsolják a nyilvános meshre (hálózat). Ez a biztonságos kapcsolat lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy privát módon kommunikáljanak, és osszanak meg szolgáltatásokat és adatokat. A VPN-ek lehetővé teszik a mobil irodák, szociális hálózatok, és más privát hálózatok számára, hogy biztonságosan működjenek a meshen. A gyakorlatban a VPN-ek jobb titkosítással működnek, mint a normál mesh (hálózat) forgalom, így nehéz őket sniffelni, bár a forgalmat így is nyomon lehet követni. Ha azonban a VPN egyik csomópontját meghekkelik, a forgalom sebezhetővé válik.
SZINTEZETT RENDSZEREK
A hipercéges hálózatok, a lakhelyek, és a hasonlóan nagy rendszerek szintezett modellel működnek. Ahhoz, hogy hozzáférj egy adott eszközhöz a hálózaton, először hozzáférést kell szerezned a felette álló szintek hálózataihoz és eszközeihez. Az alsó szinten lévő eszközök csak közvetlenül a felettük álló eszközökkel tudnak kommunikálni. Általában minél mélyebbre mész a hálózaton, annál szorosabb a biztonság. A szintezett rendszereket néha le lehet győzni spoof támadással úgy, hogy meghamisítod a felsőbb szintek üzeneteit.
BIOMETRIKUS SZKENNELÉS
Ezek a rendszerek a tested egy vagy több biometrikus jellemzőjét szkennelik be (ujjlenyomat, tenyérlenyomat, retina, DNS minta, stb.). Népszerűek voltak a tudattokok kifejlesztését megelőzően, ma azonban már ritkábbak, mivel nem praktikusak szintetikus testek esetén, valamint olyan felhasználóknak sem, akik gyakran újra töltődnek.
KMI-k (Múzsa)
A korlátolt mesterséges intelligenciákat “segítőként” tervezték különböző eszközökhöz és feladatokhoz. Gépi tanulással működő neurális hálózatokra épülnek, amik az eszköz/művelet számára elérhető rengeteg adattal dolgoznak, így jól ismerik az ahhoz szükséges legjobb módszereket, és lehetséges eredményeket. Beprogramozták őket a megfelelő képzettségekkel, amik szükségesek a feladataik végrehajtásához, személyiségüket pedig ügyfélszolgálatra, engedelmességre, és elégedettségre alakították. A legtöbb KMI botokon, járműveket, és más hasonló eszközökön fut, és segíti a transzhumánokat a gép kezelésében. A társadalomban a KMI-k inkább dolgoknak és tulajdonnak számítanak, mintsem embereknek, így nincsenek jogaik sem. Bizonyos szerepektől és tevékenységektől el is tilthatják őket. Néhány politikai csoport személynek tekinti őket, korlátolt vagy teljes személyi jogokkal és védelemmel.
Kiegészítés: @Daniel Lewis a Csen asztalában lévő „magánhálózatot” 10%-os eséllyel tudod feltörni távolról azaz 2D6-os dobás esetén 11, 12-es dobásértékre.
@Dominique A. Wessler
A beviharzó japán csapzott hajú nő kinek a szemében az őrület lángja ég Sayo Sugita Midori, Sayo Suusuke Matsuda jakuza lánya a Sayo családból. Állítólag Midori túltolta a testmódosításokat és ennek kárát az elméje látta azt is pletykálják, hogy a család egy magánklinikán kezeltette, mostanában viszont olyan hírek keringenek róla, hogy önállósította magát a Sayo családtól és így kíván kitörni atyja árnyékából, az öreg Matsuda eddig csak türelmesen szemléli lánya kicsapongásait és hedonista életvitelét. Midori bandája a Jade Claw egy „Bosozokus” banda ami úgy fordítható, hogy „motoros banda”, de egészen pontosan azt jelenti, hogy „erőszakos futó törzs” állitólag a régi kikötőnegyed nagy részét az ellenőrzése alatt tartja és komoly védelmi pénzeket szednek.
- Megfelelő burkolatokkal.
Javítom ki. Vagy teszem hozzá? Mindegy is.
- Igen, én a helyszínre megyek korábban és segítek összedrótozni mindent is! Legalább 3 óra kell hozzá, úgyhogy mi már ott leszünk, mire ti megérkeztek.
Csak egy pillantás erejéig tekintek Grant-re, aztán visszatérek a listámhoz. Szerencsére a felszerelés az előadáshoz adott, így nem tart ez olyan sokáig. Amikor kész, kivetítem Dom orra elé.
- Mondj rá igent és haladjunk!
Jelentem ki gyorsan, mert azért sürget minket az idő és Dom amúgy sem ért ezekhez. A listán 16 kamera, tíz adattároló, egy szervergép és megannyi a burkoláshoz használatos beltéri design elem, szerszám, meg tartozék került fel. Amint igent mondd rá, akkor elküldöm a rendelést, használva ezt a belső hálózatot, elvégre így legalább látják nem a levegőbe beszéltem. Hangok szűrődnek be a bejárati ajtónál, majd Csen odamegy kinyitni. Egy nő csörtet be, ülvöltözik és tudomást sem véve rólunk a fegyverét Csen-nek szegezi. Én meglepődök és csak azért nem kérdezem meg hogy mi a fene történik, mert úgy észlelem, hogy Csen ismeri ezt a nőt. De ettől még furcsán méregetem, még mindig a kanapén ülve. Elmondása szerint elvarratlan szálak vagyunk. Hát, sok sikert hozzá! A mellettem ülő matu, - mert gondolom az- nos, napi mentései vannak, nehéz őket VH-ba küldeni, ahogy engem is, ugyanezen okok miatt, így kétlem hogy nagyon berezelt volna. És engem sem félemlített meg!
Végtére is leemeli a fegyverét Csen-ről, bár volt egy olyan érzésem hogy amúgy sem lőtte volna le. Gyorsan beszél, valami melóról hadovál amit meg kell csinálnunk, mert ha nem, akkor utánnunk a tűzözön, vagy mifene! Már a nyelvem hegyén a kérdés: mégis ki a megbízója? De mire odajutnék hogy hangosan kimondjam, Csen mellém lép és a kezembe nyom egy flakon-t, némi utasítással.
- Rendben.
Tehát nekem a vöröskét kellene adjusztálnom. De jó! Mondjuk jobb, mint ezt a zakkant nőt kísérgetni a jó fenébe és még tovább! Amúgy sem bírom a stresszt, sokszor lefagyok! Így talán lehetőségem lesz feltörni Csen belső szerverét. Egy ideig még ülök, de aztán felállok. Ha valaki kérdezné, csak felmutatom a flakon-t, jelezvén hogy Radka után megyek. Ő a helyi kabala, isten ments hogy baja essen! Így aztán magam mögött hagyom a társaságot, az utam egy folyosóra vezet, ahová először kidugom a fejemet.
- Hé! Radoszláv!
Oké, mi is volt a neve?
- Hé, vöröske!
Olyan hülyén csengenek ezek vissza, így utólag belegondolva én sem hallgatnék ezekre a megszólításokra. R betűvel kezdődött. De tovább haladok, felhagyva a hülyeséggel. Hamar megtalálom a vécéket, bár nem megyek be, csak hangosan dörömbölök az ajtón.
- A kalapos srác vagyok. Hoztam a krémed. Megmostad a lábadat?
Gondolom ő is pont ugyanúgy tudja a nevem, mint én az övét, így jobbnak láttam nem a neveinkkel dobálózni. Csak eszébe jut hogy én is ott álltam a térképnél...
Ez a Daniel fiú nem vesztegeti az időt! Máris nekilát, hogy összeírja a szükséges dolgokat és az orrom elé tolja, amikor kész van. Futólag végignézem a listát és bólintok egyet rá, majd meghúzom a sörömet.
-Rendben van. Ha ennyi elegendő?!- vigyorgok rá, majd figyelem a további fejleményeket. Nem igazán világosítom fel, hogy kiterjedt adathordozókkal és kommunikációval foglalkozó multi cég igazgatója vagyok. Van fogalmam a listán szereplő tételekről, de nem is fontos ezt közölni. Csak haladjunk... Ha megrendeli, akkor a karkötőmmel nyugtázom a rendelést és a kifizetést.
Közben a vöröske elvonul a mosdóba és ezután nem is hallani a hangját. Vagy talán csak én nem figyelek rá...
Csen-re nézek, aki a tőle megszokott tárgyilagossággal közli a véleményét. Erre sem nagyon reagálok, mert a fejbiccentésemből már leszűrte, hogy nem kívánok többet belemerülni a fúziós “kérdésbe”. Megelégedem a magam bizniszével és Magda csehója nem jelent rám veszélyt. Amúgy meg nem igazán jellemző, hogy egy matuval ujjat húzzanak az alacsony rétegekben élőknek. De azért hallottam már kivételről...és jobb óvatosnak lenni. Kiszámíthatatlan időket élünk manapság...
A söröm utolsó kortyát nyelem le, mikor dörömbölés hallatszik az ajtó felől. A hangok elég türelmetlenek, és hamarosan meglátjuk az érkezőt..vagyis a nagy elánnal beviharzó nőszemélyt, aki néhol japánul, máskor angolul hadarja el a szavait. A külsejéről ítélve valami nagy balhéba csöppent, vagy inkább menekült onnan... A szóáradata többnyire Csen-nek szólt, de aztán valahogy mi is belekeveredtünk.
-Egy pillanat, Kisasszony! Ezt hogy érti, hogy mi is mostantól üldözötté váltunk, mikor ide belépett?- kérdően nézek rá, bár elég zavartnak és hadarónak tűnik a nő. -Hogy értsük, hogy mindenkit meg fognak ölni? Kicsodák? Lehetne egy kicsit bővebben és egyúttal lassabban elmondani mi a fene történt? - ha hajlandó megtenni, hogy részletesen elmondja a történéseket, akkor türelemmel meghallgatom, ahogy szerintem a többiek is kíváncsiak rá, majd ha befejezte, akkor szólalok meg ismét japánul vagy angolul, ahogy kívánatos. - Ha jól értem, akkor ahelyett, hogy kereket oldott volna valamelyik sikátorba a csapzott nő, inkább ide rohant s nyakunkra hozta a yakuzát. Remek! Esetleg van még valami jó hír erre az estére?- közben az elsősegély dobozt előveszem az említett helyről és Csennek adom. Közben a figyelmem a nőre terelődik és a túlmódosított testburkát veszem szemügyre. Nem mindennapi a “váza”, de az inkább meglep, hogy minél tovább nézem, a hasonlóság egy bizonyos ismerősömmel... netán az ő lánya lenne? Hmm... egyre érdekesebb ez az este. De sok idő nincs a magyarázkodásra.- Ha tényleg a nyomában voltak, akkor csak idő kérdése, hogy ugyanitt dörömböljenek az ajtón. - szerintem percek lehetnek a megérkezésük előtt, és ezt Csen is és a többiek is talán fontolóra vették.
-Van hátsó kijárat a lakásból?- nézek Csenre, de ha hasonlóan gondolkodó az üzleti életben, akkor ilyen helyzetekre is felkészült.
Helyszín: Óváros - Peremkerületek – Csen lakása
Időpont: kora tavasz (péntek) – késő este
Esemény: beszélgetések
Résztvevők: JK-k: @Daniel Lewis , @Dominique A. Wessler , @Radka, NJK-k: Csen a „Zsákos” , Yagami Minori, Grant Jung
TÖMBHÁZ – folyosó és lépcsőház
Tokió City Forró romzóna – Óváros peremkerületek – Tömbház
A tömbház tömzsi kereszt alakú beton monolit cirka 120-140 emelet magassággal vihar és földrengés biztos a központi „lépcsőházhoz” négy folyósó csatlakozik minden folyosó 20 méter hosszú és 4 méter széles, 3 méteres belmagassággal ebben benne van a szellőztető rendszer és a világítás is a folyósónként nyolc lakással a folyosók egyik végén dupla ajtó nyílik a központi lépcsőházra míg a másik végén vastag embermagas savas esőktől mart PlastTech nyithatatlan ablakok tekintenek a kinti külvilágra.
A központi lépcsőház közepén hatalmas légakna nyílik, ami végigfut az épület teljes magasságán a lépcsőházban 4 méter széles járófelület fut körbe amiből a sarkokban nyílnak a lefelé és felfelé vezető lépcsők a járófelületet a légaknától 1.5 méter magas beton korlát választja el valamint található még 4 személyfelvonó és természetesen a 4 folyosóajtó.
Helyszín: Óváros - Peremkerületek – Csen lakása
Időpont: kora tavasz (péntek) – késő este
Esemény: váratlan látogató
Résztvevők: JK-k: @Daniel Lewis , @Dominique A. Wessler , @Radka, NJK-k: Csen a „Zsákos” , Yagami Minori a Rocker, Grant Jung a Zsoldos, Sayo Sugita Midori a zakkant tyúk
KERESZTUTAKON – döntés
Tokió City Forró romzóna – Óváros peremkerületek – Csen lakása
*Black Lace: ( Fekete Csipke ) Az endorfin legdurvább változata. Eufóriát, adrenalinrohamot okoz és teljesen megszünteti a fájdalomérzetet a használót nem befolyásolják az ájulás és sokkhatások. A Black Lace halálos, használói rettenthetetlen hidegvérű gyilkológépekké válnak, pontosan ahogyan annak idején a katonai tervezők elképzelték.
@Radka
A lakásba elhalnak a vegyesen angolul és japánul hangzó szidalmak majd megjelenik a egyik fiatal srác a kezében egy flakonnal.
@Daniel Lewis
Ahogyan „nyugodtan” üldögélsz Dominique mellett rádöbbensz, hogy mivel a tömbház helyi hálózatába nem tudtál bejutni és további elérhető csomópontokat sem találtál ezért valójában offline állapotban vagytok, egy hálózati holttérben, így mindenfajta kommunikációtól el vagytok zárva, ha beüt a gebasz a rohamosztag akkor sem fog tudni róla vagy csak megkésve amikor már késő lesz lehet, hogy mégiscsak fel kéne törni a tömbház helyi hálózatát. Viszont ha offline vagytok akkor sem te sem a matu nem tudtok szinkronizált biztonsági mentést indítani, bár teljes valós halálba titeket nem lehet küldeni viszont az utolsó mentés óta történtek elvesznek számotokra és, ha nem muszáj nem vállalnád az újra burkolással járó traumát.
Kiegészítés: @Daniel Lewis a Csen asztalában lévő „magánhálózatot” 10%-os eséllyel tudod feltörni távolról azaz 2D6-os dobás esetén 11, 12-es dobásértékre.
@Daniel Lewis a tömbház helyi hálózatát 30%-os eséllyel tudod feltörni, azaz 2D6-es dobás esetén 9, 10, 11 és 12-es dobásértékre.
@Dominique A. Wessler
A listát szeretnéd továbbítani amikor rá kell döbbenjél, hogy hálózati holttérben vagy a tömbház helyi hálózata nem enged kapcsolódni, míg további hálózati helyeket pedig nem vagy képes elérni az offline állapot eléggé nyugtalanító számodra nincs szinkronizált biztonsági mentés, ha bármi komoly történik a legutóbbi mentés óta történtek elvesznek és az újraburkolással és a hiányos emlékek résével járó trauma sem a legkellemesebb, nem beszélve arról, hogy ha a kéregtárolód bűnözők kezébe kerül azzal pszichéd egy része kikerül a feketepiacra.
- Itt hagyom. Csen azt mondta, kend be vele a talpadat! Ha kész vagy, gyere ki! Akadt némi probléma odakint.
Szólalok meg némi útbaigazítást adva neki, aztán elhagyom a csukott ajtót. Visszafele megyek és azon tűnődöm amit Csen az épületről mondott. Csak egy be és kijárata van.
- Nem tudom mi a szart csinál a wécében, de ott hagytam neki a flakont!
Jelentem ki Csennek, mikor visszaérkezem, és megállok az asztal mellett. Az ONI-m villogása felkelti a figyelmemet, csak most veszem észre, amit talán Dom már előbb észrevett.
- Ó.
Kezdem fennhangon és megpöcögtetem a bal mutatóujjammal.
- Ööö...nem sikerült elküldeni a rendelést.
Jelentem ki tárgyilagosan. Megvonom a vállam, mert amúgy ez az egész szituáció nekem simán elvonta a figyelmemet és még mindig bennem van az ideg.
- Tudja valaki a helyi hálózat jelszavát?
Elmés kérdés, mert aki itt lakik az biztosan, de ha nem érdeke hogy bármit is kifelé jutassunk, történetesen a megrendelést, vagy akármi mást, akkor esze ágában sem lesz közölni velem. Mindegy, megkérdeztem. Utána az ONI-mmal foglalkozom, elvégre ezzel is fel lehet törni a hálózatot, egy próbát megér. Kis idő elteltével rá kell jöjjek, ez nem olyan egyszerű. Több fog kelleni hozzá az ONI-nál, ami speciel itt és most nem áll a rendelkezésemre. Akkor várok. Elindulunk ezzel a lökött nővel a ki tudja hova? Történetesen azt látom hogy a kezében a fegyvere és pont leszarja hogy már seggbe durrantották, képletesen szólva. Elvesztünk. Minket is halomra fognak lőni! A gondolattól hirtelen elakad a lélegzetem és kezdek rosszul lenni, mindez olyan iramban, hogy a külvilág is egyre opálosabbá válik, míg a hangok és velük a képek oly távolra esnek tőlem, hogy egyszercsak megszűnnek létezni.
Helyszín: Óváros - Peremkerületek – Csen lakása
Időpont: kora tavasz (péntek) – késő este
Esemény: váratlan látogató
Résztvevők: JK-k: @Daniel Lewis , @Dominique A. Wessler , @Radka, NJK-k: Csen a „Zsákos” , Yagami Minori a Rocker, Grant Jung a Zsoldos, Sayo Sugita Midori a zakkant tyúk
KERESZTUTAKON – döntés
Tokió City Forró romzóna – Óváros peremkerületek – Csen lakása
@Daniel Lewis
Percek alatt változott a státusz. Mint hallom, mostantól már életveszélyben vagyok a többiekkel egyetemben. A rendelés visszaigazolása is sikertelen, és értetlenül állok a történtekre.
-Mi a szar?! Mi történt?- nézem a karkötőmet és “offline” jelzés jelenik meg rajta.
-Ezzel most mi van?!- nézek fel a többiekre, majd Csen érkező csajára, akitől a magyarázatot várnám erre is. De, amint az események gyűrűznek, már a nyakunkon is vannak az üldözői.
-Húzzunk innen a francba! Nem szeretném bevárni akik ránk vadásznak!- emelkedek fel a fotelból és az üres sörösüveget leteszem a kezemből.
-Van valami ütősebb fegyverünk?- Csen-nek bizonyára van rejtett tartaléka, bár ahogy ismerem, inkább egy fegyvertárral rendelkezik.
-Szerencsésebb lenne, ha nem a lépcsőházat használnánk..- ha már volt szíves belekeverni a hölgyeménynek minket.
-Van biztosítás a lakásodon?- fordulok Csen felé, hogy lássam és halljam a válaszát. Közben, ha van fegyver vagy bármi más használható védekezésre alkalmas eszköz, akkor magamhoz veszek valamit. Remélem, hogy a többiek is hasonlóan vélekednek és osztják a felvetésemet. Ha a falat ütnénk ki, akkor átmászhatnánk a szomszéd épület tetejére. Onnan meg tovább, egérutat nyerni.
-Indulunk?
- Hah, nem..nem.
Szakad fel belőlem a szapora, és aránytalan tempójú levegővétel. Ami kis idő múlva normálra fokozódik, már ha haggyák. Nem vagyok jól. Ha lelőnek, akkor meg még úgy nem leszek jól.
- Oké, oké.
Megint az ONI-val babrálok, és a pittyegés rajta némi megnyugvást kölcsönöz. Eltereli a gondolataimat a lehetséges halál témaköréről. Közben Dom kap az agyához és kérdésekkel bombázza Csen-t, amire csak fél füllel, de figyelek.
- A rendelés elküldve.
Közben Dom eljut odáig hogy ő bizony nem várja be őket, ami jogos érv, csak azt nem értem miért érdekes hogy van-e biztosítása a lakásnak.
- Csak egy be és kijárat van.
Jelentem ki egyszerűen, mert gondolatolvasó nem vagyok, az előbb pedig pont erről beszélt Csen.
- A lépcsőház szűk folyósói megakadályozzák hogy egyszerre többen lőjenek ránk. Azoknak kell elől haladniuk, akik jól tudnak bánni a fegyverrel. Nekünk pedig nem szabad hátráltatnunk őket a haladásban.
Mutatok magamra és Dom-ra közben, mert számomra egyértelmű hogy inkább a fegyveres pasas, a zakkant nő, meg talán Csen, képzetebbek nálunk.
Helyszín: Óváros - Peremkerületek – Csen lakása
Időpont: kora tavasz (péntek) – késő este
Esemény: váratlan látogató
Résztvevők: JK-k: @Daniel Lewis , @Dominique A. Wessler , @Radka, NJK-k: Csen a „Zsákos” , Yagami Minori a Rocker, Grant Jung a Zsoldos, Sayo Sugita Midori a zakkant tyúk
KERESZTUTAKON – döntés
Tokió City Forró romzóna – Óváros peremkerületek – Csen lakása
*
|
|