Syney Cooper

Sydney Cooper

 

Becenév: Syd	Születési hely: USA, California, Los Angeles	Születési idő: 2387.08.16.	Faj: ember
Csoport: Matu	Foglalkozás: E.N.SZ. politikus	Rang: Külügyminiszter	Tartózkodási helye: USA, Georgia
Családi állapot: Hajadon	Kereső: @Delde	Play By: Meghan Ory	Főkarakter: Jason Dredd

Külső megjelenés

1.70 m magas vagyok, 55 kg kecsesség. Alakomat mindig megcsodálják és ügyelek rá, hogy mindenhol megfelelően és makulátlanul jelenjek meg. Hosszú barna árnyalatú hajam sokszor feltűzve, vagy kibontva hordom. Bőröm fehér, a szemem színe zöld. Öltözetem mindig alaklomhoz illő, ahogy van pár kedvenc darabom, amit rendszeresen hordok. Ékszerek, kiegészítők, ruhák, cipők tucatszámra sorakoznak a gardróbomban.  

Eddigi életút

Sydney Cooper vagyok, és ezen a világon mindenki a lábam előtt hever, ahogy az összes többi helyen! Matu vagyok és ez mindenre feljogosít engem! Ha az apám nem lenne ennyire korlátolt felfogású, akkor jóval nagyobb hatalomra teszek szert, bár most sem panaszkodhatom....Legalábbis erre, nem.  
Apám eleve nem akarta, hogy kiemelkedjek az árnyékából, de a vállalatnál eltöltött idő alatt, amikor gazdasági vezető voltam, egy önálló döntésem se lehetett. Mindent elkövettem, hogy elismerést kapjak tőle, de helyette semmi nem volt neki megfelelő, bármit is csináltam. Hol van az én apám, aki minden kívánságomat leste?! Most is egy elfuserált Marionett-babának akarna, akit rángathatna a kedve szerint?! Na, azt már nem! Úgy döntöttem, hogy kilépek a cégtől és jó messzire költözöm, hogy egy ideig ne is lássam! Nem riadok vissza, hogy botrányosan viselkedjek és borsot törjek az orra alá minden létező módon. Dacból még nagyobb hírverést csináltam a politikusi karrieremről, mikor megkaptam a Külügy miniszteri kinevezésemet. Szívesen megnéztem volna a képét, mikor minden hírcsatornán engem látott, a buta kis csitri helyett, aminek be akart skatulyázni, és évekig az árnyékában sínylődve tengethettem volna életem, a bábjaként mozgatva. A legszebb napom volt, mikor ezt a politikai sikeremet is az orra alá dörgölhettem sok más mellett! Soha többé nem fogja nekem megmondani, hogy mit csináljak! Washington lett a következő célom, hogy ott éljek és minél távolabb kerüljek az apámtól. Ez többnyire sikerült is, de az évekig tartó dacolásom eredményeként már kezdte kevésbé izgatni a botrányos viselkedésem és ez a nemtörődése, csak olajat öntött nálam a tűzre. Mondanom se kell, hogy a megszokott napi szeszélyem folyamatossá vált, ahogy telt az idő. A kiszivárgó hírek a vállalatról és az apámról, már meg se lepett! Ezt a dolgot persze elég nagy gondossággal akarja eltussolni, és az elhallgatott információk mégis valahogy a nyilvánosságra kerülnének, abba már beletörne a bicskája. Igaz, hogy ebben nekem is lenne némi szerepem, de közvetetten. Kevesebb ráhatásom van a történések menetére, -mint szeretném-, de így is elégedett lehetek, ha jobban belegondolok. Nem hinném, hogy sokáig tudja majd űzni a kis játékait, amit mindig is igyekezett titokban tartani! Életem során nem akartam mást, mint a büszkeségét kiérdemelni, hogy elégedett legyen velem.... De, helyette csak a háttérbe szorítást kaptam, a sok lekezelő megnyilvánulásai mellett. Itt az ideje, hogy a magam dolgait egyengessem és nem fog visszatartani semmiféle helyzet, hogy ezt a döntésemet megmásítsa! Első teendőm lesz, ha megérkezem Washingtonba, hogy utánajárjak pár pletykának és lépéseket tegyek az érdekeim képviseletében. De, mielőtt leszálltunk volna a géppel a rezidenciám előtt, valami történt amire nem számítottam. S ha jól sejtem, akkor erre a pánikrohamra senki nem tudott felkészülni,... ahogy én sem.
Az nem volt meglepő, hogy a káosz annyira túlgyűrűzött némelyik hatósági szerven, hogy a lakosság csőcselék módjára menekülni kezdett az összes létező módon, ahogy csak tudott, elhagyva a várost. Itt volt az idő, hogy én is utamra indulva visszatérjek L.A.-ben lévő rezidenciámra, amit vész esetére tartogattam. Bár nem hittem, hogy kevesebb mint 25% esélyem lesz elérni a légiforgalmi dugó miatt a célomat. A kialakuló veszélyt is csak későn fogtam fel, mivel a felszállás után éppen el voltam foglalva gondolataim közt a következő apámat lejárató csínytevésem terveivel. Minden nagyon gyorsan történt. Időm se volt felfogni a becsapódást, és azt a tényt, hogy a burkom olyan sérüléseket is szerezhet, amikről eddig halvány gőzöm se volt, hogy létezhetnek. Eddig soha nem volt ilyenben részem és a kezdeti sokk után jött máris a következő! Larson – a sofőr- ha burokhalált halna, az sem mentené meg a haragom elől! Micsoda kétbalkezes kretén! Hogy zuhantunk le?! Csak az lett volna a dolga, hogy hazavigyen és még erre se volt képes! Emlékeztessem majd magam, hogy legközelebb ne burkoltassam egy full-extrás testbe, hanem egy használt szintetikus selejtes ...majdnem kimondtam mibe...
Miközben Larson bénasága – és büntetése- körül jártak a gondolataim, a ronccsá préselődött jármű kigyulladt és még mielőtt bármit is szólhattam volna, négy kéz ragadott meg a lángok közül kiemelve, akiket még életemben nem láttam! Kik ezek a kretének? Birók? Mit akarnak tőlem? Mikor engedtem meg, hogy hozzám érjenek?
-Hééé! Héééé! Hééé! Vegyék le rólam a mocskos kezüket! Mit képzelnek, hogy csak így nekem rontanak?! Hozzám nem érhet az alja-népből senki! - szinte villámokat szórtam a szememmel, és a számból előtörő szitkozódó szavak áradata csak úgy dőlt belőlem. Azt se vártam meg, hogy megszólaljanak, gyorsan még a fejükhöz vágtam pár keresetlen mondatot, ami kikívánkozott belőlem a pofátlanságuk megtorlásaként. Sokat nem értem el vele, de legalább kiordítottam magamból a dühöm egy részét és más taktikán kezdtem el agyalni velük szemben, ha már voltak olyan merészek, hogy érintették testemet. Bunkó népség!
-Eresszenek el! Angyalvárosba kell jutnom! Maguk nem akadályozhatják meg, hogy elmenjek innen! Eresszenek már el! Nem értik?! Tudják egyáltalán ki vagyok?! Hééé! Vegye le rólam a mocskos kezét! - a rángatózásom, hogy kiszabaduljak a karjaik szorításából sikertelen maradt. Ezt követő tíz percben a fenyegetés összes létező formáját felsoroltam számukra a valós halálig bezárólag, hogy kijussak a kezeik közül, de mire a végére értem volna a kifakadásomnak, elnyelt a sötétség és a tudattalanságba vesztem. Mikor felébredtem, már egy újabb helyen találtam magam -és mintha csak egy rémálomban lennék- a kiabálásomra senki sem reagál! Mi folyik itt? Mit képzelnek ezek a senkiháziak?!
-Én Matu vagyok! Azt teszek amit akarok! Senki nem akadályozhat meg abban, hogy  elmenjek innen! Amúgy meg, mi ez a hely? Hol vagyok? -  kiabálásom csak azt eredményezte, hogy ez a rakás csőcselék arra sem méltatott, hogy válaszoljon nekem! NEKEM! Egy Matunak! Én _mindenki_ felett állok! Pont ezek a senkiháziak akarják nekem megszabni, hogy mit csináljak és mit ne!? Azt leshetik, hogy szó nélkül eltűröm a pofátlanságukat és büntetés nélkül hagyom a velem való bánásmódot! Várhatják, hogy kegyelmet adok bármelyiküknek is ezek után! Nem ismernek még engem!
-Larson! Hol a fenébe vagy?! Vonszold ide a hátsódat most azonnal és szabadíts ki! Hééé! Nem hallod?! ERESSZ KI INNEN! LARSON!!- kiabáltam és válogatott szitkokat szórtam a levegőbe, abban bízva, hogy végre eleresztenek engem és kioldozzák a kezeimet. Már egy ideje senki sem néz felém, de az eszembe se jut, hogy a viselkedésem tartja őket távol a sátortól.
A nap hátralévő részében kerestem az olyan alkalmakat, ami kijuttathat innen és végre elindulhassak a biztonságot jelentő Angyalváros felé. Persze, arról fogalmam se volt, - és fel sem merült bennem-, hogy az ottani helyzet semmivel sem különbözhet az itt látottakkal. Szentül meg vagyok győződve, hogy odaérve biztonságba leszek. Így kérdés se volt számomra, hogy minden alkalmat meg kell ragadnom a szökésre, ami egyre világosabbá tette számomra, hogy más lehetőséget nem tartogat a következő pár óra, ha nem lépek le innen gyorsan. Az sem könnyítette meg a helyzetemet, hogy az összes lehetséges trükköt bevetettem- ami csak az eszembe jutott-, hogy szabadulóra fogjam magam és az sem vette kedvem, hogy olyasmiket tegyek, amik más szemszögéből bűnnek számítanak. Azt nem is merem már megemlíteni, hogy egy halom ócskavas mind!
Hova keveredtem?! Mi a fene történik?Hol vagyok?
Ki akarok jutni innen!
-AZONNAL ENGEDJENEK KI! NEM HALLJÁK?! SIKÍTOK, HA NEM ERESZTENEK EL!

Gratulálunk, elfogadva!

Nagy szeretettel üdvözlünk @Sydney Cooper az Altered Legends FRPG oldalán!