Radka és Kovacs

"Nem félek, mert tudom hogy vagy annyira bolond! Ahogy én is!" Persze ezek a gondolatok megmaradnak magnak a fejemben. A tekintete inkább arról árulkodik, ami pont szembe megy azokkal a szavakkal, amiket kibök nekem. Végül is ki vagyok én? Senki! Ez a világ már nem az a világ melyben hajdanán éltem. Sokkal sivárabb és sötétebb, mint ami volt. Kiiszom az alját a pohárnak, néha oda oda tekintek Radka-ra, aki még mondja a magáét nekem és így végig gondolva..tökre igaza van.
- Ha jól emlékszem nem csak ezeket ígértem meg.
Lecsúszott a maradék korty is, az üres pohár az asztalra kerül, én pedig érdeklődve rákönyökölök a pultra, Radka felé fordulva.
- Uram, ha szabadna javasolnom...
Poe hirtelen felpattan és felém igyekszik, de én gyorsan félbeszakítom. Így a szélesedő mosolya, keskenyedő fanyalgássá válik és visszaül az előző helyére.
- Nem!
Az a baj ha még többször közbeszól, elfelejtem azt, amit fontosnak tartottam közölni a kisnagylánnyal.
- Meséltél arról a helyről. Mesélj Poe-nak is róla!
Lassan felállok közben a székről, néhány lépést megtéve a duóhoz közelítek. A jobb kezemmel Poe-ra mutatok.
- Te pedig keresd meg azt a helyet! Az alaprajzait, a funkcióját, hogy mi történt ott a múltban. És egyáltalán ma még használják-e valamire? Szóval mindent, amit csak tudni lehet róla.
Erre megint szélesedni kezd a mosolya és vidáman forog körbe a széken, lelkesen skandálva.
- Ó uram, meglesz!
Néha rosszabb, mint egy gyerek, pedig ő egy komoly, intelligens gép..kéne hogy legyen. De nem mindig az!
- Rendben. Legyél nagyon óvatos, mert van egy olyan sejtésem, hogy magasrangú személyeknek is köze lehet hozzá!
Hátat fordítok nekik és elindulok a lifthez.
- Ma el kell intéznem egy csomó dolgot. Ha nem bánjátok, akkor most magatokra hagylak!
Bár ha bánják akkor is. Le akarom mosni magamról a rám száradt vért, kéne aludnom egy keveset, hogy utána meglátogassam azt a rejtélyes zsarolót, aki Valhallen-t megfenyegette hogy megöli. Teljesen biztos vagyok benne, hogy minden oka megvolt rá, de azért kevesen mernek így odaszúrni a Matuknak. Úgy vélem rám fér a pihenés, ki tudja mi lesz ott. A liftből kifelé tekintve még egy darabig látom a két ülő alakot, míg be nem csukódik az ajtó és el nem indulok felfelé, az emeletre.

Poe rendre rá fel is pattan ültéből és egykettőre a pult mögött terem.
- Radka, kisasszony! Kér még egy koktélt? Csináljak vacsorát?