Pár héttel ezelőtt...
Totál ideg vagyok! Nem elég, hogy letört a körmöm, még egy értelmes alkalmazottat se találni! Larson állandóan követ, és majdnem lekevertem neki egy hatalmas pofont emiatt. Lassan még a mosdóba is utánam jönne, ha nyitva hagynám a szobám ajtaját! Apa meg megint nincs itthon, hogy szóvá tegyem neki, hogy nézzen már a körmére a pasasnak, mert nem bírom sokáig! Nem vagyok már kislány, hogy pesztonka legyen mellettem! Amúgy meg mióta lóg a nyakamban egy Sofőr? Mit képzel már -EZ- is magáról?! Inkább azzal törődjön, hogy üzemképes legyen a jármű, ha indulni akarok! Megáll az eszem! Mindent nekem kell megoldanom? Ha apa itthon lenne, akkor megmondanám neki, hogy van saját akaratom, és nem kell egy “pincsi” a hátsómat bámulni! Külügyminiszter vagyok, és elegem van, hogy semmiben sem lehetett saját akaratom a Vállalatnál, és lassan már itthon se csinálhatok semmit szabadon! Utálom, hogy mindenki szabályok közé szorít...
Valami váratlan dolgot kellene tennem, hogy lelépjek innen...