Lewis és Dredd

Lewis & Dredd

A városka, ami felmerült következő úticélnak, elég messze van, de valahogy nem értem, miért oda vezényelték a katonákat és a bírókat. Talán jó okkal, de számomra nem egyértelmű.
-Mindkét katasztrófa sújtotta már a térséget, ezért se értem, miért pont oda. - járnak a gondolataim, hogy rájöjjek miért lett kiválasztva az a hely, mert tudomásom szerint évtizedek óta nincs használatban.
-Veszély bárhol van, de ha az megnyugtat, akkor ismerem jól a várost és az odavezető utat. - igazán nem erőltetem, ha Daniel nem akarja, hogy megnézzük, bár érdekelne, hogy mi folyik ott. Valami bűzlik nekem ebben a dologban és szeretek utánajárni az igazságnak. Amúgy meg az sem kizárt, hogy más valami lappang a háttérben.
-Jogos. Biztos van rá magyarázat. -Grey jobban bele szokta magát meríteni a kósza híreknek és naponta többször figyeli az adókat. Ő biztos, hogy tájékozottabb, mint mi jelenleg.
-Oké. Akkor indulás!- beszállok a kocsiba és amint Daniel elhelyezkedett, beindítom a motort. Ahogy gázt adok az autónak, felvillannak a vészlámpák. Úgy látszik, hogy időben indultunk, mert a válaszajtó elkezdett mozdulni és csapkodó kezek tömege bukkant fel mögötte. Úgy látszik eddig bírta a generátor, és ezek után már az élőholtak veszik birtokba. Kicsit nagyobb tempót vagyok kénytelen diktálni, hogy az elénk tévedő hullákon át kijussunk az utcára. A kapun szerencsére nem kell áttörnünk, de így is kellemetlen lehet Lewisnak a gyors manőverezésem.
-Kapaszkodj! Kicsit rázós lesz.- próbálom nyugtatni a fiút, de most arra kell ügyelnem, hogy ne sérüljünk meg az összecsődült tömegben. A kocsi kasznija bírja, és nem is a vezetéssel van a gond, inkább azzal, hogy kezd egybefüggő csoportosulás kialakulni előttünk. Ha nem cselekszem gyorsan, akkor pár darab hullával gazdagodhat a motorháztető és az nem lenne jó. Remélem, hogy Daniel nem rókázza tele ismét a kárpitot, bár sajnálom, hogy mindig ilyen gyors tempót kell diktálnom, hogy folytathassuk az utunkat.
-Minden oké?- pillantok oldalra felé, hogy lássam milyen állapotba van, de aztán előre figyelek.
-Nemsokára kijutunk és lassítok. Kibírod?- pár perc alatt átvágtunk a hullákon, majd a tervben szereplő rádióállomás felé haladunk.
-Valami bűzlik nekem ebben a vezénylésben. -utalok a városkára ismét, mert még most is foglalkoztat, miért pont arra a helyre rakták a gyűjtőpontot. - Évtizedekkel ezelőtt használták az ottani létesítményt és köztudott, hogy nem biztonságos. Mi van akkor, ha ez valami csapda?- nem tudom megmagyarázni miért ez jutott róla eszembe, de mivel ismerem és jártam is ott nem egyszer, jól tudom, hogy mi van ott. De, ha igaz lenne a feltevésem, akkor kinek áll szándékában, hogy odarendelje a megmaradt embereket?
-Jó lenne kideríteni... valahogy.- idő közben elhagytuk a zombikat és az állomás felé közelítünk. Itt már sokkal tisztább a terep és a távolban már látszik a tornya. Talán egy fél óra, és odaérünk. Sokkal több nem lehet a távolságot nézve, hacsak nincs valami akadály előttünk.





⁂

Lewis & Dredd

Nem egyértelmű, hogy miért vezényelték oda az embereket, de nagyon csapda-gyanús. Az adatbázisban sem találtam információkat a helyről, de még a vezénylésről se. Valami bűzlik nekem....
Gyorsan kellett indulnunk, mert a zombik áttörték az ajtót, miután a rendszer csődöt mondott és a védelmi rendszer sem aktiválódott. A gázra léptem, és nagy lendülettel kanyarodtunk ki az épületből. Pár utcával arrébb már lassítani tudok, bár még nem hiszem, hogy leráztunk minden hullát a hátunk mögül. Daniel elég szar bőrben van, de ha átjutunk a zónán, remélem, hogy az arca színe is visszatér.
-Mindjárt kint vagyunk. - próbálom elterelni a gondolatait a félelméről. -Nyugi... nem lesz gond. - Távolabb jutunk az épületektől és megállok, hogy átgondoljuk mi legyen. Daniel inkább messze elkerülné azt a helyet, bár engem nem hagy nyugodni a dolog. De nem is akarom belerángatni akarata ellenére abba, hogy utánajárjunk. Eredetileg azért indultunk, hogy információt szerezzünk, és nincs már messze az állomás.
Hallgatom Lewis-t és az érverését. Igazat adok benne, hogy elhamarkodott döntés nem lenne jó senki számára. Várjuk meg, hogy a többiek mire jutnak a visszatérésük után, aztán majd elválik mi lesz. De attól még nyugtalanít ez a bizonytalanság.
-Rendben. - megértem a fiú aggodalmát, mert én is érzem, hogy valami nem stimmel ezzel a helyzettel.
-Mindjárt odaérünk. Két háztömbnyire vagyunk. - kanyarodok az állomáshoz vezető útra, ahonnan már látjuk az épületet. A kapuhoz odaérve nem látok veszélyes alakot, de az óvatosság nem árt.
Ahogy a bejárathoz érünk, leállítom a motort és várok egy kicsit, hátha mozgást látok. Ha nem akkor pár percet még ülök a kocsiban és Danielre nézek.
-Indulhatunk? Rendben vagy?- veszem magamhoz a fegyverem, bár most nem látok semmi mozgást, de mi van bent, azt nem tudhatjuk. -Ne maradjunk el egymástól. Oké?- igyekszem nem ráhozni a frászt, de ahogy az előbb is elég közel volt a vész, most sem tudhatjuk mi vár ránk.
-Előre megyek.- kiszállok a kocsiból és indulok az ajtó felé, talán Daniel is utánam indul. A kocsit elhagyva a fegyverrel a kezemben indulok az állomás felé. Nem haladok gyorsan, hogy  be tudjon érni Daniel, ha velem akar jönni. A bejárat zárva és törmelékek is eltorlaszolják.
-Felfelé kell másznunk, hogy bejussunk. - az állomás emeleti ablakait nézem, és meglátok egyet, ami nyitva van. Hacsak nem találunk valami más megoldást.
-Hogy állsz a magassággal? Menni fog?




⁂

Lewis & Dredd

Eddig megúsztuk a nagyobb összecsapást a zombikkal és remélem, hogy a szerencsénk kitart még egy ideig. Azt sem értem, hogy a gyűjtőhelyre irányított embereket miért pont oda hívták. Ha lehetne valami módon megtudni ennek az okát, akkor megtenném, de félő, hogy csapdába rohannánk. Amit nem kockáztatok meg.
Megérkezünk a következő állomásra, és az épületbe most nehezebben tudunk bejutni. Konkrétan másznunk kell az emeletre, hogy az ott nyitott ablakon be tudjunk hatolni. Lewis-t megkérem, hogy maradjon mögöttem, míg felmérem a terepet és körbenézek. Az ablakot amit kinézek, körülbelül 4 méterre van az utcaszinttől, de nem tartom lehetetlennek, hogy felmásszunk oda, ha a fiú is vállalja.
-A hátsó bejárat bizonyára rongálódott, ezért nem is kockáztatok. Inkább a magaslati mászás és a biztonság, ha te is egyetértesz. Semmi gond nem lesz! Rendben?!- nyugtatni próbálom, bár megértem, hogy tart egy kicsit az előttünk álló "mutatványtól". Közben a kocsi platójáról előhúzom a zsákomat és kiveszem belőle a hegymászó hámot, ami segíteni fog a magasban.
-Mind a ketten megyünk. Vagy inkább csak te szeretnél menni? Az sem gond. Én akkor lentről tartom a frontot. Úgysem vagyok nagy virtuóz a te szakterületeden. - ez tény, és nincs is mit szépíteni rajta. Talán csak annyiból lenne reális, ha ketten mennénk, hogy ha váratlan helyzet állna elő, akkor védjem Danielt. Meg persze biztosítsam a helyszínt míg végez és megszerezze amiért jöttünk.
-Mész elsőnek?- kérdezem tőle, de nem szekálni akarom. Attól lesz függő a mászásunk, ahogy ő dönt és akarja. Ha nélkülem vág bele, akkor én ide-lentről fedezem, de ha úgy szeretné, hogy mindketten menjünk, az is rendben. Közben a hámot kicsatolom és odanyújtom felé, majd a kocsi elejéről letekerek egy pár méter vonókötelet és a kampós végét beillesztem a kilövő szerkezetbe és megcélozom az ablak feletti falat. Talán sikerül elsőre, bár rég nem csináltam ilyet. De bízom benne, hogy amint stabilan belefúródik a téglába a kampó, akkor már semmi akadálya annak, hogy induljon Daniel, vagy ahogy dönt.
-Készen állsz? - teszem fel a kérdést neki, és amint bólint, akkor indítom is az ablak felé a felhúzó szerkezetet.
-Erősen kapaszkodj és amikor felérsz, akkor már csak át kell másznod rajta. Ügyes leszel! Csak ne nézz le!- pár jó tanács, mielőtt elindulna, de minden rajta áll, hogy miként cselekszik. Én itt leszek és segítek, ha gond lenne. De azért remélem, hogy semmi gubanc nem történik.





⁂

Lewis & Dredd

Az épülethez érve átfuttatom a lehetséges bejutási lehetőségeinket és arra jutok, hogy biztonságosabb mászni az emelet felé, mint a lenti bejáratok bármelyikén próbálkoznunk. Lewis nem annyira lelkesedik az ötletemért, de becsületére váljon, hogy megpróbálja.
-Ezek? - mutatom neki- Ezek segítenek a mászásban. Tartják a súlyodat.- nem mintha olyan nagy értékeket mutatna a mérleg, ha ráállna, de azért a biztonság fontos.
-A lábaddal belelépsz és a derekadon összecsatolod a hevedert.- mutatom neki ha magára vette és megnézem,  hogy mindent bekötött rajta.
-Remek! Most indulhatsz.- veregetem meg a vállát ha engedi és az ellen-kötelet tartva fogom, hogy ne csússzon vissza, ha esetleg elvétené a lépést.
-Cél a második emeleti ablak! Látod?- mutatok felfelé, majd ha ő is látja, akkor megfeszítem a kötelet és tartom ahogy felfelé mászik.
-Amint felérsz, megyek utánad. Minden rendben van? Ne nézz le!- adom a tanácsot neki, bár nem hiszem, hogy most hallaná vagy éppen ezt tartja fontosnak. Látom, hogy meg van ijedve, de azért jó lenne bejutnunk oda és ha felér, akkor én is kapaszkodom a kötélbe, mászva utána.
Fogalmam sincs mi vár majd minket odabent, így a törvénytevőt készenléti módba állítom.
-Csak szép lassan! Nem kell sietni!- nyugodt hangon beszélek hozzá, amíg felkapaszkodik és biztonságosan bemászik az ablakon.




⁂

Lewis & Dredd

Tudom, hogy nem egyszerű Danielnek a mászás, de próbálom biztatni, hogy ne görcsöljön rá. Azt is át kellett gondolnom, hogy ki másszon előre. Jól döntöttem, mert így folyamatosan tudok neki instrukciókat adni és biztosítom a kötelet, míg fel nem ér.
-Remekül csinálod! Csak így tovább!- kötöm le a figyelmét, hogy rám koncentráljon és ne nézzen le. Miután sikeresen felér az ablakpárkányra, már csak pár lépés és szilárd talajon fog állni.
-Ugye, hogy nem volt vészes?- amint átlendül az ablakkereten belülre, máris indulok majd utána. Felért és kézmozdulattal jelzi, minden rendben.
-Oké! Indulok!- megragadom a kötelet és felfelé indulok. Erővel tartom magam és hamar felérek az első emeletre, onnan már csak egy pár méter a következő.
-Daniel! Minden rendben?- már majdnem felérek az ablakba, ahol várnia kellene, de nem hallom a hangját.
-Daniel! Héééé! Minden oké?- a csend nem jelent semmi jót, ahogy az sem, hogy csörömpölést vagy bármi hangot nem hallok az ablak irányából. Megszaporázom a haladásom, aggódva, hogy valami baj történt vele.
Hirtelen felkapaszkodva ugrok át a párkányon és azt látom, amitől tartottam.- Hééé! Hééé! Daniel! Mi történt?- a padlón heverve találok rá, de szerencsére sérülést nem látok rajta, ami indokoltá tenné eszméletlenségét. Óvatosan megfordítom, hogy jobban szemügyre vegyem az arcát, de nem tudom mire vélni a történteket. Jobb ötletem híján kisebb pofonokkal igyekszem magához téríteni, bár figyelek rá, hogy ne okozzak sérülést neki. Csupán magához akarom téríteni, hogy megtudjam mi történt vele, miután simán felért az emeletre. Valaki megijesztette volna? Mi történt?!
-Daniel! Térj magadhoz! - rázom meg a fiút, és várom, hogy kinyissa a szemeit. Közben a szobában körbenézek, hátha magyarázatot találok a történtekre. Pár felborult bútoron kívül mást nem látok, ahogy olyasmit sem, hogy mozgás lett volna itt rajtunk kívül. -Mi a szentszar történt?





⁂

Lewis & Dredd

A bejutásunkon már túl vagyunk és ha minden rendben fog zajlani, akkor kifelé is hasonlóan simán végzünk.  Ha lenne más megoldás az ablakon való bejutástól, akkor azt választottam volna, de nem volt. Túl sok holt kóborolhat a kihalt utcákon és az épületben is lehetnek. Gyorsan és hangtalanul kellene átkutatnunk a helyet, mert a zaj csak idevonzaná a “kóborlókat”. De ezt persze nem mondtam Danielnek, mert így is eléggé parás a fiú.  Amikor felérek az emeletre a mozdulatlan teste a földön kissé meglep, de szerencsére sérülést nem látok rajta ami indokolná öntudatlan állapotát. Többszöri szólításra mozdul csak meg és értetlenül állok a helyzetre.
-Oké. Most már minden rendben! Szedd össze magad fiú! Egy csomó dolgunk van még!- igyekszem bátorító hanggal erőt lehelni belé, az előttünk álló órákhoz. Egyáltalán nem neheztelek rá amiért ennyire gyenge a szíve az izgalmakra, inkább tudatosítani akarom benne, hogy itt vagyok vele és van egy temérdek feladatunk, amit jó lenne sötétedés előtt végrehajtanunk. Mondjuk semmi humorom egy időzített hullahelyen ragadni, ahol bármerről kaphatunk a seggünkbe valami mozgó hullát... Inkább gyorsan végezni és lépni innen, egybe. Ha kell és igényli Daniel, akkor segítő jobbost nyújtok a feltápászkodásához, majd előre indulok, hogy körülnézzek a szomszédos helyiségben. Hangokat nem hallok, vagyis olyat ami veszélyre utalna, de most sok minden teljesen másként van. A generátor is bemondhatja az unalmast és akkor áram nélkül botorkálhatunk..a többiről nem is beszélve.
-Gyere! Végezzünk és húzzunk el a fenébe innen! Mi a véleményed?- nézek rá, hogy minden rendben van-e nála, majd indulok tovább.  A következő ajtó mögül hörgő hangokat hallok, de még tartja magát az ajtó.. de ki tudja meddig?!
-Keress használható holmikat és a rádiót se felejtsd ki. - mondom a fiúnak, bár nem hiszem, hogy ezt külön mondanom kell neki. Ő jobban ért ezekhez a kütyükhöz, mint én. Nekem ezek csak tárgyak, amiket a szükségesnél többre nem értékelek. De most nagy szükség van a kommunikációra, hogy ha van a közelbe bárki is aki hallja majd a kimenő adást, akkor felvehessük vele a kapcsolatot. Ezekhez meg Daniel jobban ért és rá is bízom, hogy szedje össze ami kell neki. Addig míg molyoz, körbenézek és igyekszem tartani a biztonságot, míg le nem lépünk. A szobában a falakon lévő rengeteg vér nem sejtet semmi jót. Bár, ha gyorsan végzünk, akkor talán csendbe meglóghatunk, mielőtt bárkinek is szemet szúrunk a jelenlétünkkel. Nem vagyok félős, de ez a hely még engem is nyugtalansággal tölt el. Amit nem mutatok ki, de belül azért az érzékeim száz százalékon figyelnek és mozdulatra készek ha beütne a kraft... Talán nem... vagyis, remélem.
-Megvan minden ami kell? Használható?- kis idő múlva kérdezem. Nem akarom sürgetni semmivel, de lassan lépnünk kellene tovább. A járgányom se szeretem sokáig őrizetlenül hagyni...
Amíg Daniel csinálja a dolgát, addig hasznossá teszem magam és átnézem a fiókokat és a körülöttünk lévő holmikat, hátha van ami használható még és magunkkal vihetnénk. Sok motyót nem akarok cipelni, de ami egy táskába a vállamon elfér, azt miért ne?!



⁂

Lewis & Dredd

A körülményekhez képest próbálom megnyugtatni Danielt, hogy a feladatunkra koncentráljunk és ne a sétáló hullák jelenlétére. Eddig szerencsénk volt, hogy nem özönlöttek be a szobába ahol most kutakodunk használható dolgok után. A rádió és a hozzá tartozó alkatrészeket rá bízom, mert ő jobban ért a kütyükhöz, én  meg máshoz.
-Keresgess, hátha van még valahol valami. Csak ne nagy zajjal, ha kérhetem. - erre ő is rájött szerintem, hogy a zaj idevonzhatja a hullákat és jelenleg nem akarnék nagyobb feltűnést kelteni, mint amennyi szükséges. A fiókok átkutatásával is óvatos vagyok, mivel nem tudhatom mit mozdítok meg és mi az ami csörömpölve a földre hullhat. Miután a helyiséget átnéztem és csak pár hasznosnak ítélt holmit, Danielhez fordulok és halkan beszélek hozzá.
-Nem akarlak elszomorítani, de az ablakon távozunk, ahogy jöttünk.- ez biztosan nem fog tetszeni neki, de a lehetőségeink korlátozottak. Miközben az ajtó felé tekintek, jobbnak látom, ha bezárom és valamivel kitámasztom a kilincset, hogy amennyire lehet, elzárjam az utat hozzánk az élőholtaktól.
-Kiékelem az ajtót és ha lehet, akkor indulnunk kellene.- amennyire tudok csendben mozogni, úgy próbálom meg a hátunkat biztosítani. Ha fegyvert használnék, akkor nagy eséllyel idecsődíteném az összes kóborlót...
-Az épületben nem tudni mennyien ragadtak, így az ablak a leggyorsabb és legbiztonságosabbnak mondható menekülési út. Ne félj, Daniel! Melletted maradok végig!- remélem ez egy kicsit megnyugtatja, de nem vagyok benne biztos. Már csak azért se, mert az imént is öntudatlanul terült el a padlón a stressz miatt.
-Most én megyek előre és te követsz! Oké? Meg tudod csinálni! Ha bármi van, elkaplak és nem fogsz leesni!- biztatom a fiút, de megint rajta múlik, hogy miként vesz magán erőt, hogy ismét pár méter magasban lógva ereszkedjen lefelé.
-Szólj, ha indulhatunk. Kész vagy rá?- türelmesen várom a fiú döntését és közben az ablakhoz lépve ellenorzom a kötelet. A csomó tart, de sokat nem kellene időznünk már az ajtó miatt se.





⁂

Lewis & Dredd

Sürgető lett a távozásunk, mivel a jelenlétünkkel a zombik figyelmét is felkeltettük. Bármennyire óvatosak voltunk, a legapróbb zaj vagy zörgés az ittlétünket bizonyítja. Danielt küldtem volna előre, hogy a maga tempójában másszon lefelé, én meg addig vigyázom a távozásunkat. De aztán mégis én indulok ha gubanc lenne a leérkezésnél a holtakkal.
-Kicsit tempósabban kell majd másznunk, de te csak ereszkedj nyugodtan. Itt vagyok és figyelek.- próbálom lelkesíteni és biztatni a fiút, látva a felmászás utáni állapotát. Nem mindenki van hozzászokva a veszélyes helyzetekhez, így nem neheztelek rá. Inkább azt akarom, hogy biztonságban leérjen és ne essen jobban pánikba, mint amiben már eleve van.Elöre megyek, hogy haladjunk.
-A kötél erős, nem kell tartanod, hogy elszakad!- terelgetem finoman az ablak felé a szavaimmal, hogy megfogja, majd ereszkedjen lefelé. Az ajtót mögöttünk kitámasztottam, hogy időt nyerjünk magunknak, de sokáig nem fog kitartani. A hátizsákját a kezembe nyomta, amit magamra vettem, majd végre ő is elindulhat lefelé. -Indulás! Most!- kissé erélyesebben mondom neki, hogy gyorsítson a tempón.. A gyorsaság nem erőssége, de ezt nem teszem szóvá. Pár méter ereszkedés után az az ajtó recsegve megadja magát a kitartó testek súlya miatt, és özönlenek be az élőholtak a szobába, ahol az imént mi álltunk. A fegyveremmel fedezem a visszavonulásunkat és pár egyedet el is találok a gyenge pontjukon, a fejükön, akik kizuhannak az ablakon, alattunk földet érve. Ha sikerül Danielt rávenni, hogy igyekezzen kicsit jobban, akkor én is gyorsabban haladok. Amint elérjük a kocsit, már több esélyünk van arra, hogy kereket oldjunk innen, bár az még nem most lesz. Folyamatosan fedezem a visszavonulásunkat, ügyelve Danielre, nehogy megsebezzem.
-Gyere... igyekeznünk kell!- Amint leérek és a fiú is eleresztette a kötelet, akkor ha kell a kezemmel segítem felállni és futásra ösztönözni az autóig.
-Mindjárt odaérünk! Szedjük a lábunkat kicsit szaporábban, ha lehet...- futok ahová leparkoltam és terelgetem mellettem a srácot, ha kicsit lemaradna. Tudom, hogy egyre többen jöhetnek a zajra, így nem várnám meg a csődületet. Beszállok az ülésre és beindítom a motort. Talán Daniel is bent ül már mellettem és becsatolta az övét.
-Húzzunk innen! Minden rendben van?- nézek rá egy pillanatra, de utána a gyors távozás mellett döntök.
-Ügyes voltál! Mondtam, hogy megússzuk!- egy feladattal megvolnánk.. de talán van még valami ami hiányzik.
-Van még valami, amire szükség lehet?- ő tudja, hogy miket tudott összeszedni, és mi az ami még kellhet az összerakáshoz? -Merre menjünk, ha már itt vagyunk a városba? Akarsz még valamit összeszedni a cuccokhoz?- nem néztem a zsák tartalmát amit a hátsó ülésre dobtam a beszálláskor, és halvány dunsztom sincs, hogy merre kanyarodjak. Ismerem a város utcáit, de jelenleg céltalanul és inkább távol akarok jutni a zombiseregtől, mint a kellős közepébe hajtani.




⁂