Frost és Dredd

Frost & Dredd

Az elmúlt pár óra, amióta ébren vagyok, azzal telt, hogy egy nőszemély rikácsolását hallgattam. Ha nem lenne belém döfve az infúzió, akkor már átmentem volna leütni, hogy végre csend legyen. A fájdalmam már enyhül, de a fejfájásom kiújult, hála annak a némbernek, aki nem tudja befogni a száját egy percre se. Miféle őrült kiabál órákon át? Próbálok nyugodt maradni, de a hangja olyannyira idegesít, hogy feláll a szőr a hátamon. De, még akkor is hallom, mikor a párnát a fejemre rakom, hangtompítás gyanánt. 
-Kuss legyen odaát!- most már nem bírom tovább ezt az irdatlan ordibálást, és ha ezek után se hagyja abba, akkor kikelek az ágyból, -ha mankóval is kell mennem-, akkor is átbotorkálok lecsapni a csend érdekében. Azt se tudom hol találom meg, de a hang után biztosan menne. Aztán végre csend... valaki leütötte? Imába foglalom annak a nevét! El se hiszem, hogy ennyire örülök a csendnek!





⁂

Frost & Dredd

Miután elhalkul körülöttem a zaj, a szemem is lecsukódik végre. Álmodni nem hiszem, hogy fogok, bár még azt se tudom, hogy sikerül-e valamennyit pihennem. Reggel óta jó ha fél órát sikerült nyugodtan töltenem a beszűrődő hangok miatt, de talán most végre elhalkult az a némber. Fogalmam sincs ki lehet, de ha összetalálkozom vele, lesz pár keresetlen szavam hozzá.
-Szevasz, Frost! - nyílik a szemem a belépő mozgására, de az sem kerüli el a figyelmem, hogy valami ételt hoz a kezében.
-Farkaséhes vagyok. Mit hoztál?- üdvözlésképp próbálok feljebb ülni az ágyon, ahogy a rám aggatott csövek és egyebek engedik.
-Úgy néz ki, megmaradok. -  legalábbis remélem, hogy semmilyen információt nem hallgat el az Orvos. A vérveszteségem elég tetemes volt, de most már klasszisokkal jobban érzem magam, mint tegnap.
-Ki volt az a nő, akit hallottam ordítani órákon át? Ha befogta volna, akkor aludni is tudtam volna.- vigyorgom el magam, és ülnék feljebb, de még az arcom is rándul a hirtelen mozdulatra. Nem vagyok puhány, de a testem még nem gyógyult annyira, hogy a régi formámban legyek.
-Mi a helyzet? Többiek?






⁂

Frost & Dredd

Még csak pár órája vagyok ébren, de már az idegeimen táncol egy nőszemély, akinek a hangja bezengi az egész kócerájt és nagy hezen fogja be a száját több órányi kiabálás után. Ha nem lógnának ki a csövek a testemből, akkor biztos, hogy személyesen botorkálok át mankóval hozzá és úgy csapom le, ahogy illik. De valami csoda folytán elkussol és végre aludhatok. Sokat nem merültem el az alfa- szinten, hogy álom közelébe kerüljek, de most legalább kellemes  ok miatt pattan ki a szemem. A sérüléseimet hallgatva Frosttól, nagyjából összerakom a sérülésem mértékét, amit talán pár napon belül  kiheverek.
-Remek hír, ahogy ez a villás reggeli.  - ülő helyzetben  vagyok már, és a tálcán hozott étellel szemezek. Figyelmesen hallgatom a beszámolót a történtekről és közben falatozom. Csak akkor áll meg a mozdulat a kezemben, mikor meghallom Sydney Cooper nevét.
-Mi?! Lawrence Cooper lánya itt van? - most nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, de az biztos, hogy ez a nő még okoz nekünk fejfájást és meglepetést is! Biztos vagyok benne!
-Gondolhattam volna a rikácsolásból! - falatozom tovább a gondolataim közt, de ha már ilyen érdekes fordulatot vett ez a nap számomra, akkor még előnyt is kovácsolhatunk ebből.
-Ha jól számolom, akkor páran vagyunk csak itt a táborban? A többi bíróról se tudtok semmit?- ez az infó nem sok jót igér a jövőnkre nézve.
-Ha a Cooper-lány itt van köztünk, akkor bizonyára keresni fogják. Ez még a hasznunkra lehet. - falatozom tovább és még a kellemetlen híreknek nincs vége.
-A zárt csatornán is próbálkoztatok?- Frost jól tudja, hogy a bíróknak a felszereléseik közt van egy közvetlen vonal, amin az összes bíró kommunikálhat egymással. Igaz, hogy ezt ő is jól tudja, de hátha csak elsiklottak valami felett.
-Egyelőre úgy kell berendezkednünk ezen a helyen, hogy védjük az itt tartózkodókat. Nem hinném, hogy napokon belül kijutnánk ennyi civillel. Kétségem nincs felőle, hogy ha hosszabb távra berendezkednünk és megerősíthetjük a jelenlegi helyet, akkor védhetjük  egy darabig, amíg megtudjuk mi folyik itt. Élelmet és fegyvert kell valahogy szereznünk. Mi a véleményed?




⁂

Frost & Dredd

A tálcán lévő étel illata és látványa, azonnal megmozgatta a gyomrom, majd amint Frost elém  tette, neki is álltam, hogy egyek. Falatozásom közben hallgatom a beszámolóját.  Az elmúlt órákban a kiabáló nő kilétére is fény derül, és amikor meghallom a nevét, nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e az ittlétének, vagy ne.  Az előbbi valamiért nagyobb spektrumot indított el bennem, és akarom hinni, hogy hasznunkra válhat valahogy.
-Igen. Találkoztam már az apjával. Egy alkalommal a nőszeméllyel is. Nem mondhatnám, hogy élmény volt a rikácsolása. - ezt már csak mellékesen közlöm két falat között Frostnak.
-Nem csodálom! Ritka makacs egy nő!- a szám ritkán fordul mosolyra, ahogy most is keserédes vonallal húzódik. A további információkat csendben falatozva hallgatom. Nem tudom mennyi ideje vagyok az ágyhoz kötve, és meddig voltam eszméletlen, de úgy látszik, hogy több ideje, mint gondoltam. Sok mindent kell újraértékelnem, köztük azt is, hogy milyen körülményekre emlékszem a sebesülésem előttről. Van ami dereng és van ami homályos, de valami azt súgja, hogy ha az eredeti elveimet követem, akkor .... Mérlegelnem kell, hogy túléljük mindannyian ezt a helyzetet.
-Nem mondhatni sok mindennek, ami a rendelkezésünkre áll...De, több a semminél! - fejezem be az evést és odébb tolom a mostanra üres tálcát.
-Kommunikáció hiányában vakon vagyunk a városon kívül. Tudtok még valakiről a táboron kívül? Civilek, katonák, bírók? Valakik? Mi van a szomszédos városokkal? Ott is ezeket az élőholtakat láttátok? - nehezen tudom elképzelni, hogy mindez egy nap alatt zajlott le, és semmit nem tudunk tenni. Igaza van Frostnak, hogy sokáig nem tudjuk tartani a tábort, főleg, hogy élelem és víz sincs tartalék annyi, hogy több hétre elegendő legyen. Azt se tudom, hogy mi váltotta ki az okát ennek, de abban biztos vagyok, hogy sokáig nem maradhatunk tétlenek.
-Találnunk kell egy védhetőbb helyet. Legalább magas fallal és forrásvízzel a közelébe. Az utakkal mi van? Járhatóak valamennyire? - a fejemben kavarognak a gondolatok. A saját szememmel akarok körbenézni a táborba. Ha a sérülésem beheggedt, akkor már nem vagyok az ágyhoz kötve. Az étel is remek volt, ami jócskán visszaadta az energiámat.
-Köszönöm Carolnak az ételt! Klasszisokkal jobban vagyok. - emelem le magamról a takarót és a lábamat fordítom az ágy széle felé, hogy a talajra tegyem a talpam. Az oldalam sajog és a sebemen a kötést is átáztatta a vérem, de most nem érdekel. Már jól vagyok és minden emberre szükségük van a táborlakóknak.
-Odaadnád az ingemet, ha kérhetlek?!- mutatok a székre rakott ingemre és zubbonyomra, és ha megkapom, akkor felöltözöm.
-Menjünk, nézzük meg mi van odakint. Mi a véleményed? Ugye, a motorod még üzemképes? - amint felveszem a ruhámat, a kötés átáztatja azt is, de most ennél sokkal fontosabb dolgunk akadt, mint az én karcolásom.
Indulnunk kell záros időn belül, ha azt akarjuk, hogy élve átjussunk a zombi-seregen. Bármi is okozta ezt, nem várom meg míg átterjed ide is....




⁂

Frost & Dredd

A tálcán lévő étel olyan jól esik, mintha soha nem ettem volna. Egyszerre fedezi fel az ízlelésem minden egyes falat zamatát, miközben hallgatom Frost beszámolóját a jelenlegi helyzetünkről. Akárhogy gondolom át az eseményeket, nekem nem áll össze a kép ezekről az élőholtak felbukkanásáról. Mintha a semmiből teremtődtek volna és elözönlötték a város minden szegletét. Amire emlékszem a filmszakadásom előtti dolgokból, az sem vidította fel a kedvem. Az idő múlásával egyre több minden rémlik fel bennem, kezdve a fosztogatással, majd a sorozatos rongálások, rablások látványa az emberek és bírók tettei után.... Miért történt mindez?! Ki a felelős érte? Tudta egyáltalán valaki, hogy ez történik? Egy csomó kérdés és válasz meg sehol. Közben az információk a végéhez érnek, ahogy a reggelim is. Gondolataim közt kutakodok, hogy bármiféle megoldást találjunk.
-Lehet nem jutnánk el Kanadáig, ha az összes létező utat kocsik és járművek torlaszolják el. Közelebb kellene találnunk olyan helyet, ahol kihúzhatunk pár hetet, talán hónapot is ha kell és élelmet is megoldhatjuk valamilyen módon. - ez egyáltalán nem könnyű kérdés és legkevésbé egyszerű megoldást kíván. Miközben ezen gondolkodom, azt is számításba kell vennem, hogy eddig az ágyat nyomtam és nem láttam a saját szememmel a körülményeket. El tudom képzelni az adatok ismeretében, de már sokkal jobban érzem magam és ideje lenne körbenéznem a kinti terepen. Az ingemet mikor magamra veszem, sokáig nem kell várni, hogy a vérem átáztassa a kötésen keresztül, de nem érdekel. Összeszorított foggal fordítom meg a testem az ágy széle felé, és a talpamat eresztem a talaj felé.
-Menni fog....- nehéz beismernem, hogy még a testem nem olyan állapotban van, ahogy én gondolom. Frost karját nyújtja felém, és ahogy billenek a felállásom közben, rá támaszkodom, majd eresztem is el. Soha nem voltam rászorulva senkire, bár most tényleg igaz, hogy ha nem kapaszkodom belé, akkor úgy vágódom el, mintha egy homokzsák lennék.
-Pedig... muszáj lenne talpra állnom, amilyen gyorsan csak lehet. - végül visszaülök az ágyra, bár minden idegszálam az indulás mellett lenne. Tudomásul kell vennem, hogy pár nap fekvés után talán már könnyedebben mozognék. Nehéz vesztegelnem, mert tényleg indulnék már, de mégse megy...
-Kösz. - biccentek felé, ahogy visszaereszkedem az ágyra. A sebem minden bizonnyal felszakadt és tényleg jobb lesz, ha nem erőlködöm. Nehezemre esik tétlennek lenni, de most ha a testem nem beszámítható, akkor fejben kell megmozgatnom az összes agytekervényemet, hogy a táborban élő embereken segíthessünk.
-Mi van azzal a katonai bázissal a városhatárnál? Ott talán van olyan épület, amit védhetünk és élelmet is találhatunk. Nem tudom, hogy létezik-e még az a hely, de úgy emlékszem, hogy jóval közelebb van ide, mint az északi határ. Jó lenne egy térkép, amin átnézhetnénk a lehetőségeinket. Mit gondolsz? Megoldható lenne a sok civillel indulnunk, amint le tudunk szervezni mindent az indulásra?




⁂

Frost & Dredd

-Valószínű, hogy ha befelé vezető utakon ez van, akkor a többi városban is ugyan ez a helyzet. - belegondolva a holtak létszámába, akkor nagy eséllyel a környező településeken is felütötte a fejét a káosz. Az is furcsa, hogy semmiféle kommunikáció nincs, amiből tudnánk mi történt.
-Jó lenne tudni, mi történt, amiért a várost a földdel tették egyenlővé. - sok információ nem áll a rendelkezésünkre, és amit tudunk, az sem mondható valami frissnek. Nehéz itt feküdnöm és tétlennek lennem, de az imént csak azért nem vágódtam el, mert Frost segítő jobbja támaszt adott. A sebemen a kötés olyan gyorsan átvérzett, hogy az ingem is kárát látta az elhamarkodott indulásomnak. Be kell látnom, hogy egy időre még fekvő helyzetben kell várnom a gyógyulást.
-Nem... - az arcizmaim is megfeszülnek a tényre, hogy vissza kell feküdnöm és nem hagyhatom el a sátrat egy ideig. A seb-forrasztó használata után sokkal jobban érzem magam. Fájdalomcsillapító nélkül kezdtem neki a seb összehúzásának, és mikor kész lettem, a lefedésében kaptam segítséget Frost-tól.
-Kössz. - dölök vissza a párnámra, hogy kifújjam magam. Nem az első sérülésem és nem is az utolsó, de a fájdalom mindig jelen van.
-Valahogyan fel kell térképezni a környező helyeket, hogy átláthassuk a lehetőségeinket. - egyetértek azzal, hogy a következő lépésünk előtt tájékozodjunk. Grey-t ismerve, szereti túlgondolni még az egyszerűnek mondható dolgokat is, bár ez nem mindig hátrány. Igaz, hogy én sokszor nem bonyolítok túl semmit.
-Sérültekkel nehéz haladni, ebben én is egyetértek. -példának itt vagyok én is, de pár nappal később már remélem, hogy lábra állok és nem az ágyat nyomom.
-Megfogadom tanácsod. - tudomásul kell vennem, hogy igaza van. Sok hasznom nem lenne sérülten.
-Grey szeret drámai bejelentéseket  tenni  tervének ismertetésére. - ez a megállapításom azóta van róla, mikor eligazítást tartott a fiatal újoncoknak.  
-Mennyi tartalékunk van üzemanyagból? - ez most villan a fejembe, mikor azon gondolkodom, mennyi időbe telne, hogy átérjünk a következő helyszínre. Az sem kizárt, hogy tovább kell majd mennünk a tervezetthez képest.
-Te mit gondolsz, Frost? A táborban lévők tudják mi van odakint?




⁂

Frost & Dredd

Hangosan gondolkodunk a lehetőségek között, de mindketten egyetértünk, hogy sokáig nem maradhatunk ezen a helyen. Azt se tudjuk biztosan, hogy mi van odakint és a civileket magunkkal kell vinni, hogy biztonságban legyenek.  Sérültekkel eleve nehéz lenne a haladásunk, így pár napot várnunk kell. Én sem vagyok még gyógyult,  amit az előbbi próbálkozásom kudarca tudatomra is adott.
-Pár emberrel könnyebben mozognánk, mint az egész társasággal. Grey nem fogja támogatni, hogy kimenjünk, de nem sok választásunk van. Ha nem indulunk előre, akkor egyre nehezebb lesz a kijutásunk innen.- fogalmam sincs mi vár odakint ránk, de olyan emberekkel kell csapatot alkotnunk, akik képzettek és tudnak is használni fegyvereket.
-Tudsz embereket, akik vállalnák a feladatot?  - nézek Frostra, de ismerem annyira, hogy nem kell  külön vázolnom mire gondolok. Nem lesz könnyű a felderítés, de szükséges.
-Ha egyetértesz, akkor három nap múlva indulásra készen találkozunk a járműveknél. Addigra Carol se tud belém kötni, hogy a sebem miatt feküdnöm kell.- az ingem foltja még ott van rajta, de már friss szivárgás nincs a kötésen. Bizakodó vagyok.
-Még pihenek, hogy az indulásra minden erőmet összeszedjem magam. Szerinted három nap elég lesz az előkészületre?- sok időnek nem mondható, de azt hiszem, hogy sokat nem várakozhatunk.
Ha még Frostnak lenne kérdése, akkor válaszolok, de aztán pihenni térek. Hamar itt lesz az a három nep és addig fejben össze kell raknom a tervet, ami szerint levezetjük ezt a felderítést.

//Köszönöm a játékot! Élmény volt! Jöhet a következő! //




⁂