Jason Dredd

Jason Dredd

 

Becenév: Dredd	Születési hely: USA, Georgia, Peachtree City	Születési idő: 2385.05.11.	Faj: ember
Csoport: Bíró	Foglalkozás: Bíró	Rang: Bíró	Tartózkodási helye: USA, Georgia
Családi állapot: özvegy	Kereső: @Delde	Play By: Karl Urban	Főkarakter: Jason Dredd

Külső megjelenés

Magasságom 185 cm. Testsúlyom változó. Hajam, szemem színe barna. Többnyire simára borotvált arccal állok szolgálatba, de egy többnapos borosta sem számít szokatlannak nálam. A rendezett külső elengedhetetlen számomra, amit minden nap kellő figyelemmel és alapossággal végzek. A nap túlnyomó részében egyenruhát viselek, és csak ritkán hordok civil ruhát. Ha tehetem, akkor a sportos, praktikus darabokat részesítem előnyben az öltözetemben.

Eddigi életút

Én vagyok a Törvény! Születésem óta úgy éltem, hogy minden sorát belém nevelték. A szüleim is Bírók voltak, ahogy a nagyszülők is, így a családi hagyományokat követve én is ebbe az irányba indultam. Édesanyám nem örült a döntésemnek, mert jobb életet akart volna nekem, de engem nem riasztott vissza a rám váró feladat. Amint befejeztem az Akadémiát, már semmi és senki nem tudott eltántorítani a kitűzött célomtól.  A bűnözést vissza kell szorítani mindenáron! Hová lenne a világ, ha mindenki szemet hunyna a törvénytelenségre?! Azért választottam ezt a hívatást, hogy megtisztítsam a szennytől a várost. Ez nem mindig veszélytelen feladat, de hiszem, hogy a Törvény szigora kifizetődő! Hajthatatlanságom miatt nem voltam népszerű a többség szemében, de még a Bírók közt is megosztottan beszéltek rólam. Igazából egy cseppet sem zavart, hogy a hátam mögött összesúgtak, mert nem vágytam a társaságra senkitől. Egyedül jártam az utcát és olyan nap nem akadt, mikor egy tucatnál kevesebb ítéletet hoztam. Meggyőződésem, hogy csak a szigor szoríthatja vissza a káoszt, ami elburjánzott ezen a helyen. A magányos járőrözéseimnek, egy gyakornoklány „pesztrálása” vetett véget. Nehezen tudtam elviselni magam mellett, mert hozzászoktam az egyedülléthez. A nejem halála óta amúgy sem vágytam társaságra. Miss Anderson jelenléte kifejezetten irritált és nem könnyítettem meg a napjait mellettem. Meglepetésemre elég jól alkalmazkodott hozzám, ezért a hónapok alatt megkedveltem. Inkább talán úgy fogalmaznék, hogy nem követtem el mindent arra, hogy eltávolítsam magam mellől. Ez is valami! Köztudottan mogorva ember vagyok és nehezen nyílok meg másoknak. Hallgatásomat gyermekkorom óta belém sulykolták, ezért természetesnek is vettem, hogy nem beszélek magamról senkinek. Barbara halála után a magam köré emelt fal még ridegebb és magasabb lett. Minden időmet a Törvény betartatására szenteltem, és magánéletem háttérbe került. Szigorú és könyörtelen ítéleteket hoztam talán olyan esetekben is, mit mások figyelmeztetéssel megoldottak volna. De nekem elvi kérdés volt, és ellentétes lett volna a meggyőződésemmel.  Feleségemet szívemből szerettem, a halála összetört bennem mindent. Később derült ki, hogy Barbara várandós volt a gyermekünkkel, így még keserűbb és hatalmasabb veszteség lett számomra a tudat, hogy nemcsak asszonyom vesztettem el, hanem a meg nem született babánkat. A búcsúztató után a munkába temetkeztem és fanatikusan hajtottam magam előre, hogy megtaláljam a felelősöket a családom elvesztéséért.  Hónapokkal később sem igazán vágytam hölgytársaságra, hogy testi közelségbe kerüljek bárkivel is, bár inkább a szívem érzéseit akartam örökre eltemetni, hogy ne kelljen átélnem újra a veszteséget, mit nejem halála okozott. Éveket töltöttem a felkutatásukkal, és amikor végre utolértem az elkövetőket a Törvény teljes szigorával sújtott le rájuk az ítéletem. Meglepő módon ez sem hozta el számomra a megnyugvást, de legalább igazságot szolgáltattam a bűnösökre.  Az igazságszolgáltatásom nem hozta vissza az életbe a feleségem és meg nem született magzatom a valós halálból, de valamilyen szinten nyugalmat adott nekem, hogy megfizettek a gaztettükért az elkövetők, és több áldozatot nem hagynak maguk után. Hónapok teltek el a gyászomban, mikor egy újabb csapás következett be az életemben. Amikor parancsot kaptunk a város evakuálására, nem igazán értettük a szemünk elé táruló látványt. Mindenfelé holtak oszladozó tetemei hevertek, miket valami megharapdálhatott, de mire azonosítani tudtam volna a haláluk okát, már belekeveredtem egy balhé közepébe. A fosztogatás és garázdaság esetei közt találtam magam, amit próbáltam megfékezni, de sikertelenül. A bírók és katonák mintha fejvesztve menekültek volna a városból a civilekkel együtt. Egymagam hiába akartam volna megfékezni az áradatot, teljes kudarcot vallottam. Fosztogatók nyomait követtem, míg meg nem találtam a bandát, de mikor a Törvény szavaival ítélkeztem a barbár tetteik felett, rám támadtak. Túlerőben voltak, bár nem adtam könnyen a bőröm soha. Az összecsapás kimenetele számomra kedvezőtlenül alakult, és mielőtt kimondtam volna a bűnösökre az ítéletem, belevesztem a sötétségbe. Később egy idegen helyen tértem magamhoz, de ismerős arcokat láttam az ágyam fölé hajolni. A fájdalom, ami a testemet gyötörte, egy idő után enyhülni kezdett. Azt nem tudom, hogy mennyi ideje fekszem itt, de abban biztos vagyok, hogy órák telhettek el, talán napok. Fogalmam sincs.... minden olyan zavaros.  Rendeznem kell magamban sok mindent, és ez időbe telik. Andrea sokszor benéz a sátorba hozzám, bár keveset beszélgetünk. A gyógyszereket, amiket belém tömhettek megtalálóim, hálás lehetek érte, hogy tompítják az érzékeimet. Idő kell a felépülésemhez  és mire lábra állok, addigra remélem, hogy minden kiesett részlet a helyére kerül. Minél többször elevenítem fel az elmúlt pár órát, annál jobban hasít belém a felismerés, hogy hibásan ítéltem meg a helyzetet...
A gondolataim közül egy sipákoló és hangos női hang ver fel. Úgy óbégat, hogy bezengi az egész környezetét! Ki ez a nő?! Miért nem hallgattatják már el?!
Fogja már be a száját! Ne várja meg míg én fogom!

Gratulálunk, elfogadva!

Nagy szeretettel üdvözlünk @Jason Dredd az Altered Legends FRPG oldalán!