Felderítésen - múlt

Frost & Dante & Dredd

Hamar eltelt ez a három nap, és nehéz beismernem, de kellett ez az idő, hogy felépüljek. A fájdalom már rég elmúlt, de ha Frost talál önkéntest a felderítésre, akkor pár óra múlva indulunk. A reggeli rutinjaim után felöltözöm, magamra veszem a felszerelésemet és menetre készen állok. A fegyvereimet ellenőriztem és amint odakintről hangok szűrődnek be a sátorba, kilépek a szabad ég alá. Az időjárás talán kegyes lesz hozzánk és az elmúlt napok szárazsága kitart még egy ideig.
A tábor már felébredt, és aki itt van, azok a saját feladataikat látják el, bár még csak most néztem jobban körül. Az ágyban fekve nem volt alkalmam sok mindent látnom. Miközben haladok Frost felé, a sült szalonna illata körbelengi a környezetét.
-Jó reggelt, Frost! - lépek hozzá közelebb, majd a tűz felett lévő serpenyő fölé hajolva szagolok bele a levegőbe.
-Remekül néz ki! -elismerően nézek a bíróra, majd hátrébb lépek, hogy hozzáférjen, ha meg akarná kavarni a sercegő pörcöket.
-Van valami új fejlemény? - türelmesen várakozom a válaszára, mert nem akarnám megzavarni a ténykedésében. Jó illata van a készülő ételnek, és amíg várok, addig átfuttathatom a fejemben a következő órák várható eseményeit. Ha egyáltalán lehet-e arra előre felkészülni, amiről fogalmunk sincs...





⁂

Frost & Dredd

Az elmúlt napok azzal teltek, hogy a sérüléseim gyógyuljanak és amennyire lehet, kíméletesebben aktivizáljam magam, mint általában szoktam. Rám lett parancsolva a szigorú ágynyugalomra, hogy a testem visszanyerhesse erejét. Soha nem voltam tétlenségben és nem is volt könnyű belátnom, hogy tényleg jobb, ha nem erőltetem magam túl és betartom a pihenőidőt. Tényleg nem volt könnyű...de van amikor bele kell törődnöm az ész érvekbe. Aztán, minden egyes órával és nappal jobban éreztem magam és ahogy a lábamra tudtam állni következmények nélkül, akkor már semmi sem tartott vissza. Az idő ellenünk dolgozik és minél tovább húzzuk az indulást, a kudarcot is közelebb hozhatjuk a siker helyett. Frost már indulásra készen áll, bár még valamit enni sem ártana. Fogalmunk sincs mi fog odakint várni ránk, de korgó gyomorral nem jó belevetni magunkat az ismeretlenbe.
-Rendben. Pár falat jól fog esni.- A szalonna illata meggyőz az evésre, de közben a jelentkező társunk távolléte ejt gondolkodóba.
-Mit gondolsz?! Dante önszántából lépett le, vagy valami történt vele?- soha nem jelent jót, ha eltűnik valaki és senki nem látta. A tapasztalatom azt súgja, hogy sok jóra nem számíthatunk a távollétével kapcsolatban, de sajnos nincs idő rá, hogy nyomozzunk a történtekre. Legalábbis jelenleg nagyobb gondunk van, minthogy egy lehetséges dezertőr miatt halasszuk el az indulást.
-Talán mire visszaérünk, addigra előkerül.- ezt inkább csak remélem, de ha pár órája nem látta senki...nos, sok mindent felvet. A sült szalonna íze remek és jóízűen falatozom belőle. Tisztában vagyok, hogy megerőltető lesz az utunk és a sebem is felszakadhat, ha óvatlan leszek, de nem vagyok puhány!
-Jól vagyok. Minden rendben!- erősítem meg Frostot, hogy nem lesz gond az erőnlétemmel. - Voltam már szarabb állapotban!- ez így van és nem kertelek. A fájdalom elviselhető és a dolgunk halaszthatatlan. Semmi okom arra, hogy tovább maradjak tétlen, mert már így is többet aludtam, mint eddig valaha.
-Van valami konkrét terved? Vegyük át újra. Mivel kezdjük?- evés közben jön meg az étvágy, és jó újra átvenni a tervezetet, és csak akkor rögtönözni, ha nagyon muszáj. Frost rutinos és sokat tapasztalt már a váratlan helyzetekről, így biztos vagyok benne, hogy remekül megleszünk ketten is, ha már így alakult.
-Nem lesz gond! Csináljuk!- lelkesítőnek szánom a mondatom, bár úgy vélem, hogy hasonlóan vélekedik ő is, ahogy én. Van amit meg kell tenni és most jött el az idő a cselekvésre! Életek múlnak rajtunk, és meg fogunk tenni mindent, hogy végrehajtsuk még a lehetetlent is. Mindent nem tudhatunk előre, de rajtam nem fog múlni, és a sérülésem se fog visszatartani.  Ha ismét átvesszük a feladatunk menetét, akkor figyelmesen hallgatom és memorizálom újra. Aztán már csak be kell indítani a járműveinket... mert ugye ismerem már a mellettem falatozó férfit, hogy a motorja nélkül messzire nem megy.





⁂