Kuroi Uma No Pabu

Találkozásom Ortega Bíróval, aztán James Valhallen-el érdekesen zárult. Időt kaptam arra hogy átgondoljam az ajánlatát, bár őszintén szólva már akkor megtörtént ez, mikor kisétáltam az ajtaján. Abban a hitben van hogy segítek neki kideríteni, ki akarta megölni. Én. Hát ott van a bíró, miért nem azzal végezteti el a munkát? Hogy nem annyira képzett? Ezért kellett felébresztenie egy küldöttet? Áh, a világ fikarcnyit sem változott! Ezek sokkal arrogánsabbak lettek, mint amilyenek voltak. Fogalmam sincs ki van még életben közülünk, de én nem akarok..ilyen áron. Vagy mégis csak meg kellene fontolnom a gőgös matu ajánlatát? Mire odaértem a bár elé, elhessegettem ezen gondolataimat és kérdéseimet. Valhallen felruházott egy kisebb összeggel, így akart hatást gyakorolni a döntésemre. Most kapóra jön. Ez a hely régen is olyan volt, amilyen a neve. Benyitok és nem is kell csalódnom. Miközben beljebb lépek, elhaladok néhány asztal mellett. Megbámulom a táncikáló félmeztelen nőket az asztalokon, akik egy rúdba kapaszkodva kelletik magukat. Néhányuk lötyög, néhányuk kecsesen forgolódik a rúdon, akár egy cirkuszi mutatványos. Hamar újra az előttem található látvány lesz a fókusz. Maga a pult, a pultos, és a pult egyik végében üldögélő alak, rózsaszín hátizsákkal. Céltudatosan bandukolok felé, keresem hol tudok mellette helyet foglalni, s mikor odaérek, leülök az egyik bárszékre a közelében.
- Különleges árut keresek.
Tekintek rá érdeklődve. Nem tudom tényleg az-e akinek gondolom, szóval a beszélgetés kimenetele széles skálán mozoghat a szivárvány minden színében, ahogy azt a táskáján éktelenkedő szimbólum és az egyszarvú sugallja. A fickónak japán burka van, nem tudom hogy a sajátja-e vagy a sokadik, de nem is érdekel. Viszont ezért szólítottam meg japánul.
- A gyorsítóra, vagy a lassítóra gondolsz?
Nah, eljutottunk oda, ahova akartam. Ebből már csak rózsaszínűen távozhatok. A kérdése már bőven haladás.
- Is-is. Esetleg egy zöld gyep, vagy a mohó élvezet?
Széles vigyor kúszik szét az arcán, láttam felcsillanni a mohóságot a szemeiben.
- Ó, van minden. Ajánlom még a Kaszás-t, az most a legújabb és legdrágább cucc a városban. Összeköti a valóságot a fantáziával.
Jah, szóval az a zsák tele van minden sz.rral, amire én most áhítozom. Nem kell sokat gondolkodnom rajta.
- Oké. Megveszem mind!
Egy pillanatra kipattannak a szemei, aztán persze féket nyom a gyanú benne.
- És mivel akarsz fizetni?
Kérdésére komolyan közelebb hajolok hozzá.
- Mutasd az ONI-d és megtudod!
Még a hitetlenkedés játszik a homloka redői között, de készséggel felém nyújtja a jobbját, rajta a kért eszközzel. Én pedig nemes egyszerűséggel ráköpök az elejére. A pasi egyszerre undorodik és kezd el örömködni, amikor zölden pityeg egyet a kütyü, majd megérkezik a várva várt credit is. Nem csodálkoznék rajta ha innentől kezdve ez lenne a törzshelye, persze azt nem tudja a szegény flótás hogy egyszer volt csak gyereknap! Mindenesetre hamar megkapom a zsákot, én pedig elégedetten felállok a pulttól, magam mögött hagyva helyet foglalok az egyik asztalnál, ahol már ül egy jól szituáltnak tűnő férfi. Az édi kis zsákom az asztalra pakolom. Elkapok egy pincért, rendelek egy üveg whisky-t, aztán egy ideig az asztalunknál táncikáló félmeztelen nőszemélyt bámulom. Félelmetes hogy egyesek mire képesek egy kis creditért. A világ még mindig ugyanolyan undorító, mint amilyen volt. Közben megérkezik az italom egy pohár társaságában. Töltök magamnak és valamiért a közelemben ülő pasasra kúszik a tekintetem.
- Egészség!
Felemelem a poharamat, benne az itallal.

Őszintén szólva első látásra sem tűnik olyan fickónak, akinek lételeme volna itt enyelegni ezzel a táncosnővel. Tudom, félbeszakítottam a diskurzust és hát az én burkom sem éppen elhanyagolható. Érthető okoból a hölgyemény két pártra szakadt. Már egy ideje itt ülök, a pasas engem méreget, én meg a felszolgáló apró mozdulataiban lelek megnyugvást. Önt nekem a whiskey-ből, én bólintok egyet hálám jeléül, aztán a pohárért nyúlok és jókívánságot küldök az asztaltársnak. Hamar kapok egy olyan kérdést, ami felkelti az érdeklődésemet.
- Watashi wa sō wa omowanai...
Oké, szóval a pasasnak is lehet vaj a füle mögött, ha vadidegenektől azt kérdezgeti hogy "ismerjük-e egymást". A tudattokom szerinti nevemet használom, így a büdös életben nem fog rájönni hogy valójában ki vagyok. Kivétel ha Valhallen-el jóban van, de vele kevesen vannak "jóban".
- A nevem Rick Davis. Örvendek!
Emelem megint a poharam, bár nem vigyorgok hozzá most kivételesen, mert úgy tűnik a pasas üldözési mániás. Amiből egy kevés belém is szorult, és a kettő egy asztalnál, hát lehet nem jó párosítás. De ezt majd az idő eldönti.
- Szívem! Mennyiért táncikálnál itt nekünk meztelenül?
Intézem a következő kérdésemet a hölgynek, de amikor előrefelé dőlök és rákönyökölök az asztalra a szemem sarkából mozgást érzékelek. Egy tagbaszakadt, kopasz, kigyúrt fickó igyekszik az asztalunkhoz.
- Ó, mondd hogy nem az ő helyére ültem le!
Fakadok ki az asztaltársamnak, a fejemmel biccentve a közeledő irányába, abban a minutában ismét kiegyenesedek ültömben.

Ízlelgetem a nevet, amit kapok.
- Wessler. A név maga ismerős.
Bár fogalmam sincs honnan, de talán matu lenne az asztalpartner? Ezen a helyen megfordulnak matuk és középosztály béliek egyaránt, szóval tudja a görcs. De majd ő megmondja. Sajnos azonban a kialakult párbeszédet és a kérésemet a hölgy felé megzavarja egy modortalan fráter. Még nincs itt, de a Dom-tól kapott válasz alapján neki sem az ismerőse, viszont ismerős gesztusokat tesz.
- Nem ismerem!
Rázom meg a fejemet elgondolkodva az érkező kopasz, ámde csillogó fejét vizslatva. Izzadság. Jó előjele a dühnek és a haragnak. Meg a félelemnek, annak azonban jelét sem látom a gorilla kingkong ábrázatán.
- Kié az ezüstkék royce rolls odakint? Melyik barom nem tud normálisan beparkolni?!
Megáll közvetlen az asztalunk mellett, csúnya szemeket meresztve ránk, de azt hiszem fogalma sincs arról pontosan kit keres. Ezért aztán üvölt, hogy mindenki meghallja, ne csak mi ketten. Valamivel mögötte érkezik két biokarral megáldott jóember, ő tagbaszakadtabb nála is, hangját nem hallani, csupán a fémes mozgást, ahogy megáll mellette és megropogtatja az ujjait.
- Kurvára húzza el a belét az utamból, vagy apró miszlikekre veretem szét a kocsiját!
Ajaj! Az amatőr szabotőrünk hirtelen mindenkit meg akar fenyíteni, csak mert nem tud kiállni valakinek a kocsija miatt.
- Gyalog jöttem!
Jegyzem meg neki és körbe tekintek. Még senki sem mozdult erre a felhívásra. Valóban így van, de ha valakinek balhé kell, az talál magának. Nem igaz? Bár ezt az estét szerettem volna letudni alkoholgőzös-kokainos mámorban úszva, mintsem hogy civilekkel randalírozzak. Jó, ez a hely sosem volt mentes az ilyesmitől, de eddig engem itt elkerültek a balhék. Vajon most mi lesz? Előkerül az autó tulaja? Vagy kezdődjön a banzáj, essen szét a ház? Én nem bánom ha szétveri valakinek a kocsiját, sőt, buzdítanám rá, inkább azt, mint hogy itt bohóckodjanak!

Nah jó, a kelleténél bosszantóbban pörögnek fel az események, és az asztaltársam sem épp egy észlény. A hölgy közben tovalibben tőlünk, távol maradva a balhétól. Ennek szaga pedig ékes glóriaként lengi körbe az asztalunkat, főleg azután, hogy Dom félreérthetően fogalmaz és kérdez vissza. Egyből felrántják a székéből, még csak be sem tudja fejezni. Nem azt mondta hogy Porsche? Hú, kezdem elveszteni a fonalat. Még nem alakult ki semmi fizikális erőszak, ezt leszámítva, szóval várjuk ki a végét! Miután megkérdezi hogy nem segítenék-e, hát készséggel közbeugatok én is.
- Most akkor porsche vagy royce rolls?
Utána felemelem a poharam és érdeklődve személem a fejleményeket, pár korty társaságában. A kopaszunk egyáltalán nem elégedett.
- Anyátokkal szórakozzatok!
Fakad ki, és egy jó nagyot rúg az asztalunkba, hogy felborulnak tőle a poharak, meg az üveg is. Ezt nem hiszem el! Kárba ment a pia! Mérgesen felállok.
- Próbáld meg még egyszer és eltöröm a lábad!
Magasságra vagyok akkora, mint a haverja, aki erre az ominózus pillanatra elengedni látszik Dom gallérját. Sejteni véltem az ő primitív agyuk eddig jut egy ilyen helyzetben, ez a stílusukból is jól kivehető volt. Akkor most célpontot cserélnek. Még nem tudják, mennyire rossz lóra tesznek! Amúgy is rühellem az ilyen hülyéket!
- Már megmondtam: gyalog jöttem. Neki pedig porsche-ja van. Szóval vagy eltakarodtok az asztalunktól, vagy magam fogom mindkettőtöket kihajítani az ablakon!
Egyébként hol van ilyenkor a biztonsági szolgálat? Vagyis az őröknek imitált amatőrök, akik az ajtóban alig akarják beengedni a népet! Vagy talán ez a kopasz majom lefizette őket? Hát, úgy látom nem ijedtek meg tőlem. A biokaros egyből elindul felém, úgyhogy én meg hátrálni kezdek, így nem látom a kopasz gyökerünk miben mesterkedik, de talán az asztaltárs leszereli, amíg én a haverját összecsomagolom!

A biokaros rendíthetetlenül jön, én meg hátrálok. Sokáig nem tudjuk ezt művelni, mert a terem kiterjedése véges. A hátam nekiütközik a falnak, jelezve hog végállomás, kiszállás. A biokaros vállizma megrezdül, én reflexből hajolok, nekem bal oldalra. A keze beleáll a fallba, jó nagy krátert vájva az egyszínű, sötétkék festékben.
- Nah! Ezért utálom a biokart!
Jegyzem meg epésen neki, de amíg ő az egyik kezével szenved, a másikkal vaktában csapkod. Tekintve hogy csak pár korty alkoholon vagyok túl, még kiélezetten működnek az érzékszerveim. Gond nélkül megkerülöm, és satufogásba kerül a feje és a nyaka.
- Jó éjt, buldózer!
Vergődik egy sort, hörög és magatehetetlenül csapkod, azonban sokra nem megy vele. A szorítástól egyre inkább fogy a levegője, vörösödik, majd lilul a feje, aztán eszméletét veszti. A test egy hangos csapódással adja meg magát a természetnek, miután elengedem.
- Hol van a másik f.szfej?!
Üvöltöm mérgesen és körbenézek. Láthatóan ott tipródik az asztalunknál összegörnyedve. A látványra magamban nyugtázom, ez elintézve. Megragadom a delikvens jobb biokarját és elkezdem húzni a testet magam mögött, miközben az ablak felé menetelek. Olyan koszos, hogy nem kár érte. A következő pillanatban hangos csörömpöléssel reped szét az üveg, miközben a nagydarabunk átrepül rajta ki az utcára. Ha már volt pénze biokarra, még ha nem is a legjobbra, akkor arra is lesz neki hogy rendbe szedesse magát. Nem? Odakint a biztonsági őrök rohangálnak, üvöltöznek, de kit érdekel? Én most visszaindulok az asztalunkhoz, hiszen még a kopasz repülni fog!

Mint aki jól végezte dolgát, megdörzsölöm a kezemet menet közben. Az asztaltársam felém igyekszik, a mögötte fetrengő kopasz meg épp most áll fel a földről.
- Én tök nyugodt vagyok!
Jegyzem meg neki menet közben, aztán elsuhanva mellette megragadok egy széket és a futásnak eredő, iszkolni óhajtó f.szkalap felé hajítom. Telibe találja a hátát és bár a székek nem fémből vannak, hanem masszívabb fából, így is elég nagyot koppan, majd terül el a földön a pasas. A biztonságiak pont akkor érnek be a terembe, amikor az ő kezét is megragadva lassú tempóban az ablak felé bandukolok vele, hogy ahogy ígértem, kib.sszam rajta! Nem jöt össze, megállítanak minket.
- Mindenki fejezze be!
Ott terem mellettem egy másik pasas, akinek a neve Francisco, és láthatóan az őrök egyenruháját viseli. Erre a pillanatra megállok, mert úgy vagyok vele ha hozzám ér, beverem az orrát! Elengedem az ájult kopaszunk kezét és kérdőn fordulok a hat biztonságiőr felé. Főleg arra meresztem a szemeim, aki itt áll mellettem.
- Mit művelnek maguk?! Azonnal haggyák el a bárt! Mi nem tűrjük a rendbontást!
Mutat rám és Dom-ra, aki valahol az asztal és az ablak közötti úton téblából.
- Ez remek. Épp most b.szom ki az utolsó rendbontót és utána visszaülünk inni az asztalunkhoz. Semmi rendbontás.
Tárom szét a kezeimet, mert egyébként sem mi kezdtük, bár jó, ez nem számít, de ha ez a két barom nem áll le vitatkozni az asztalunknál, akkor mi most is békésen iszogatnánk a hölgy társaságában. Francisco belemászik a privát szférámba és már már hörgő, de inkább morgó, mély hangot kiadva sipákolja nekem.
- Azt mondtam, azonnal haggyák el a bárt!
Azt már nem meri meglépni hogy hozzám érjen, de szinte belefröcsögi az arcomba egyértelműsítve a gyengébbek kedvéért az utasítást.
- Mr. Wessler! A maga számlájára írjuk a kár megtérítését, amit okoztak!

Azt hiszem Mr. Francisco be van pöccenve rám a törött ablakok miatt. Pedig az aztán nem nagy kár egy olyan bár tulajdonosának, aki a bárt csak alibiként használja és a fő bevétele nem innen származik. Viszketett a tenyerem, ki akarom vágni a kopaszt is, de nem hagyják. Nem akarok belefolyni a témába, de láthatóan az asztaltárs zokon vette a történteket, holott valószínűleg neki is aprópénz ez a két törött ablak. Most akkor min veszekszünk? Az ő oldalát megértem, elvégre nem mi kezdtük, ellenben mi fejeztük be. Az őrökét már kevésbé. Miután Dom kikel magából, a Francisco-nak nevezett ellép mellőlem és felé indul.
- Tudja hogy kit dobott meg a székkel a barátja? Nem?
A hanghordozásából úgy sejtem valami nagyon fontos ember lehet ez a kopasz, aki csak fekszik békésen a padlón. Érdeklődve tekintek körbe és megvonom a vállam, mert tudja a fene. Van egy olyan érzésem hogy továbbra is mi leszünk kirakva.
- A bár tulajdonosa. John Serratos.
Jah, így már biztos nem rúgja ki! Egyikőjüket sem. Témánál vagyunk, így amíg ezek diskurálnak én leporolom a hosszú kabátomat és megigazítom a széleit.
- Úgyhogy most elhúznak a f.szba a saját lábukon és maga kifizeti a kárt amit okoztak, vagy pedig mi hajítjuk ki önöket és maga kifizeti a kárt, amit okoztak!
Most kivételesen ez a Francisco Dom arcába üvölt bele. Nah. Ez remek.
- Vagy hagynak elmenni minket békésen, a tulaj meg megfizeti a kárt, amit okozott!
Látom a szemében a villanást abban a minutumban ahogy megfordul felém, miután megteszem ezt az elmés bejelentést. Jó, lehet hogy most csak be kellett volna fognom. Mérlegeljünk. Ortega a nyakamban liheg, megéri nekem szétverni a bárt és magunkra zúdítani a csendőröket?
- Nem értem magukat. Egy ablakról beszélünk.
Elindulok a főnök felé, amire rögtön hatan ugranak. Egyébként most jön be az ajtón még körülbelül egy tucat embere, mikor idebent is körbefogtak minket nyolcan. Amilyen képzetlenek, inkább haggyuk, a kérdés a megéri-e még mindig.
- Jól van, akkor mit szólnak ehhez? Rendbe hozzuk a főnököt, meghívjuk egy felesre és kifizetjük a kárt, amit okozott.
Most már kezdem unni. Ezért is ez a felvetés. Dom-ra nézek kérdőn? Igazából rajta is múlik, elvégre mind a kettőnket egy kalap alá vesznek csak mert egy asztalnál ültünk.

Felborzolódtak a kedélyek, látom Dom arcán a dühöt, és a megnyilvánulásai sem árulkodnak másról. Őszintén szólva unom a szájtépést, de mivel gőzerővel megy a diskurzus, kénytelen vagyok elszenvedő alanyként résztvenni benne. Már elöndöttem hogy nem csődítem magamra a rendőrséget, de a pillanatnyi le fel mászkálás és affektálás pontosan oda fog vezetni. Már látom! Akkor most rajtam a sor hogy szépen kisétáljak! Mármint sétálnék..mert közben az asztaltárs intézni óhajt valamit, a rá cuppanó biztonságiak pedig nem hagyják. Belemásznak a privát szférájába, így a segítségemet kéri.
- Menjetek már hátrébb!
Állok közéjük és lököm oldalra a Francisco nevűt, aki mérgesen öklözne egyet az álamba..ha nem térnék ki előle, hogy utána alkalmazzam a kulcsfogást rajta. Nagyon remélem hogy a számlát intézi, különben őt is összekötözöm ezekkel a bolondokkal! Rendre rá ugranak még páran, egyik az oldalamba vág bele egy isteneset, amire pillanatnyilag belém szorul a levegő, de közben forgunk a barátommal a kezeim között és a lábammal rájuk rúgom az egyik közeli asztalt. Néhány pohár csörömpölve eltörik, ez nekem pont kapóra jön. Hamar találok egy nagyobb szilánkdarabot, ezt szorítom a delikvens torkához.
- Azt mondtam, hátra!
Nah, ebből már értenek, bár a szúrós tekinteteket így is megkapom. Közben Dom vígan libeg a felhők felett az ONI-jával, megteheti, éppenséggel most én vagyok nekik a közellenség, aki sakkban tartja a vezetőséget Francisco személyében. Számoljunk fejben! Egy tucat áll az ajtóhoz közel, hozzánk közel hat, plusz a két kiütött tag. Ez már gombócból is sok! És amikor azt hiszem végre rendeződni látszik az ügy, Dom közli velük határozottabban, amit az előbb is! Szóval nem lettünk közelebb a megoldáshoz, sőt, olajat öntött a tűzre! Veszek egy mély levegőt és elengedem Francisco-t, az üvegdarabot pedig lehajítom a földre, így az is ripityára törik. Miért is gondoltam hogy majd a matu lesz az értelmesebb?
- Elmagyaráznád, most mi történik?
Kérem számon, amint odaérek az asztalhoz és egyébként csoda, hogy hagytak idáig elmenni! Valószínűleg még keresgélik a golyóikat! De nem kell ezeket félteni! Amint letesszük a sejhajunkat, már gyülekeznek is a varjak körénk. Megtehetnék hogy fegyverrel jönnek, de nem teszik, némelyik azért előkapja a gumibotját. Közben Dom elém tolja az adásvételi szerződést, én pedig morcosan a homlokomat rácolom.
- Közölnéd velük is?! Nincs kedvem szétverni az újdonsült bárodat!
Meg végképp nem akarok egy találkozót a rendőrökkel. Ortega tutira kiszúrna. Próbálok úgy érvelni hogy ő is belássa, nem kell nekünk itt csetepatét rendezni ezekkel!

Hirtelen fordul a hangulat, a körénk gyűlő csürhe először hitetlenkedve vizslatja Dom-ot, szerintem engem csak meg akarnak verni. Állnék elébe, ha egyébként az asztaltársam nem küldené el őket a halál f.szára! Oké! Maradjunk annyiban ezt a kört ő nyerte, én nézek fenyegetően a többire, ők meg téblábolnak, de érezhetően a gumibotok eltűntek. Nemsokára feltűnik egy menyét arcú talpnyaló valahonnan a hátsó sorból, és keresztülgázolva Francisco-n meg a többin, rögtön behódol az új főnöknek.
- Uram! Megtiszteltetés Önnek dolgozni!
Nyújtja a kezét Dom-nak, egyszer rám tekint azzal a sunyi mosolyával, majd megfordul.
- Hallottátok! Dobjátok ki őket!
Érdekes felállás kezd kialakulni, ugyanis az őrök java része Dom-nak dolgozik, mindösszesen a Francisco nevű és három társa maradnak a két alélt delikvenssel, bár az egyiket én személyesen hajítottam ki, szóval azzal dolga nincs senkinek! Nah de a többség erőszakkal kitessékeli őket, viszik a kopaszt is. Néhány pofon elcsattan, meg megy a háttérben a hangoskodás, de csak hamar pontot tesznek az ügy végére!
- Én egy üveg Bacardi-t kérek!
Ha már a piánál tartottunk. A menyét fejű még mindig itt legyeskedik az asztalunknál, de amint Dom hangja felcsendült, már rögtön haptákba is vágta magát!
- Azonnal intézkedem, uram!
Hála a jó égnek elhúz az asztalunktól, én pedig egy ideig figyelem a környezetünket. Jut idő az asztaltársamra is. Az emberek birkák, de ezt eddig is tudtam. Vagy pénzért bármit? Persze értem én, nekik ez a megélhetésük, akinek van esze, az nem harap bele abba a kézbe ami eteti! Eljátszom a gondolattal mi lett volna ha én is az őrök között vagyok? De aztán hamar belém hasít a tudat, hogy sosem lennék ott! Akkor minek gondolkodok hülyeségeken? Dom hangja szakít ki a fantázia világából.
- Minden amire vágytam ebben a táskában van.
Vigyorogva csapok a rózsaszín unikornis figurával megáldott női hátitáskára.
- De nem vetem meg a szép hölgyeket sem!
Nah, ne túlozzunk, noha neki ezt nem kell tudnia! Ennyi idő távlatában és más testében igazából már nem tudom minek hívjam magamat. Férfi vagyok, stimt! Sajog az oldalam ott ahol megütöttek, szóval egy kis ideig azzal szórakoztatom magam, hogy kipuhatolom eltörött-e a bordám, vagy sem. De nem szúr, úgyhogy nem! Egy fura érzékelésem azért volt a testet illetően. Mintha nem fogná úgy az alkohol, mint engem hajdanán! Vajon milyen ember lehetett az, akinek a testében vagyok? És miért került kockába? Nem ártana ezt is kideríteni!
- Dom. Az ablakra neked lesz gondod, de én törtem be!
Röhögök fel a mondatára. Tegyük hozzá hogy az ő seggét védtem. Én. Egy Matuét. Ha ezt a klubban elmesélem... Már ha lenne....
- Mégis mit fogsz kezdeni vele?

Egy hang sejlik fel a fejemben, határozottan duruzsolva eme szavakat. "Használj fel mindent, ami a rendelkezésdre áll! Küldöttek vagyunk, elfogadjuk amit adnak!" Az ő hangja. Szó se róla, a mellettem ülő matutól ugyanúgy feláll a szőr a hátamon, mint azoktól a barmoktól, akiket az előbb kicipeltek. Meg azoktól is akik cipelték őket. A világ rendje pontosan olyanra alakult, amire számítottunk hajdanán. És ez valójában keserűséggel tölt el. De a hiányuk? Szinte felemészt! Kezdene elmenni a józan eszem? A hangja rángat ki a gondolkodásból, kényszeresen a hölgyekre szorítkozik. Hát mi másra! Hölgyek, pénz, hatalom. A kérdés a sorrend. Szélesen vigyorogva válaszolok neki, de láthatóan és tapasztalhatóan ő mindent jobban tud nálam. Ha tudná...
- Ebben igazad van.
Hagyom rá a témát, pedig hát a táska tartalma sem elhanyagolható szempont. Közben megérkezik egy pincérnő. Lepakolja az italainkat, a poharakat és még tölt is nekünk.
- Köszönöm.
Emelem a csinos arcára a poharam és lehúzom a tartalmát, hogy aztán egy következő kört töltsek magamnak. A pincér és az első slukk után érkeznek a Dom által annyira várt hölgyek. Kissé olyan benyomást kelt, mint a gazdag üzletember elkényeztetett hülyegyereke. De mivel megvette a kócerájt seperc alatt, két eshetőség adódik: vagy neki is van vagyona, vagy pedig már csak neki van vagyona a családból és talán tök egyedül van. Felteszek neki pár érdektelen kérdést, és ahogy vártam érdektelen válasz érkezik rá. Minden mindegy, csak a szórakozás! Nos, ez most nekem is egy szempont több évtizednyi szunyóka után! Azzal már nem tudok mit kezdeni, hogy úgy érzi a barátja vagyok. Rohadtul nem!
- Nem vagyok a barátod. Csak egy ember, aki leült melléd inni és bajba keveredett veled együtt.
A mondata végére azért bólintok igennel. Fogalmam sincs mire lenne jó az ő segítsége, de ugye használjak fel mindent...Bár akár ez a mostani szórakozás is vehető annak. Már ha annak veszi, mert ha nem, akkor talán később. Az egyik örömlány az ölembe ülve elkezd tekergőzni, és tekintve hogy az elmúlt hosszú időszakban a testem túltolta a hormonok termelését, másra már nem figyelek, így Dom hangja is eltörpül. Meg kell hagyni az a kopasz jó nőket szedett össze a bár vendégeinek, tehát volt ízlése. Hosszú, fekete haj, mogyoróbarna szemek, gömbölyded idomok vonaglanak előttem.
- Mit szólnál ha a bulit egy szobában folytatnák?
Nem mintha nagyon noszogatni kellene őket. De így a jelenlegi munkaadója is hallja. A kezét végig húzza a véres számon, és megnyalja az ujjára ragadó piros nedűt. Nah, szerintem ez jó buli lesz! Csábító tekintete keresztüzében tessékelem le magamról és állok fel. Felkapom a vállamra a táskát, meg az üveg Bacardit, aztán a hiányos öltözetű hölgy kezét kérem.
- Jó szórakozást!
Vigyorgok még egyet Dom-ra, aztán ezzel az elánnal el is sétálunk a dolgunkra. A közelben láttam egy motelt, biztos lesz kiadó szobájuk egy pár órára. Van alkohol, bár azt rendelni is tudok, van egy zsák kábítószer, az univerzum tudja hogy milyen szerekkel - mert azt a Kaszás-t még én sem próbáltam -, úgyhogy csapunk egy görbe estét!

//Köszönöm a játékot