Success is not final, failure is not fatal

Mivel kaptam egy saját számlát a jó Valhallen uraságtól, mondván ez fedezni fogja a költségeimet amíg neki dolgozok, nyilván első dolgom volt keresni egy "leinformálható" fegyverkereskedőt. Nah nem azért hogy rögtön rövidre zárjam a matu életét -noha amikor felébresztettek és később elindultunk hozzá, eljátszottam a gondolattal-, hanem mert egyre kacifántosabb ez az ügy. Csak idő kérdése kinek szúrok szemet. És valahogy sejtem ha a végére is járnék, már előre készítik nekem a buktatót. Nem hiszem hogy bárki bevállalná a tényt hogy szabadon engedett egy küldöttet. Valhallen meg aztán főleg nem. Akkor inkább intézem magamnak! Az összeköttetésem pedig a Vigyorit javasolta, legyen az bárki is és összehozott vele egy időpontot. Találkozó Osaka-ban, a rakparton, a 21.-es számú raktárépületben, pontban délben. Itt vagyok, éppen az épülethez vezető rövid útszakaszra lépek rá, és a távolban már látok két embert az utam céljául megnevezett egység előtt. Gondolom ezek a Vigyori emberei. Mivel össze akarom hozni az üzletet vele, inkább hallgatok az utasításaikra, és ahogy elnézem, csak rutin ellenőrzés. Érthető. Én sem akarok meglepetést a találkozó alatt. Bár a rakpart ezen része most egyáltalán nem forgalmas. Készséggel együtt működök, így hamar szabadulok és mehetek be az ajtón. Odabent meglepően tágas rész fogad, rengeteg sok állvány, rajtuk dobozokkal, ezek valamelyik hajó rakományai lesznek. Ellavírozok köztük a szűkös helyeken, míg átérek a másik oldalára. Egyből kiszúrom az alakokat, úgyhogy nem is húzom tovább az időt, mikor az én fejem is előkerül az állványok közül.
- A nevem Rick Davis. A Vigyorit keresem!
Gondolom meg is találtam, kérdés hogy melyikük az. Tekintve hogy előre le volt beszélve a találka, nem gondolhatja azt hogy elvétettem a házszámot és őszintén szólva nem is lenne türelmem ehhez a huzavonához, ezért is tértem rá a lényegre. A hátuk mögötti asztalon három nagyobb fémfoboz hever. Remélhetőleg abban lesz a holmim. Első blikkre is megmondom hogy ezek bűnözők és nem egy online áruház alkalmazottai, akik készséggel leszállították nekem az árut, szóval résen vagyok. Ugyanakkor sejteni vélem hogy mind a kettőnknek az a célja hogy gyorsan túl legyen az üzleten, és neki hogy megkapja a pénzét, nekem meg hogy megkapjam a fegyvereket.

Kovács+Vigyori
@

Egy ideig szemezünk az előttem felsorakozó emberekkel, akik eltérő bőrszínnel és hajszínnel rendelkeznek, de a ruházatuk mindnek ugyan olyan. Majd előlép az elsőre is leginkább szemet szúró pasas, bár nem mertem volna rá fogadni. De mint kiderül, ő az. Úgyhogy én is közelebb lépek. Hamar a táskák felé invitál az újdonsült vendéglátóm, így vele tartok.
- Számít az Önnek?
Mondjuk úgy kihallottam az öniróniát, már ami a fegyvereket játékként megnevező részét illetné. Nagyjából felsorolja a választékot, aztán kinyitja az egyik nagyobb pakkot és kivesz belőle egy kézi fegyvert. Én is alaposabban szemügyre veszem azt, amit a kezében tart. Bár nekem ez tényleg csak "játék".
- Kellene egy Szilánk és egy Bee, meg ezekhez golyók. Egy tucat füstbomba, egy NightHawk. Van-e lézerfegyver? Bármilyen?
Ha engedi közelebb lépek a táskához és körbenézek, mert késeket és kardokat emlegetett, ezeknek pedig nagy szerelmese vagyok. Bár használni ritkán szoktam őket. De ha mondjuk a fegyverek kifogynak, a kard sosem fogy ki és mindig éles marad a gondozásom alatt. Talán nem ártana egyet vennem, már ha akad arra érdemes, mert a bóvli hamar elrozsdál, vagy csak letörik a  pengéje, afféle vacakokkal meg nem érdemes foglalkozni. Lássuk mi a felhozatal!
- A Japán kések és kardok szintén érdekelnek. Megnézem őket.
Bár igen szívélyesnek tűnik, mondván turkáljak bele a holmijába, azonban ez a cselekedet még a piacon is bunkóságnak hat, ezért inkább rábízom. Szerintem ért hozzá és tudja miről beszélek.

Kovács+Vigyori
@

- Eszemben sincs bankot rabolni!
Nézek komolyan a fickóra a kérdését követően. Nem azért mintha félnék hogy beleköp a levesembe, mert ha így volna se hiszem hogy érdekelné efféle üzlet -betársulni egy bankrablásba-, inkább csak a miheztartás végett. Nem akarom hogy pitiáner bűnözők közé soroljon be magának. Jelenleg még bűnöző sem vagyok..de talán megint az leszek, egyszer. Az emberek úgy tudják meghaltunk mind, senki sem számít egy élő Küldöttre. De akármelyik végéről is közelítem meg a dolgot, ha itt ma most üzletet kötünk anélkül hogy bárki bárkit lelőne, akkor érdemes volna vele "üzleti kapcsolatot" ápolni, úgy könnyen be tudnám szerezni tőle a felszereléseimet. Nem túl bizalomgerjesztő a fizimiskája, viszont gond nélkül eljutottam idáig, az emberei nem gec.skedtek velem, leszámítva a motozást, de fordított helyzetben én is így járnék el, úgyhogy lenyeltem a békát. Ő meg készséggel válaszol a kérdéseimre és elkezd "körbevezetni". Tekintve hogy a PILA-t mutatja be nekem, érdeklődve követem és csendben figyelem.
- Ó, ezt sajnálattal hallom! Egy lézerpisztoly mindenképp kellett volna! Feltétlenül, ha megtudunk egyezni egy újabb időpontban!
Bár egyenlőre nem számítok rá, de később szinte borítékolhatom hogy a protektorátus a nyakamba száll. Most az RPG-vel foglalatoskodik, ezért csak követem a mozdulatait, de aztán kikívánkozik belőlem.
- Az RPG valóban az én személyes kedvencem is, de a jelenlegi helyzetemben nem volna kire lövöldözni vele!
Egy kissé sután vigyorodom el, mint a sorozatgyilkos a megfigyelt áldozattól egy távoli utcasarkon. A pasasban van egy adag eszelős löket. Ez tetszik! Bár jobb lesz vigyáznom vele! Fogalmam sincs mire képes, úgyhogy tartsuk be a játékszabályokat! Én most itt egy vendég vagyok, így hagyom kibontakozni, pakolgat itt nekem előzékenyen én pedig hamar megtalálom a Bee-t. A kezembe fogom és célzok vele az üres falra.
- Ez megvan. Esetleg egy Szilánk? És golyók hozzájuk?
Ezzel kezdtem, ebből kifolyólag most annyira nem érdeklődöm a páncéltörők után, mert tényleg nincs mire használnom őket. Nem megyek háborúba, nem üldöz a GY.R. és még Valhallen sem fenyegetett meg! Hamar képbe kerülnek a kardok.
- Egy kétélű katana nekem is jöhet!
Első ránézésre is megmondom, nem árul bóvlit, vagy ha igen, akkor jól eldugta. Áttérünk a dobócsillagokra.
- Egy tucat kunai, és ugyanennyi dobócsillag. És egy tantó is!
Hogy ne b.ssza fel az agyát a pakolgatással, én készséggel kiszámolom itt az asztalon, majd amikor megvan minden, kérdőn rátekintek.
- Belefér még az a táska?
Látok egy kevésbé megpakolt kézi táskát, ez a sok kis fegyver pont beleillik. Ha igen, akkor ennek a tartalmát átpakolom a dobócsillagos pakkba, én pedig belerakom a saját motyóimat. Tökre elégedett vagyok. Majdnem minden megvan.
- Oké, szóval akkor még kellene a Szilánk, a golyók hozzá és a Bee-hez és egy tucat füstbomba. Jah és egy Nighthawk. Ezeket fizessem ki most, vagy rendezzük a legvégén?
Kintről ekkor csapnak fel az ordibálós hangok. Ó, ez nem jelent jót!
- Mi a franc van odakint?!
Mordulok fel és egyből rá tekintek. Erről nem volt szó, szerintem a tekintetemből leolvashatja hogy hirtelen nem tudom mire vélni a történéseket. A táska pántja a kezemben, már már ugrásra készen vagyok, tekintve hogy ők jóval többen vannak itt bent, nem nekem fúj a szél a jelen helyzetemben. Talán az asztal némi védelmet kölcsönöz ha elkezdenének tüzelni rám, de ha valakinél lézer van, akkor finoman is szólva ráb.sztam! Az pillanatok alatt miszliket csinál a védelmemből. Mondjuk a hagyományos golyókat se szeresse, de úgyse szándékozom sokáig mögötte maradni. Nyilván elhúznám a csíkot, amint kellően fel tudom mérni a lehetőségeket! Nah, de akkor csak szépen sorjában!

Kovács+Vigyori
@

Mondjuk úgy hogy a pattanásig feszült idegeim nem arra lettek hangolva, hogy valaki közjátékát végigkövesse. Általában a bűnözőkre nem jellemző az udvariasság. Én is erre számítok, amikor megragadom a kisebb fegyvereket tartalmazó csomag pántját. De aztán az engem vendégül látó Vigyori hangja csapja meg a fülem, aki még fel is szólít arra, amire készültem. Bár nem pont így! Szóval a hátamba várt golyózápor helyett, csupán némi ideggőzös szedelőzködés kezdődik, ő pedig elővesz egy Thompson-t. Hú, b.szki, ez a fazon nem normális! De nekem ez tetszik benne! Igen, határozottan! Miután a gönnygázok már beszöktek, én úgy ítélem meg a helyzetet hogy ez veszett ügy, a lövöldözés helyett célszerű volna nyúlcipőt kötni, talán még el tudunk slisszolni, bár fogadni nem mernék rá!
- Hé! Jöjjön!
Intek neki és én meg is indulok. Ha már ő volt olyan előzékeny és nem az én hátamba küldte a golyókat, akkor most visszadom neki és én is leszek legalább annyira, hogy felhívjam a figyelmét: túllőt a célon. Ideje volna elhúznunk a belünket! Kapcsol. És akkor ennyit az udvariaskodásról, mert én szaladni is kezdek a hátsó kijárat felé, utána. Teljesen biztos hogy nem értem jöttek, de azt se szeretném ha ez az incidens idejekorán derékbe törné a láthatóan "gyümölcsöző" kapcsolatunkat! Szaladunk a kijárat felé, a Vigyori előbb ér ki mint én. Kintről fény csapja meg a szemem, nem is maga a jelenség, hanem inkább a hirtelensége az, ami miatt megtorpanok, de akkor már fel is zengenek a harsány hangok.
- Dobja el! Fel a kezekkel!
Jah, szóval ennyit a menekülésről! Már csak idő kérdése, mikor látom meg Ortega elbűvölő orcáját, pedig a hátam közepére sem szeretném a bírókat, se a kárörvendését. Persze, megmondta az első nap, amikor a kocsiban ültünk, hogy még találkozunk! Lassan lerakom a kezemből a motyókat és ahogy kérték felemelem a kezem. Miközben kattan a bilincs, a tekintetemmel az üzletfelemet keresem. Valahol itt van. És végig fut az agyamon a gondolat: erre jól ráb.sztunk!

Kovács+Vigyori
@

A felfordulásban megérkezik az üzletfelem is, mikor éppen kattan a bilincs a csuklóimon a hátam mögött és az engem letartóztató bíró bukósisakjának levont üvegén látom a fanyar tekintetem, jóval mögötte pedig a magát Vigyori-nak nevező bűnöző orcája villan meg. Lemaradva, de követem az eseményeket és bizony megfordul a fejemben, hogyha így áll nekünk a zászló, talán én is megpróbálhatnék... Igen, talán! ..ha alaposabban körbe nézek, mielőtt belépek az épületbe..talán...de teljesen biztos vagyok benne hogy nem engem követtek. Így ez kb. kivédhetetlennek bizonyult így visszagondolva. És ez sem jó ötlet! Hátra van kötve a kezem! Az egyetlen, amit elérek, hogy én is ott végzem mellette a földön! Az idegek pattanásig felszültek, a levegőben érezni lehetett a vesztét, mégis rohadt nagy szerencséjére senkinek sem sült el a fegyvere. Aztán nagyon hamar a delírium völgyébe küldték, amire ő mosolygó fejjel indult. Sokan rosszalló fejrázással konstatálják a történteket, én csak pislogok ki a fejemből, de érezhetően a delikvens akit leszedáltak, nah ő egy teljesen más valóságot élt meg! Bakker! Látni véltem a tetteiben egyfajta tudatosságot. Bár lehet kezdek megőrülni én is! Mindenesetre akármennyire őrült is a Vigyori, nekem megfelelő partnernek tűnik, így aztán a rendőrkocsiig menet, de még azon túl is a már lehetséges szabaduláson gondolkodtam. Aztán a hogyan továbbon. Teljesen biztos hogy engem ki fog vitetni Valhallen, kellek neki. Bár lehet beletelik egy kis időbe. Nah meg persze kapni fogok hideget meleget Ortega-tól, ha előkerül az őrsön, mert itt nem volt jelen.

Pár óra múlva már egy külön szobában örülhetek az engem faggató bírók jelenlétének.
- Már mondtam. Semmi közöm hozzájuk. Nem ismerem őket.
Jelentem ki hidegen, huszadjára is a velem szemben fanyalgó bírónak, aki fizikai bántalmazással fenyeget. Hát ki nem ... le! Már egy órája felsorolta a nemlétező bűneimet, már amik Rick Davis előéletét érinti, mert az enyém sokkal, de sokkal borzalmasabb ennél. Lapozzunk! Megérkezik egy nagyon sima képű, talpig hivatalos gúnyában érkező ember, aki mint kiderül engem képvisel. Ó, Valhallen egyik 'szolgája'! Előzékenyen bemutatkozik, engem megkérdeznek hogy tényleg ő-e az ügyvédem, én pedig készséggel rábólintok. Egy hivatalosnak tűnő papírost húz elő a kabátzsebéből, amire a bírók kivonulnak a teremből, ezzel az emberrel együtt. Úgy saccolom pár perc és szabadulok.

Beletelt egy félórába, de immáron bilincsek nélkül, kifelé tartok abból a szobából, bosszús tekintetek kereszttüzében lépek rá a folyosó ösvényére. Ez nem volt bekalkulálva. Most kifejezetten az asztalukra köptem, ezzel akaratlanul is magamra vonva a figyelmüket. A kérdés hogy ez meddig tart ki? Remélem nem úgy, mint Ortega-nal, aki meg tudom hogy nem rám van kihegyezve, hanem Valhallen-re. Most tudjuk meg, amit tudni lehet a Vigyori hol létéről és elkövetkező lehetséges szabadulási pontjáról. Először az ügyvédem kérdezem, aki nemes egyszerűséggel közli, hogy valószínűleg egy ugyanolyan tárgyalóteremben - mert ezt annak nevezik? - ücsörög. A következő utam az információs pult lenne, de miután elvállnak útjaink az ügyvéddel, a kanyarban összefutok Ortega-val. Vele biztos nem közölték hogy szabad vagyok, mert csakhamar megint elszeparálódok egy fogdában és hallgatom a hegyi beszédét, amit lezavar nekem. Meg hogy ő elintézi hogy hetekre itt hűsöljek. Oké!

Mondanom sem kell, nem ment neki, de a csörtéje arra elég volt, hogy egyrészt felb.ssza az agyam, másrészt meg hogy egy egész napig ott számoljam a repedéseket a falon, míg végre újra előkerült az ügyvéd és lőn világosság!

Aztán némi utánajárás árán kiderült, hogy idő közben a Vigyori-t beszámíthatatlan őrültnek titulálták és elszállították a megyei elmegyógyintézetbe. Mi van? Szerintem ő minden, csak nem beszámíthatatlan..kiszámíthatatlan, az az! De rohadtul félre diagnosztizáltak! Nem kétlem hogy ott is vigyáznak rá, de így sokkal egyszerűbb dolgom lesz, mintha itt lenne az őrsön!

Kovács+Vigyori
@

Beültem a kocsimba és elindultam, a célom jobb híján a Megyei Elmegyógyintézet volt.
- Poe. Kérlek, nézz utána hogy érkezett-e egy Vigyori nevű beteg az elmegyógyba!
Amint kimondom az ONI-mba, visszacseng, mennyire hülyén is hangzik ez. Hát nem biztos hogy ezen a néven került be!
- Helyesbítek! Inkább azt nézd meg, hogy a ma beszállítottak között volt-e egy zöld hajú, jókedélyű pasas, amolyan átlagos testalkatú, 180 körüli magas és 70 vagy 80 kiló. Kirívó öltözékben.
Nah, ezt szépen körül írtam neki! Mindegy melyik információn indul el, annyira nem átlagos egy pasas, hogy kurvára de szemet fog neki szúrni valahol az adatfolyamban. Utána vagy tíz percig eseménytelenül robogok a kocsival a földön, utam egy dugóban ér véget. Éppen váltok repülő üzemmódra, hogy egy légiútra tereljem a fásultságom, amikor Poe hangja csattan fel az ONI-ból.
- Uram! Még nem érkezett be, de úton van! Egy fekete, páncélozott rabszállítóval haladnak a 42-es légiúton!
Már felfelé haladok a kocsival, és hamar be is tudok sorolni a közlekedésbe.
- Köszönöm. Hamarosan jelentkezem!
Az említett út a jelen állás szerint öt percre van tőlem, ha nem dugulok be megint valahol. Páncélozott, tehát esélyem sincs feltörni, nincs hozzá fegyverem. Ami azt illeti, csak egy szaros SA-m van, ami pont arra elég, hogy lelövessem magam, tekintve hogy az őröknek minimum Szilánkja lehet, vagy még annál is jobb. Mondjuk egy Ítélethozó, ha bíró is ül a soraik között. Az összes többit, amit vettem tőle, azokat elkobozták. Bár, talán mégsem ilyen rossz a helyzet, elvégre egy őrültet nem őriznek annyira jól, mint egy elítélt gyilkost. Őt pedig jelen állás szerint fegyverbirtoklásért és árusításért kapták el. A jelentésben amit Poe talált, szó szerint ezek álltak. Meg hogy a pasas beszámíthatatlan őrült. Frankón zizi, ezt én sem tagadom! Némi száguldást követően hatótávba ér a rabszállító, látom a hátát.
- Poe. Előttem. Ez lenne az?
Pislogok kifelé a kocsimból, mustrálva a fekete furgon hátulját. A társam követi a kocsimat az ONI jelek alapján, így az előtte lévőt is le tudja csekkolni.
- Igen, uram!
Nagyon jó! Akkor valamit ki kell találnom, mert most sebezhetők. Később már nem biztos. Fogalmam sincs róla, mennyire őrizhetik jól, vagy nem jól az intézményt, szóval nem kellene tűkön ülve követni őket odáig. Csak egy ütközés jöhet szóba, és ha nem töri ki a nyakát, meg én sem, no meg az őrök vannak olyan hülyék, hogy kiszállnak a kocsiból...akkor lehet esélyem. Meg neki is. Így aztán tövig nyomom a pedált, a sebességem pedig nagyon gyorsan nő. Indexelek jobb oldalra és elkezdem kikerülni őket ezzel a sebességgel. Közben elmormolhatnék egy imát ha hinnék egyáltalán bármiben is, de ez így elmarad. Cserébe az eléjük besorolást követően hatalmas fék következik. Be vagyok kapcsolva. Összeszorítom a fogaimat és várom a pillanatokon belül bekövetkező katasztrófát, már ami a kocsit illeti. Elvileg az én kocsim is jól felszerelt, nem kellene neki lazán rám gyűrődnie...

//kockadobás az ütközésre, és hogy az őrök kiszállnak-e a rabszállíltóból

Kovács+Vigyori
@

Még a szemem is behunytam az ütközés előtt. A két monstrum egymás útjára lép, hangos csattanással érintkeznek, majd az én járgányom megpördül és métereket forog felfelé, míg az övék egyenesen a föld felé zuhan. A forgás miatt kis időre elvesztem az érzékelésemet, aztán amikor az út végére érve lefelé ívelünk, kínomban már a műszerfalba kapaszkodom. Gyors zunahás veszi kezdetét, megnézem a biztonsági öv tartását, nagyjából erre van időm és már csapódok is bele a földbe. Pár percre elvesztem az eszméletemet, arra nyitom ki a szemem, hogy a kocsi eleje füstöl, én pedig a kormányra dőlve ébredezek. A fejemből vér serkent, de már kezd odaszáradni, ami jó jel. Ugyanakkor kínos letargia uralkodik rajtam, így kiszállni sem egyszerű a járgányból. Hosszú pillanatokig vesződöm az öv kikapcsolásával, az ajtó kinyitásával, de aztán kiszállok és megkerülöm a kocsit. Mivel senki sem lőtt rám mindeközben, úgy vélem még ők is a golyóikat keresik. Pár méterrel távolabb veszem észre a rabszállítót, a feje tetejére állva. Nem szállt ki belőle senki, nekem meg nincs értelme tüzet nyitni rájuk. Sietek, amennyire tudok közelebb jutni, így meglephetem őket. Talán. A haladásomat nehezíti a szédülés, ami még javában tombol a fejemben és a kettős látás sem fogja segíteni a pontos lövéseket. Nah, de abból főzök, ami van! A furgon bal oldalánál lapulok meg és várok, tettre készen. Kisvártatva nyílik is az ajtaja, de aztán egy ismerős arc bukkan fel mögüle. Az ujjam a ravaszon volt, most viszont a célzás ismét az ajtóra terelődik inkább.
- Jah.
Válaszolom neki kúrtán. Nem tudom várt-e mást, vagy engem pont nem, de nem tök mindegy?
- Menjünk!
Bökök a fejemmel az autóút irányába, tekintve hogy se a rabszállító, se az én járműven nem üzemképes, valamivel pedig el kell hagynunk a tett helyszínét. Kissé botorkálva jutok ki a többsávos útra és az első szembejövő kocsi elé állok ki, fegyverrel a kezemben, amit elsütök egyszer. Ugyan a szélvédő tetejére célzok, az bőven elég hogy a sofőrt fékezésre késztesse. A kocsi megáll, én meg üvöltök.
- Kiszállás!
Amint a Vigyori is ott van mellettem, csak biccentek egyet neki.
- Te vezetsz!
Meg neki kell a pasast is kirángatnia, mert szemmel láthatóan totális pánik uralkodott el rajta, holott eszem ágában sincs lelőni. Csak megfenyegettem. Amint mind a kocsiban vagyunk, a fegyvert biztosítom, nehogy véltlen elsüljön. Fogalmam sincs mit csináltam volna, ha a Vigyori nem mászik ki magától, mert nagyon buta helyzet alakult ki, de jobb hogy így esett!
- Mi a terv?
Kérdezem, miközben a tárat ellenőrzöm és számolom a muníciót. Nem tudom sor kerül-e még lövöldözésre, de nem állok túl jól a golyókkal. Gondolom van számtalan búvóhelye, remélhetőleg olyan helyre megyünk, amit csak és kizárólag ő ismer.