Lewis és Dredd

           

to Dredd

Korán hajnalban Andrea ébresztet fel hogy menjek vele gombát szedni. Begyűjtöttünk sok flaskát, de valahogy kétlem hogy az elég lenne ennyi embernek egy ebédre. Szerencsére nem csak mi nézelődünk élelem után, mások is kijárnak, a park határain túlra, no meg a készleteink bár fogynak, még bőven vannak. Amikor visszaértünk mégis álmos voltam, nem szokták meg a receptoraim hogy ilyen tevékenységeket végezzek és itt most nem a szedéssel van a legnagyobb problémám, hanem a hosszú kutyagolással karöltött folytonos hajladozással. Egy kis szundit követően pedig megjelent Dredd bíró. A műholdas kapcsolatokról kérdezgetett, én pedig mondtam hogy ahhoz jobb eszközök kellenek. Bár lehet hogy ő talán úgy gondolja, azonnali csodával szolgálhatok, pedig nem. Csodák nem léteznek. De ha begyűjtjük a kellékeket hozzá, akkor csiholhatok egy néhány perces kapcsolatot. Ebben maradtunk. Délben kaptam a tejszínes gombás raguból, finom volt. Kicsivel később pedig a sátramban megjelent a bíró ismét.
- Üdv, Dredd bíró!
Nyögöm ki a vontatott szavakat, egy kissé összeakadnak a tekervények a látványára, elvégre törvényszolga, nekik kijár a tisztelet, de nemrég megkért hogy tegezzem és ez még nem megy egy csettintésre. Felemelem a kezem a köszöntése közben, aztán a nadrágzsebemben kezdek el kutatni a lista után. Nem túl hosszú, pár cucc elég egy ilyen megvalósítására. Mellé lépkedek ezzel a listával és kérdőn tekintek rá.
- Kellene egy nagyobb adóvevő, egy jelerősítő és valami magaslati hely. Jah, meg az ONI-d.
Valamiért akaratlanul is széles vigyor terül szét az ábrázatomon, amikor a készülékére mutatok a kezén.
- Úgy gondolom hogy elzártak minket a külvilágtól, mesterségesen, ami a műholdakat illeti... De az ONI-val és az adóvevővel, egy megfelelő helyen, jelerősítővel pár percre átléphetjük a korlátokat.
Próbálok nem túl robot szerűen beszélni, ami nehéz ha beleélem magam a kapott feladatba. Már én is gondolkodtam ezen, ám tartós kapcsolatot létesíteni rettentően erőforrás igényes. Ráadásul nekem nem kenyerem a fegyverek használata, nincs atletikus kiállásom és nem tudok egy tisztességes pofont lekeverni senkinek sem, így értelemszerűen nem akartam egyedül bárhova is menni. De most itt van Dredd.
- Emlékezeteim szerint a város keleti szélén állt egy rádióállomás, ott talán meglelnénk, amit keresünk. A víztároló pedig tökéletesen alkalmas lenne az adóvevő kiszereléséhez, és kellően magas. Mit gondolsz?
Nem lenne rossz ha tudna valami közelebbit, mert szerintem a város széle már bőven veszélyes lehet. Nekem viszont nincs jobb ötletem. Egy dolog a lementett térkép, egy másik a tapasztalat. Utóbbi van neki.

           

to Dredd

- Visszakapod. Egyben.
Ismétlem az előbbi kitételeket, és elveszem tőle az ONI-ját. Csak egy kicsit kell átalakítani. A nadrágom zsebébe csúsztatom.
- Igen.
Bólogatok hevesen a kérdéseire.
- Azt hogy ki, nem tudom. A bombázással egy csomó kiépített hálózat megrongálódott. Ha több városban is ezt művelték, akkor nem lesz sehol sem térerő. A mobilok és az ONI-k így használhatatlanok. Nem tudom biztosan, erről akkor győződhetnénk meg, ha be tudnék menni egy tűnyaláboló állomásra.
De, amúgy biztosan tudom, ez volt az egyik utolsó adat a protektorátus szerveréről, szóval teljesen el vagyunk zárva. És ha ott, akkor a műholdakkal is.
- Nem nagy dolog. Elfordítják őket másfelé, de a jelerősítővel elcsíphetjük valamelyiket.
Ez után vázolom fel a tervemet, amire ő is gondolkodni kezd, elmondja mit tapasztaltak ott legutóbb.
- Nem csak esélyünk van. Biztosan meglesz. Tartós kapcsolatot is ki tudnék építeni. Csak mivel veszélyes helyen van, és nagyon erőforrás igényes, vagy az áram fogyna el, vagy pedig valamelyik alkatrész használódna el, mert nem tudnánk napi szinten karban tartani. Egyszóval nagyon körülményes lenne fenntartani és nem bizos hogy be tudnánk szerezni a pótlást. De a pár perces kapcsolat menni fog.
Dredd aztán nem sz.rozik, gyorsan eldöntötte. Valamit nagyon akarhat, de most nem firtatom. Úgy gondolom nekünk is a hasznunkra válhat.
- Elkérem Dale szerelő ládáját. Azon kívül több méter kötélre.
Meg persze ételre, vízre, hiszen nem tudhatjuk mikor érünk vissza. Optimális esetben hamar, de sajnos sosem optimális semmi, ezt már én is számtalanszor megtapasztaltam.
- Akkor holnap reggel?

           

to Dredd

A felvetésére bólogatok, nagy szemekkel. Ő is tudja amit én.
- Nem lesz könnyű. A belváros kellős közepén van. Talán meg sem éri odamenni.
Jelentem ki egyszerűen és lemondóan. Őszintén szólva én nem akarok elpatkolni azért, hogy beigazolódjon, vagy épp rácáfoljunk a megérzésemre. Amit persze pontosan tudok, hiszen mielőtt megszakadt minden kapcsolat még hozzáférésem volt a protektorátus szervereihez. De ahhoz hogy egy Dredd féle ember is elhiggye, ahhoz tények kellenek, nem feltételezések. Sejteni véljük hogy a központban tömörül a legtöbb élőholt. Nem is ütöm a vasat emiatt. Nekem nem fontos hogy bemenjünk oda. Megbeszéljük a részleteket, aztán ő elköszön tőlem.
- Rendben. Akkor holnap. Napkeltekor.
Egy kis ideig az jár a fejemben hogy az egészen pontosan mennyi is? Öt óra? Hat óra? Befejezem a sátram odalánál felállított makettet, már ami a rögtönzötten farigcsált apró épületet jelenti. Nagyjából felraktam azt a térképet, ami az utolsó mentésnél jött. Ezután megkerestem Dale-t. Nem volt egyszerű elkérni a szerelőládáját, cserébe kérte, hogyha látok valamelyik közeli boltban forrasztópákát, akkor hozzam el. Fogalmam sincs mire akarja használni, de abban egyetértettünk, hogy hasznos és kell. Elővettem egy hátizsákot, összepakoltam mindent, amire szükségem lehet az utunk során: sebfertőtlenítő, kötszer, fájdalom és lázcsillapító gyógyszerek, több palacknyi víz, meg csomó protein szeletet. Dale szerelőládáját nemes egyszerűséggel kézben viszem majd. Van vagy 3 kg, de annyi baj legyen. Buzgómócsingként feküdtem le, így nem is aludtam jól, vagy ha igen, még álmomban is ezen járt az agyam.

Másnap korán keltem. Megmosakodtam, felöltöztem és magamhoz vettem a tegnap összekészített felszerelésemet. Utána Dredd keresésésre indultam. A táborban hamar útba igazítottak, azt mondták a Jeep-nél van. Elcaplattam oda, megálltam a kocsi előtt és a felszerelésem a motorháztetőre pakoltam.
- Jó reggelt!
Köszöntöm, amint megpillantom.
- Rögtön indulunk is, vagy előtte megreggelizünk?
Szeretem Dale füstölt halát, de ha azt mondja megyünk, akkor megyünk. Majd eszek valamit a kocsiban.

           

to Dredd

Engedem hogy Dredd elvegye a nehéz holmit és betegye a kocsi csomagtartójába. Csak a hátizsákom maradt rajtam.
- Akkor hozok egy szelet füstölt halat Dale-től. Te is kérsz?
Hallottam hogy már evett, inkább udvariasságból kérdem meg, de ha kér, akkor hozok neki is. Persze még nem indulok el, mert egyéb kérdéseket intéz hozzám. A kocsi mellett haladok, magamban konstatálva hogy ez a jeep jó hogy van nekünk. Összkerék meghajtás, nincs vele annyi nyűg, jól bírja a strapát.
- Igen, csak izgulok. És félek is.
Alapból munkamániás vagyok, ez minden M.I. tulajdonsága, átgondoltam párszor hogy mihez tudnék kezdeni, ha bejutnánk a protektorátus központjába. Szép álom. Mondjuk Dredd-ből kinézem hogy megpróbáljuk, azzal pedig magam irányában vagyok tisztában, hogyha éles lesz a helyzet én össze vissza fogom magamat kaksizni..képletesen szólva. Jesszus! Még lőni sem tudok, nem hogy Dredd-et, vagy magunkat kihúzni a bajból, de majd meglátjuk. Soha ne mondd, hogy soha!
- Dale szeretne egy forrasztópákát. Azzal az elektronikai paneleket is meg tudjuk javítani.
Az utóbbit csak hozzáteszem, mert egyébként Dale-nek az akkumulátorhoz kell, de én pedig tudnék vele dolgozni a többin. Ha nincs más kérdése, akkor hagyom kicsit pakolgatni, én pedig elszaladok a hőn áhítozott halért. Ha kért Dredd, akkor hozok neki is, és azzal a kezemben ülök fel a jeep motorháztetőjére. Amíg rendezkedünk, elnyammnyogom a halat és megtárgyalhatjuk az útvonalat.
- Én fogok navigálni, te pedig vezetni? Melyik útvonalat választottad?

           

to Dredd

Nehezen tudom a lelki szemeim elé vetíteni azt a momentumot, amikor Dredd pánikba esik. Szerintem ő nem tud olyat, se Frost, se a többi bíró, se a katonák, de talán még Andrea sem. Ellenben velem. Meg még pár hozzám hasonlóan nyuszi civillel. Elgondolkodva figyelem az arcát beszéd közben, majd amikor megkapom tőle a lelki fröccsöt, felröhögök.
- Ó, csak utánad, főnök!
Még a kezem is felmutatom neki, felfelé emelt hüvelykujjal. Áh, szerintem tudja mire gondolok, nem kell ezekhez még több magyarázatot fűznöm. Még szép hogy csak utána! Nála vannak a fegyverek is! Ezután megvitatjuk a ki és mit kért témakört, én pedig egy kis időre elvonulok tőle, csak amíg elkészül a sült hal, amit Dale csinált. Az öreg mindig rettentően korán kel, biztosan előbb fent volt, mint mi. A halak is viszonylag hamar a kezeim közé kerülnek, úgyhogy Dredd-nek talán húsz percet kellett rám várnia.
Ráülök a motorháztatőre és amikor ő is megjelenik, az egyik sütőpapírba csomagolt halat átadom neki. Bár ő nem tart velem, inkább elteszi a halat, én még nem akaródzok menni, amíg meg nem eszem. Addig Dredd lógva hagy. Pár perc múlva már mind a ketten a kocsiba szálunk be. Beülök mellé, bekötöm magam.
- Rendben. Ha nem akarnánk a Tűnyalábolós központba menni, azt mondanám, maradjunk a város szélén és inkább kerüljünk. De mivel be akarunk, így arra gondoltam, a legkézenfekvőbb ha megyünk amerre a város fénykorában kellett menni és maximum kikerüljük az útzárakat. Mit gondolsz?
Kínos percekig a szíjjal bajlódom, mire megtalálom a párját alul, amihez bele kell csatlakoztatni. Dredd inkább utasít, szóval a diskurzus elmarad. Izé, hol is tartottam? Megzavart a biztonsági övvel való játék.
- Hm. Menjünk a 41-es felé. Aztán a Northside-on végig, majd bekanyarodunk róla a 14.-esre és onnan kihajtunk a 75-ösre. Ha minden jól megy, akkor egyenesen kijutunk Peachtree Hills-ig.
Bár ezt csak abból gondolom, hogy egyedül a 75-ös főútvonal, tehát ha nem megy minden jól, akkor az azt jelenti, hogy ott gubanc lesz és ki kell kerülni. Remélhetőleg. De az is megeshet hogy a bekötőutakon is torlasz alakult ki. Pedig mindenki a városból kifelé akart menekülni. Ahogy tettük azt mi is. Mindegy. A lehetőségét átgondoltam, és rengeteg másik út van, amin keresztül eljutunk Peachtree Hills-ig. A motor beindul, a kocsi elindul, és amíg gurulunk, kifelé tekintek az ablakon.
- Ugye nem szoktál gyorsan hajtani? 50 felett állandóan rám jön a rosszullét.
Tekintek inkább a vezetőmre oldalra és úgy gondolom tudnia kell erről a problémámról. Még nem sikerült megszoknom a gyorsaságot, amit egy kocsiból vagy egyéb olyan járműből lehet tapasztalni, ami kisméretű, több ablaka is van és egyszerűen nem tudok úgy elhelyezkedni benne, hogy ne nézzek ki valamelyik ablakon. Ami alapból nem lenne probléma. De ha túl gyorsan megyünk, rám tör a félelem, ami szédülésben és hányingerben tetőzik. A válasza után kapok egy kérdést, ami több kérdést is felvet. Mármint felcsillan a szemem rá.
- Úgy gondolod, lesz rá idő? Igazából csak azokat írtam össze, amit megbeszéltünk, plusz amit Dale kért. Konkrét kívánságom nincs. De ha látok számunkra hasznosnak vélhető holmit, úgy szólok neked. Gondolom fegyverek kellenek és élelem minden mennyiségbe. Azon kívül?
Mivel ő vezet, akkor észben kell tartanom az ő kívánságait is.

           

to Dredd

Még épphogy csak felvázolom a tervet, Dredd már bólint is rá. Gyorsan megvitatjuk indulás közben a lehetőségeket, aztán amikor felhozom neki az egyik problémámat, mintha nem érdekelné. A kesztyűtartó emlegetésére kinyitom a nevezett ajtaját. Felfelé nyílik, benne pedig tényleg van egy darab zacskó. Ugye most csak viccelt?! Bár egyenlőre a még nem gyorsul a kocsi, de percek múlva jól beletapos a gázpedálba. Nehezen tudok így odafigyelni rá és arra amiket mond nekem. Amikor megbeszéltük ezt a "kiruccanást", biztos voltam benne hogy fel kell kötnöm a gatyámat. De most így élőben sokkal jobban be vagyok sz.rva. Belesüppedek az ülésbe, annyira, hogy a térdeimet össze kell húznom hogy elférjenek, így is nekinyomódnak a nyitott kesztyűtartó aljának, és utána csak becsukott szemmel hallgatom. Vagyis próbálom.
- Az jó. Lehetnek ott másfajta járművek is?
Gondolom igen, ha mázlink lesz. Kínosan ügyelek arra hogy még véletlen se akarjak az ablakon keresztül kitekinteni, így csak akkor nyitódik ki a szemem, amikor érzékelem az autó lassulását. Először az egyik szemem pattan fel, aztán amikor körbe néztem és látom hogy körülbelül 40-el mehetünk, akkor a másik is. A 14.-es kezdeténél vagyunk és itt bizony akadnak problémák.
- Azokat csak bízd ide!
Felhúzódom, normál ülőpozícióba és letekerem az ablakot. Mindenhol törmelék, nagyobb épületdarabok, és előttünk néhány elakadt jármű.
- Nézd!
Mutatok magunk elé, arra a két járműre amik keresztbe álltak az úton. Inkább az izgatottság hozta ezt felszínre, amúgy nem tudom miért mutogatom neki, mikor ő is látja. Azokat ott félre kell raknunk az útból, ez nem is kérdés. Nem láttam zombikat, de ez nem jelenti azt hogy nincsenek. Kérdőn Dredd-re pislogok, bár már sejtem a választ. Amint kimondja, az én hangom követi.
- Hogyan csináljuk?
Konkrétan hogy hogyan viszünk arrébb két járművet, azt tudom. A menetét kérdem tőle, elvégre ő vigyáz mindkettőnkre, én uyganis előbb lábom lövöm magam, mint egy zombit fejbe. Igaz, még nem próbáltam, de főleg ezért tartok is tőle. Nah meg ugye van az a mondás, ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel! Csak sajnos a zombikat hidegen hagyja a kenyér, ők a mi húsunkra pályáznak. Amit válaszol nekem Dredd, én pontosan azt fogom csinálni.

           

to Dredd

- Értem. Bár mivel egy jól őrzött épületről beszélünk és te Bíró vagy, így könnyen be tudunk jutni. Gondolom ha üresen is áll, nem tudták kifosztani. Szerintem is nézzünk el oda!
Utána szembesülünk az út torlasszal, amire a választ is hamar megkapom. Nem jó hogy kerülnünk kell, bár ez a 14-es, így ha mázlink van, akkor csak kicsit fogunk kerülni. Ha nem, akkor viszont jó nagyot. Megint rálép a gázra, én pedig notórikusan belesüppedek az ülésbe, csak ne lássam amit művel. Nem akarom tele hányni az autót. És itt a nem akarom alatt azt is közrejátszik, hogy nem szeretek rosszul lenni, amit valószínűleg senki sem szeret. A felszólalására a körmeimmel kaparok bele az ülés aljába, aztán amire számítottam, fordulunk. Leginkább csak lemennék alfába, amíg ő száguldozni óhajt, de mivel felkér, kénytelen vagyok valamennyire felfelé emelni a fejemet és a felső testemet, csak hogy kilássak az ablakon. Az út előttünk szabad, azonban ahogy oldalra fordulok, a kisebb sikátorban vagy negyven zombi tipródik. A motor hangjára pedig hamar reagálnak, noha éppenhogy elhúzunk a lyuknak nevezethető kis, szűk zsákutca előtt.
- Hát, őő..sokan vannak, de lassúak. Egy idő után biztosan leszakadnak rólunk, csak ne álljunk meg!
Megyünk hatvannal. Ezek meg csoszognak. Mi bajunk lehet? Amint eltűnünk a szemük elől, azt is elfelejtik hogy merre indultak el és miért. Folytatnám a sziesztát, de fél uton egy nagyobb koppanás hallatszik a jeep tetején, amellyel egy időben beverem a térdem a kocsi műszerfalába ijedtemben. Ezt követően hörgés, morgás, kaparászás és kopogás hallatszik fentről. Az egyik épület tetejéről ugorhatott le, és most be akar ide jutni. Árgus szemekkel figyelem a tetőt. Remélem nem akarja hogy én intézzem el? Van egy olyan sejtésem hogy ez a jobb minőségű zombik közül való, erre utalnak az egymást követő hangok.

           

to Dredd

Valószínűleg megsérült a zombi mikor lezubogott a kocsi tetejére, de hallhatóan nem a fejére esett. És gyorsan kaparássza a tetőt. Érthető okok miatt nem érzem magam biztonságban, bár az ablakok zárva és ez a nyomi odafent egyenlőre még nem mászott le. Hamar magunk mögött hagytuk a nagyobb csoportosulást, bár a kocsi száguld. Én meg szédülök. Majd jön egy hajtűkanyar, csak hogy megszabaduljunk a potyautastól. Be vagyok kötve, így nem ér baleset, azt leszámítva hogy ettől már tényleg rosszul leszek, és mivel rákenődtem fordulás közben az ablakra, most úgy is maradok. Behunyom a szemem, akkor talán megszűnik forogni a világ. Fogalmam sincs leráztuk-e, Dredd kérdéséből arra következtetek hogy igen.
- Mindjárt kidobom a taccsot!
Nyünyögöm még az ablaküvegnek nyomódott fejjel, de aztán erőt veszek magamon, legalább annyira hogy egyenesbe tornázzam magam. Mély lélegzetvétel. Próbálok erre fókuszálni. Néhány pillanattal később azonban már felfelé tör a gyomorsavas akármim. Kétségbeesetten kapkodok a zacskóért, de mire kiveszem már késő. Félig azt hányom le, félig pedig a saját nadrágomat és a kocsi ülését. Ó-ó. Dredd nem fog ennek örülni! Ez az első gondolatom, bár hamar rájövök hogy nagyobb gondom is akad. Mert én ülök ebben a trutyiban!
- Bocsánat.
Ejtem ki vontatottan, félig felé sandítva, aztán ismét a kesztyűtartóban kezdek el matatni.
- Van itt zsebkendő? Vagy bármi amivel le tudom törölni?
A fene vinné el hogy nincs semmi! Ez aztán hamar abbamarad, amikor közli velem hogy ott a bejárat. Erre a mementóra én is előre pillantok és mint egy áldásként hat rám a látványa a kapunak. Aztán észbe kapok.
- Várj! Ugye nem?! Neeee!
Mint a villám zubogunk a kapu felé, szóval nem kérdés hogy végig fogunk csörömpölni rajta és ezért mondta nekem azt hogy golyó álló. Basszus! Remegő kezekkel kapok a biztonsági övemhez, be van kapcsolva. Utána pedig kínomban már mindenbe kapaszkodok, mert mindjárt ütközünk!

           

to Dredd

Vészesen és hipersebességgel száguldunk a kapu felé. Becsukom a szememet, gondolván úgy hamar túl leszünk rajta. A várva várt becsapódás és csörömpölés helyett csupán csak Dredd bíró mély hangja csattan fel, utána pedig egy M.I. üdvözli őt. A kezem görcsösen a kapaszkodóra fogott, majdnem tele lett a naci, a kocsi szépen lelassul, én közben hápogva levegő után kapkodok. Egyébként nem sok hiányzott hogy a kultúrált megérkezésünk helyett ajtóstul rontsunk be! Gondolom nem ez volna a rendeltetésszerű használata, ez a döntés betudható a mellettem ülő bíró rutinjának. Sokat autózhatott itt ki-be-ki-be. Ezt pedig nem vettem számításba, mert pánikoltam. Ő kiszáll, én pedig érzem, kezd megint feljönni egy csomag. Úgyhogy a lassú kiszállás helyett kapkodósba csapok át. Kiszabadítom magam az öv fogságából és remegő kezekkel kinyitom a kocsit, hogy utána kirohanva, a hátsó kerekekig siessek. Hopsz, egy újabb róka! Miután felegyenesedem és már nem émelygek úgy, csak intek neki egy igennel a kérdésére, amit futás közben tett fel. Persze, ahogy az várható volt, nem örül neki amiért a kocsi kárpitja olyan lett.
- Nem akarok leülni!
Jelentem ki határozottan, mert szerintem ültem eleget, egyébként meg az üléssel nem tanulok meg semmit, csak ülni! Most van időm rá hogy alaposabban körbe tudjak nézni. Észreveszem a terminált, de mivel ő arra utasított hogy takarítsam ki a kocsit, így kézenfekvőbbnek tartom először is megkeresni a wécét és hozni onnan takarítószereket.
- Hol?
Kérdezek vissza, mert mutogat, de gondolom nem az udvarra nyílik. Vagy ha igen, akkor nem látom.
- Szerinted az épületben lehetnek zombik?
Attól mert sértetlen volt a kapu, bent még tartózkodhattak olyanok, akik aztán később...Nem akaródzik elindulni egyedül. Én nem vagyok Dredd. Rám nagyon veszélyesek! Visszaindulok a kocsi elejéhez, behajolok megkeresem a rongyot. Nagyjából azzal ki tudom takarítani a kárpitot, amire olyan sok azért nem ment. Utána a nadrágomat is letörölgetem, bár nem ártana nekik egy kis víz sem. Annál inkább trutyis lett a padló, azt meg bár felitatom a ronggyal, az bőven kevés. A szag meg verhetetlen. Úgyhogy nyitva is hagyom a kocsi ajtaját.

           

to Dredd

A további útmutatások kissé noszogatásként hatnak rám, de tekintve hogy Dredd töretlenül hiszi hogy itt sehol egy zombi, jobb híján én is ennyiben hagyom a dolgot. A wécébe igyekszem. Odabent valóban nem találok zombikat, így van elég időm lemosni a ruházatom, és a rongyhoz egy kis vizet viszek, lemosni a kocsi alvázát, ahová a trutyiból bőven jutott. Hallom hogy Dredd kinyitja a raktár ajtaját. Erre az ominózus eseményre azért kidugom a fejem a kocsiból és követem az eseményeket. Meg az utasításait! Jó nagyokat bólogatok, aztán gyorsan visszabújok a kocsiba, befejezni a takarítást. A vizet nemes egyszerűséggel kiöntöma  placcra, majd felszárad, az ajtókat pedig továbbra is nyitva hagyom. Dredd után loholok be a raktérbe, és amint meglát, rögtön munkára is fog.
- Hova rakjuk őket? A csomagtartóba, vagy a hátsó ülésekre?
Az első pár körnél nem nézelődöm, csak pakolok, de amikor már szinte a végén vagyunk, én is elkalandozom. Nagyobb raktér, lámpákkal és átjárókkal az épület többi részeibe.
- Nem akarunk egy kicsit jobban körülnézni? Hátha működik az adóvevőjük, vagy akármi más, amit kommkunikációra használtok.
Csak egy ötlet, és tudom veszélyes, mert ki garantálja hogy az apokalipszis közepén majd minden bíró a munkájára esküdve, segítő szándékkal viseltet az irányunkba, úgy mint Dredd vagy Grey? Hát senki!
- Van egy központi terem valahol. Igaz?
Hogy ez mennyire volna hasznos nekünk, azt leginkább Dredd tudja átlátni. Ha nem, akkor én sem akaródzok annyira bemenni a többi részre, elvégre van egy kidolgozott tervünk.

           

to Dredd

A kocsi platójára cipekedünk és munka közben valóban nem zavar meg semmi ebben minket. Ezért is kalandozok el az ajtókat lesve, majd amikor kinyilatkoztatom az ötletemet Dredd megveregeti a vállam. Még soha senki... Jó érzés. Hasznosnak érzem magam tőle. Olyannak, aki számít neki. Szélesen elvigyorodom  és bólintok egyet. Bepakoljuk az utolsó pár dobozt, aztán a bíró előremegy. Én pedig megyek utána. Eszembe sem jutott előre csattogni, főleg, mert fegyverem sincs. Nekem jó itt, mögötte. Néha kikandikálok a válla mellett, amúgy meg az út nagyrészén a környezetemet fürkészem. A plafonon végig egy szellőzőrendszer húzódik. Ellenben csak ritkán érzem a friss levegő áramlását, ami nem jó jel. Akadozik az áramellátás idebent. Néha van, néha pedig bekapcsol a generátor, ez a pillanatnyi ide oda változtatás pedig előbb utóbb lecseszi az összes biztosítékot. És talán a vezetékek is rongálódhattak.
- Sietnünk kell.
Jegyzem meg, bár nem akarom sürgetni, de ha odakint nem nyílik ki a kapu mire indulnánk, nah akkor leszünk bajban! Odaérünk egy ajtóhoz, aminek a panelja is hol világít, hol nem. Egyre inkább az az érzésem, bár csak ne mondtam volna ki, amire gondoltam akkor. De már itt vagyunk. Mindjárt bejutunk. Az azonosítás megtörténik, de a gép akadozó hangja csak még inkább megerősíti a korábbi meglátásomat.
- Úgy gondolom, a város hálózati áramellátása a végéhez közelít. Ahhoz hogy folytonos legyen itt az áram, le kéne kapcsolni róla. És akkor megszűnik a diszkóvilágítás is! A generátornak saját tápegységei vannak, napelemekkel. Azt hiszem.
Olyan biztosan mondtam, pedig csak sejtem, és nem tudom, ami között óriási a különbség. De a legtöbb épület már korszerűen van ellátva, nem szorítkoznak kifejezetten a közüzemi áramra. Megvonom a vállam, mert tudom, hogy nem fogunk nekiállni megszerelni, hisz minek. Nem akarunk maradni sokáig, csak visszük, ami kell. Segítek neki kézi erővel kinyitni az ajtót. Utána ő maradásra szólít fel.
- Rendben!
Vágom rá, és hűen önmagamhoz megvárom a bejáratban, amíg ő körbenéz. Pár perc mire én is bemehetek. A hangjára gyorsan beszaladok, leülök az egyik monitor elé. Dredd távolabb megy tőlem. Egy asztal fogad engem, kirakott alkalmazásokkal. Legelőször a kommunikációs panelt nyitom meg, de érdekes módon ugyanazt tapasztalom, mint minden máson: nincs jel, nincs ineternet. Az épület térképe kerül elő, 3d felbontásban, és a keleti részen végig pirossal jelzi a helyiségeket. Óh, ez tutira nem jelent jót! Megnyitom a videóképeket, az egyik pirossal jelölt helyiségre kattintok. A kamera közelít. A folyosón villognak a sárga-piros jelzések, de hangot nem ad ki a riasztó rendszere. Széles, vérvörös csík húzódik végig a közepén, a szemközti ajtóig, ami csak résnyire van nyitva. Ennyit arról, hogy itt nincsenek zombik. De vannak. Csak nem jutottak át a keleti részből ide, részben a működő rendszernek köszönhetően, másrészt, mert úgy látom az ide vezető rész ajtaja lezárva van. Csak addig marad úgy, amíg még megfelelő az áramellátás. A továbbiakban számunkra hasznos információk után kezdek el kutatni a levelezésben, és a videó felvételek között. Gyorsan összeállnak a kirakós darabjai. Egy elmentett utasítás a kiürítésre. Kétes kimenetelű videófelvétel az épület elhagyásáról. És egy másik üzenet, amiben Fort McMurray-be vezénylik a bírókat. Miért pont oda? Lehetséges hogy Kanada biztonságos volna? Töprengésemből a videó képe zökkent ki, ahol idő közben előkerültek a zombik és elkezdték az ajtót verni. Hála a szelőzésnek, odáig vitte a szagunkat. Bár az ajtó bírja. Mégsem akarok már több információt megtudni. Nem tetszik a hely. Rossz érzésem van, így inkább felállok és Dredd-hez sietek.
- Menjünk!
Mondom neki teketória nélkül, ő meg amúgy sem az a fajta, aki nekiáll értetlenkedni -ellenben velem-. Ha megindulunk, akkor röviden elmondom neki, amiket sikerült összeszednem.
- Nem tudtam üzenetet elküldeni. Nincs jel. Az épület keleti része hemzseg tőlük. Csak egy ajtó választja el tőlünk őket, amíg van áramellátás.
Kapkodva veszem a levegőt, főleg mert a látványuktól beparáztam, most meg a sietség is rátesz egy lapáttal.
- Fort McMurray-be vezényelték őket. Te tudod mi van ott?

           

to Dredd

Dredd-et nem kell noszogatni, úgyhogy megyünk kifelé a létesítményből. Miután elmondom neki, amikre jutottam, belekezd egy kis nosztalgiázásba.
- Milyen fajta? Árvíz? Erdőtűz?
Őszintén szólva sok jót nem tudok gondolni egy olyan helyről, amit a természeti katasztrófák is súlytanak. Nem elég nekünk a zombi horda? Kiérünk az udvarra, közben ő is a végére ér.
- Nem tudom.
A kocsi felé veszem az irányt, mert minden porcikám azt sugallja, hogy gyorsan húzzunk el innen, amíg megtehetjük.
- Veszélyesnek gondolom. Főleg ketten. Meg ne sértődj!
Sorba vettem a lehetőségeket. Szólnunk kell róla a többieknek, azt viszont erősen kétlem hogy Grey oda akarna menni, vagy bárkit odaküldene.
- Őket odavezényelték. Ki tudja mi lehet most ott. Grey-nek tudnia kell róla.
Persze az is megeshet hogy élik világukat, mi meg itt szerencsétlenkedünk. De nem az én dolgom ilyesmiről dönteni. Nem is fűlik a fogam hozzá hogy belevágjak Dredd-el kettesben az ismeretlenbe. A tábor nagyobb kerületét felderítettük, ott tudjuk mi vár ránk. Ez, amin most vagyunk, szükséges rossz. De a többiek is a közelben vannak, ha bármi balul sülne el. Csendben megkerülöm a járgányt, kinyitom az ajtaját és beülök.
- Gyere! Irány a rádióállomás!
Azzal becsukom az ajtót, bekötöm a biztonsági övet és várok.