Kezdőlap
Gy.I.K.
Keresés
Taglista
Csoportok
Regisztráció
Belépés
RadkaFaj : emberCsoport : civilKor : 122 (21)Foglalkozás : munkanélküliPosztok : 32Reagok : 26Tartózkodási hely : Japán
Radka Játékvezetője
Aktív Játékaim
Lezárt Játékaim
Fagyott Játékaim
• Játékunk vele 1
• Játékunk vele 1
• Játékunk vele 1
• Játékunk vele 1
• Játékunk vele 1
2421, február valamelyik napja
Nem számolom a napokat. Nem figyelem az időt. Ebben a világban mintha olykor megállna, máskor mintha túl gyorsan telne. Az idő relatív fogalom s itt ennél jobban már tán nem is lehetne érzékelni ezt az igazságot. De ma valami furcsaság történt. Nagyobb mint egyébként. Új lakhelyem sötét zugából árny nyújtózkodott ki. Ezen nem lenne semmi különös, elvégre szinte napi szinten nyúlnak felém. Próbálnak erőssen belém markolni, magukkal húzni. Elnyelni. De ez az árny más volt. Túl hátborzongatnó, túl rideg. Fagyot lehelt ereimbe s mégis vonzónak, karizmatikusnak találtam. Mint egy titok, melyet az ember nem akar, de mégis felakar fedezni. Lerántani róla a leplet, de fél, nehogy a lepel alatt szörnyeteg rejtőzzön. A belső hang, az ösztön arra intett, ez bizony az én szörnyetegem. De belső énem mégis érezte, ennek ellenére ez a szörnyeteg nagy kulcs szabadulásomhoz. Hogy így e lesz vagy sem... Csak az időnek van oly nagy hatalma, hogy megmutassa az igazságot. Úgy tűnt el mint a villám. Jelenléte pont olyan volt, mint amikor az égen végigcikázik. Beleüt erőssen az emberbe, megrengeti. S igaz csak egy pillanatig tart, visszhangja túl sokáig marad. Beleissza magát minden sejtbe. Akár a sav, akár a méreg. S bár oly hirtelen tűnt el, mint amilyen hirtelen bukkant fel, s bár arcát nem láttam, azóta mindíg érzem lebilincselő tekintetét. S hogy biztos legyen abban, nem fog feledésbe esni, visszakaptam tőle lelkem írott darabjait.
S így, ama árny-szörnyetegnek köszönhetően, kedves naplóm, ismét írhatok beléd. S így, ama árny-szörnyetegnek köszönhetően, naplóimnak köszönhetően, ismét felidézhetem. Képek, rajzok, írások, énekek, kották, gondolatok, emlékek... Mind-mind visszakaptam. Mégis oly érzésem van, ebben a világban még túl sok darabot kell felfedeznem, meglelnem, hogy összerakjam azt a tükröt, melybe ha belenézek, önmagam fogom viszontlátni.
Ω• Játékunk vele 1
• Játékunk vele 1
• Játékunk vele 1
• Játékunk vele 1
Kedves naplóm...
2421, február valamelyik napja
Nem számolom a napokat. Nem figyelem az időt. Ebben a világban mintha olykor megállna, máskor mintha túl gyorsan telne. Az idő relatív fogalom s itt ennél jobban már tán nem is lehetne érzékelni ezt az igazságot. De ma valami furcsaság történt. Nagyobb mint egyébként. Új lakhelyem sötét zugából árny nyújtózkodott ki. Ezen nem lenne semmi különös, elvégre szinte napi szinten nyúlnak felém. Próbálnak erőssen belém markolni, magukkal húzni. Elnyelni. De ez az árny más volt. Túl hátborzongatnó, túl rideg. Fagyot lehelt ereimbe s mégis vonzónak, karizmatikusnak találtam. Mint egy titok, melyet az ember nem akar, de mégis felakar fedezni. Lerántani róla a leplet, de fél, nehogy a lepel alatt szörnyeteg rejtőzzön. A belső hang, az ösztön arra intett, ez bizony az én szörnyetegem. De belső énem mégis érezte, ennek ellenére ez a szörnyeteg nagy kulcs szabadulásomhoz. Hogy így e lesz vagy sem... Csak az időnek van oly nagy hatalma, hogy megmutassa az igazságot. Úgy tűnt el mint a villám. Jelenléte pont olyan volt, mint amikor az égen végigcikázik. Beleüt erőssen az emberbe, megrengeti. S igaz csak egy pillanatig tart, visszhangja túl sokáig marad. Beleissza magát minden sejtbe. Akár a sav, akár a méreg. S bár oly hirtelen tűnt el, mint amilyen hirtelen bukkant fel, s bár arcát nem láttam, azóta mindíg érzem lebilincselő tekintetét. S hogy biztos legyen abban, nem fog feledésbe esni, visszakaptam tőle lelkem írott darabjait.
S így, ama árny-szörnyetegnek köszönhetően, kedves naplóm, ismét írhatok beléd. S így, ama árny-szörnyetegnek köszönhetően, naplóimnak köszönhetően, ismét felidézhetem. Képek, rajzok, írások, énekek, kották, gondolatok, emlékek... Mind-mind visszakaptam. Mégis oly érzésem van, ebben a világban még túl sok darabot kell felfedeznem, meglelnem, hogy összerakjam azt a tükröt, melybe ha belenézek, önmagam fogom viszontlátni.
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.